Tomi
Be kell vallanom, ideges voltam Viki meghívása miatt. Bár még hetek voltak a bálig, azon járt az eszem, hogyan tudnám megnyerni magamnak a férfit, akinek a lánya elszédített. Viszont amint elképzeltem, hogy, mint egy ajándékot, kicsomagolom abból a ruhából, az idegesség valami egészen mássá alakult át. A fantáziámban szereplő ruhák valószínűleg túl rövidek, és szexisek voltak egy ilyen eseményhez, szóval nem tudtam mire számítsak.
A napjaim munkával teltek. A kollegáim továbbra is ugrattak, plusz néhány hölgyvendég a kelleténél nagyobb érdeklődést mutatott irántam, amint a többiek szintén jót derültek.
- Na, várj csak, amíg az asszony megtudja!
- Dani fogd be! – morogtam, közben próbáltam átverekedni magam a helyiség végében lévő asztalhoz. A srácok valamiért szerettek akkor ugratni, ha ez mások is hallották. – Nincs mit megtudnia.
- Szóval barátnőd van! – sóhajtott reményvesztetten a lány, mikor letettem a sörét. Felmarkoltam az üres üvegeket, és amit hátat fordítottam, éreztem, ahogy egy kéz – valószínűleg az előbbi szőkeségé – eléggé illetlen helyre tévedt. Gyors léptekkel átvágtam a termen majd a kelleténél erősebben csaptam le a tálcát a pultra. Grimaszolva hátra pillantottam, mire az előbbi lány csókot lehelt felém. A hideg kirázott a viselkedésétől. Gyűlöltem a rámenős lányokat.
A zsebemben éreztem, hogy rezeg a mobilom. Megkönnyebbülve láttam, hogy Viki az.
- Már éppen kezdtem hiányolni a hangodat! – szóltam bele köszönés helyett, mikor beértem a raktárba.
- Csak a hangomat?
- Igazából a testedet is, de ez egy merőben más történet.
- Azt elhiszem. – a gúnyos megjegyzésétől elmosolyodtam. Kedvem támadt megcsókolni, sőt talán annál tovább is menni.
- Pénteken dolgozol?
- Szabadnapom van, miért?
- Eljöhetnél velem a ruhámért.
- Hú, ezt kezd izgalmassá válni. – mondtam sokat sejtetően.
- Nem azért leszel ott, hogy lehúzd rólam! – szidott meg játékosan.
- Miket gondolsz te rólam?
- Pontosan tudom, mi jár az agyadban Tomi. – nevetett.
- Elmegyek veled, sőt, ha Gábor megengedi még a kocsiját is elkérem.
- Az nagy segítség lenne. Nem biztos, hogy jót tenne neki, ha végig vonszolnám a fél városon.
Hallottam, ahogy a hátam mögött kinyílik az ajtó.
- Tomi fiam vonszold ki a hátsód! Várnak a hölgyek. – oda se figyelve bemutattam Zolinak.
- Meg merjem kérdezni, mi volt ez?
- Csak egy őrült munkatárs. – legyintettem.
- És a hölgyek? – felszisszentem, de csak azért, hogy húzzam az agyát.
- Néhányan bepróbálkoznak, de nyugi, nincs esélyük.
- Remélem is! – a mondat végén ott lebegett egy burkolt „vagy különben”.
- Most viszont tényleg mennem kell! Mikor találkozunk?
- Kettőkor végzek a suliban.
- Ha megadod a címet, odamegyek. – már a kezemben is volt a toll meg a papír.
- Jól van, de most szólok, hogy a barátnőim nem fognak békén hagyni.
- Szeretem a kihívásokat. – A következő pillanatban megint kivágódott a raktárajtó, ezúttal Beky adta a tudtomra, hogy ideje visszamenni, dolgozni. Gyorsan lekapartam a címet, aztán már mentem is.
Mikor később megkérdeztem Gábort az autóról, azonnal igent mondott.
- Van öltönyöd?
- Hogyne, még amit az állásinterjún volt rajtam. – kritikus szemmel nézett rám. – Mi van?
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy abban akarsz elmenni? – értetlenül meredtem rá. – Édes fiam! Ez a barátnőd szalagavatója, öltözz fel rendesen!
- De nem akarok pingvin cuccot venni! – nyavalyogtam grimaszolva. Oké, hogy elegáns gönc kellett, de azért mindennek van határa.
- Nem mondtam ilyesmit! – sóhajtott – Csak arra kérlek, hogy vegyél magadnak egy másik öltönyt.
Nem értettem mire ez a nagy felhajtás, hiszen az este középpontjában úgyis Viki áll majd. Viszont régóta ismertem Gábort, ahhoz, hogy tudjam, amit egyszer a fejébe vesz, annak úgy kell történnie.
Nem volt más választásom, öltönyt kellett vennem!
Úgy gondoltam, majd meglesz, de Gábor most akarta. Szóval, másnap bementünk a belvárosba. Értékeltem a segítségét, de jobb szerettem a saját pénzemből gazdálkodni. Másrészt nem szerettem huzamos ideig elviselni, ha ki kellett öltöznöm. Az hittem, vagyis inkább reméltem, hogy hamar megleszünk. Ehelyett, három helyre is bementünk, mire Gábor elégedett volt a végeredménnyel. Nem is értettem, hogy bírják ezt a lányok.
- Minek ekkora felhajtás? – kérdeztem mikor a kocsiban ültünk. – A legelső öltöny is tökéletesen megfelelt volna.
- Nem volt tökéletes, és ez a lány azt érdemli.
- Megkedvelted. – állapítottam meg mosolyogva.
- Tökéletesen összeilletek. – válaszolta kissé ábrándos arckifejezéssel.
- Kíváncsi vagyok akkor is ezt mondod-e, ha kiderül néhány dolog. – keserű szájízzel gondoltam a lehetőségekre.
- Elmondod neki? – felém fordult, de a szemét az úton tartotta.
- Még nem, majd a bál után. Azt akarom, hogy azon az estén boldog legyen. – A másik lehetőségem az volt, hogy hallgatok, mint a sír, és várok, amíg valami mocskos dolog kiderül a múltamból, és tönkretesz mindent. Régi félelmeim megint hatalmukba kerítettek. Az óra ketyegett, de fogalmam sem volt mennyi időm van még.
Pénteken a hangulatom még mindig borús volt, de Viki kedvéjért mosolyt erőltettem az arcomra. Éppen akkor álltam meg az utca túloldalán, mikor kisétált a kapun a barátnőivel. Amint észrevettem, rájöttem, hogy bármit megtennék azért, hogy magam mellett tartsam, és megvédjem.
Háttal állt nekem, így nem látott meg. Átsétáltam a túloldalra, elég nagy hangzavarral voltak, hogy ne vegyenek észre. A vele szemben álló lány hirtelen elhallgatott, és elkerekedett szemmel bámult rám. A mutatóujjamat a számra téve kértem, hogy maradjon csendben. Szerencsére vette az adást és folytatta, ahol abbahagyta:
- A pasidat is elhozod a bálra?
- Igen, és nagyon remélem, hogy visszafogjátok magatokat.
- Majd mi elmondjuk neki a piszkos kis titkaidat. – mondta az egyik lány, akinek első látásra szemet szúrt a fültágítója.
- Például? – kérdezett vissza Viki.
- Hogy meztelenül alszol. – mondta egy pöttöm lány, aki alig bírta visszatartani a nevetést.
Erre már nekem is reagálnom kellett:
- Ezt korábban is közölhetted volna. – Ahogy megfordult kisség meglepődött, de nem volt ideje megszólalni, mert az ajkam azonnal lecsapott az övére. A hangokból ítélve, a lányoknak tetszett a mutatvány.
- Szia! – súgta bele az ajkamba két csók között. Borzasztóan hiányzott, s úgy vettem észre, az érzés kölcsönös.
- Mehetünk? – kérdeztem magamhoz húzva.
- Csak nem gondolod, hogy így elengedünk? – csattant fel Pöttöm.
- Evi, ne legyél ennyire besózva!
- Csak törődünk veled. Már az is baj? – tárta szét a karját.
- Sietnünk kéne, de amúgy egyetértek a barátnőddel Viki. – meglepett arccal fordult felém, én pedig próbáltam komoly maradni. – Tényleg jobb, ha ők is leellenőriznek, hátha kiderül, hogy én vagyok a Csendes Gyilkos.
- Biztos, hogy ezt akarod? – kételkedve nézett rám. – Ezek a lányok nem is mernek tréfát.
- Állok elébe!
- Helyes! Jövő Pénteken ráérsz?
- Naná! – válaszoltam lelkesen.
- Este nyolc, Ördögsarok.
- Rendben. – szúrós szemmel nézetem végig a társaságon. Meg akartam mutatni, hogy nem félek. Elvégre mi rossz történhet egy ilyen bulin?
- Mindig ilyenek? – kérdeztem mikor elindultunk.
- Általában igen, de most szólok, hogy ez csak a kezdet.
- Tényleg meztelenül alszol? – csak azért kérdeztem meg, hogy felidegesítsem. Játékosan rácsapott a combomra, aztán bosszúsan rám meredt.
- El se hiszem, hogy tényleg megkérdezted! Nem kell mindent elhinned, amit mondanak. Na és vettél már öltönyt?
- Igen. – kétkedve nézett rám. – Mi van? Gáborral mentem el, és csak hogy tudd, nagyon sokáig tartott.
- Jaj, te szegény! – sóhajtott hamiskásan mosolyogva.
- Látod, mit meg nem teszek a kedvedért?
- Aranyos vagy! – mondta és puszit nyomott az arcomra.
- Sziasztok! – köszönt vidáman az eladó, mikor beléptünk az üzletbe.
- Kriszti, ő a barátom Tomi! – a lány kezet nyújtott és kedvesen rám mosolygott.
- Örülök, hogy megismerhetlek! Na, készen álltok? – izgatottan fordult a barátnőm felé. – Gyere!
- És én?
- Mindjárt jövünk! – Viki szeme úgy csillogott, mint még soha. Amíg ők elvonultak, körbejártam az üzletet. Éppen az ékszereket vettem szemügyre, mikor kinyílt a próbafülke ajtaja.
Láttam már csinos lányokat, de Viki mindenen túl tett. A ruha nem volt vadítóan szexi, mégis észbontóan nézett ki benne.
- Gyönyörű vagy! – mellé léptem és megcsókoltam. A kezem a derekára simult, mire elmélyítette a csókot. Ha nem egy boltban lettünk volna, biztos, hogy párnák között végezzük. Mikor megszólalt az ajtó feletti csengő, elengedtük egymást.
Éreztem, ahogy Viki megdermed mellettem. Ahogy odafordultam mintha gyomorszájon vágtak volna. Eltelt majdnem hat év, de az előttem álló férfin nem fogott az idő. A karomat a barátnőm köré fontam, szinte eltakartam őt a testemmel. Ha bántani meri, saját kezűleg ölöm meg!
Kegyetlen mosoly jelent meg a már jól ismert arcon.
- Milyen kicsi a világ! A kis barátnőd ruhája igazán elbűvölő lett. Gratulálok Kriszta! – biccentett a lánynak, aki abban a pillanatban lépett be a helyiségbe, és láthatóan ugyanúgy megdöbbent, mint mi.
- Meg kell mondanom Tamás, csalódtam benned. Azt reméltem, legalább felhívsz, ha kiengedtek. Talán újra együtt dolgozhattunk volna. – Addig észre se vettem, hogy remegek, amíg meg nem éreztem, ahogy Viki ujjai a vállamba mélyednek. Tudtam, hogy esélyem sincs Vince ellen nyíltan és azzal is tisztában voltam, hogy tartozom egy vallomással a barátnőmnek.
- Itt az újabb adag, – egy barna borítékot adott át Krisztának – a héten jönnek érte. Csak egy összegben fizethet, és nincs haladék.
- Értem. – a korábbi vidámságnak nyoma sem maradt.
- Akkor, további szép napot!
Némán álltunk miután kisétált az üzletből. A szívem majd kiugrott a helyéről, de ha lehet Viki még rosszabb állapotban volt. Remegve állt mellettem, és azt sem tartottam kizártnak, hogy elájul. – Öltözz át, és menjünk! – amíg ő elvonult, Krisztihez fordultam:
- Honnan ismered?
Ijedten nézett rám, de amint találkozott a tekintetünk, a következő pillanatban el is kapta. Ebből tudtam, hogy igenis van mondanivalója. – Nem mondhatom el. – látszott rajta, hogy fél, és minden oka megvolt rá. Vince szavai ritkán maradtak üres fenyegetések.
- Mehetünk! – Viki ruhája a karján lógott. Az arcáról semmit sem tudtam leolvasni.
- Hagyd csak! – legyintett Kriszti mikor a barátnőm át akarta adni a ruháért járó pénzt. – Ajándékba adom.
- De…
- A ma történtek után, ez a minimum.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése