Negyvenhatodik fejezet

 Tomi

- Rég láttalak öcsém! – vigyorgott a mexikói, mikor ajtót nyitott. A sráccal nem volt különösebben bajom. Ő sem önszántából űzte az ipart, így jól megértettük egymást. Bár mindig is túl sablonosak éreztem egy Mexikóból származó fazont, aki éppen fegyverekkel üzletel. Sosem kérdeztem rá hogy keveredett Vince mellé és miért pont ebbe az országba – Mi vett rá, hogy ide gyere?

- Egy csaj. – nevettem keserűen, ahogy körbenéztem a szobában.

- Ej, hát semmiből sem tanulsz? – legyintette meg a tarkómat – Nem megmondtam neked, hogy ne menj a farkad után?

- Hát úgy ismertél, mint aki a nadrágjában hordja az eszét?

- Szóval belezúgtál. – állapította meg miközben lassan végigmért. – Be vagy poloskázva, ugye?

Egy pillanat alatt levert a víz.

- Én…

- Ne legyél így begyulladva! Ha tehetném, én is mennék, la policia. De nekem már nincs kiért vásárra vinnem a bőröm.

Viki

Idő volt, ezért készülnöm kellett, de minden mozdulat szinte automatikus volt. egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy elől hagyom a lemezt, hátha apu megtalálja. Az utolsó pillanatban meggondoltam magam, és darabokra törtem.

A klub, ahová Lilla vitt zsúfolásig megtelt emberekkel. A hangos zene, és a nagy tömeg eleinte az idegeimre ment, de két Long Island koktél után megváltozott a hozzáállásom. A vérem a zene ütemére lüktetett, a testem a többiekével együtt mozgott, mintha nem én irányítottam volna. 

- Fordulj meg! – a barátnőm mellettem állt, de így is alig értettem, mit mond. 

A pultnál álló férfi leplezetlenül bámult. Fekete inge és barna bőre észbontóan szexivé tette. Erős kísértést éreztem, hogy közelebbről megnézzem magamnak.

- Hé, mit csinálsz? – kapta el a karomat Lilla, mikor elindultam a férfi irányába.

- Megnézem közelebbről. – kiáltottam vissza.

- És mi lesz Tomival? – Egy pillanata felvillant egy szenvedélyes csók képe, aztán el is tűnt.

Kihúztam a csuklóm a szorításából, és magabiztos léptekkel a pult felé indultam.

- A barátnőd óva intett tőlem, igaz? – nézett rám pimasz mosollyal a férfi, mikor leültem a mellett lévő székre.

- Csak a lelkiismeretemre próbált hatni. – éreztem, hogy mosolyra húzódik a szám. Így közelről megnézve még inkább szívdöglesztő volt.

- Meghívhatlak egy italra? 

Az ujjával végigsimított a kézfejemen, amitől csak szaporább lett a pulzusom. Olyan közel hajoltam hozzá, hogy megcsapta az orromat az illata. Menta, és még valami, amit nem tudtam beazonosítani.

- Van egy jobb ötletem. – Felálltam, és a kijárat felé indultam. Nem kellett hátranéznem, tudtam, hogy követ. Hirtelen meg fordultam, és az ajkára tapasztottam az enyémet. Nem tudtam mi ütött belém. Elvesztettem az irányítást a testem felett. A férfi keze besiklott a szoknyám alá. A zsúfolt térben bármit is tettünk nem tűnt fel senkinek. A férfi ajka éhesen csókolta a testem. Egyre szaporábban vettem a levegőt. Elkezdem lefejteni róla az inget. A vágy mindent felemésztett. A kezem önálló életre kelt, a testünk teljesen összeforrt. Kéjes sóhaj hagyta el a számat, aztán magával ragadott a sötétség.