Nicholas Sparks Visszatérés

NICHOLAS SPARKS

VISSZATÉRÉS

fülszöveg

Amikor egy afganisztáni bevetés során bombarobbanásban megsérül, Trevor Benson katonai orvos kénytelen hazatérni a nagyapja által ráhagyott házba. Nemsokára találkozik a gyönyörű, ám titkokkal terhelt rendőrnővel, Natalie-vel, és nem tud megálljt parancsolni az érzelmeinek: beleszeret.

Miközben a kertben felállított kaptárokat gondozza, Trevor megismerkedik egy, a közelben lakó kamasz lánnyal, Callie-vel, aki már a férfi nagyapjának is segédkezett a méhek körül. A lány sorsa tragikus fordulatot vesz, ami miatt Natalie-nek és Trevornak versenyt kell futnia az idővel, hogy megtalálják Callie családját. Ám a régmúlt titkai ezt a feladatot is szinte lehetetlenné teszik…

Nem ez az első Sparks könyv amit olvastam, de valamiért a többiről még nem írtam véleményt, pedig akadt még néhány regénye, amit szerettem. Viszont be kell vallanom, a Szerelmünk Lapjait még nem olvastam, és a filmet sem sikerült megnéznem pedig kétszer is nekiálltam. Ha kedvenc filmet kellene mondanom akkor Éjjel a Parton és Utolsó Dal, de könyvben is ez a kettő a kedvencem, illetve a Kedves John is a többször megnézett adaptációk sorába tartozik, ott viszont a könyv nem nagyon jött be.

A szerző sokszor visszanyúl a katonasághoz, Kedves John, Szerencsecsillag és most a Visszatérés esetében is. Érdekes viszont, hogy messze nem volt rajta akkora  a hangsúly, mint mondjuk a Kedves Johnban. 

Itt nekem picit az jött le, hogy az elszenvedett sérülései miatt PTSD-vel küzd a főszereplő, csak azért, hogy neki is meglegyen a maga “szenvedése”. Ez szerintem elhanyagolható lett volna.

Tetszett, hogy Trevor kezdettől felfigyelt Natalie-ra. Imponálni akar neki. Tette ezt cseppet sem nyomulósan, hiszen pontosan látta a lányon hogy ő is hasonlóan érez iránta, csak lépni nem mer.Sokszor kibúvót keresett válaszok és találkozók alól. Nagyon nehezen nyílt meg. Számtalan elméletet gyártottam vajon mi lehet az a sötét titok. Mikor kiderült, az szíven ütött, és pont olyasmi volt, amire nem gondoltam. Talán sablonos, szerintem viszont életszerűbb mint mondjuk egy PTSD.

Gyávaság, hogy nem hagyta el a több mint egy éve gépekre kötött férjét? Megcsalásnak számít, amit eközben Trevorral művelt? Önzőnek nevezhető amiért csak boldog szeretett volna lenni? Azt hiszem mikor végül a férjét választotta, abba kicsit belehalt. Nem is csoda.

Plusz ott van Trevor nagyapjának a rejtélye is, amin őszintén mondom, meglepődtem. Persze én is arra gondoltam, hogy Frances csakis egy nő neve lehet! Meg is békéltem volna vele. Nem tartottam volna furcsának, hogy egy férfi idős létére keresné egy hölgy társaságát. 

Aztán ahogy Trevornak nekem is összeálltak a kirakós darabkái. Akkor arra gondoltam, hogy a nagyapjának hatalmas szíve volt. Befogadta Callie-t, munkát szerzett neki és még a családját is elindult felkutatni.

Egyáltalán nem bánom, hogy nem egy nő volt a dologban, mint elsőre gondoltam. Léteznek ma még ilyen emberek, akik tényleg ennyire, szinte kérdés nélkül segítenek másoknak?

Callie viszont nem tett rám túl nagy benyomást, csupán mellékszereplőnek tekintettem, aki valamiféle módon kapcsolódni fog valamelyik szereplőhöz. Viszont az ő történetét is el tudnám képzelni, ha másként nem is de egy novella vagy kisregény formájában is. Zárkózott karakter, keveset tudtam meg róla a könyv folyamán, pedig biztosra veszem, hogy legbelül egymást harsogták túl a gondolatai.

Örülök, hogy végül nem tűnt el, hiszen az ő későbbi esküvője szolgál a regény kereteként.

Szerettem ezt a könyvet, Olyan lett amilyet vártam. Kellemes hangulatú, helyenként szívettépő. Romantikus, de nem csöpögős.

Borító 5/4

Történet 5/5