Viki
Az első dolog, amit megéreztem, a hideg, aztán fájdalom sugárzott szét a testemben. Ülő helyzetbe küzdöttem magam, mire fordult egyet a világ, aztán beugrott minden…
A baleset, ahogy leszorítanak az útról apámékhoz menet. Emlékszem az utolsó gondolatom az volt, ha én meg is halok, remélem, a lányom életben marad. Kétségbeesve pillantottam körül, és akkor vettem észre, hogy egy templomban vagyok. A legrosszabb az volt, hogy a hely nem tűnt ismerősnek. Összerándultam, mikor kinyílt a sekrestye ajtaja.
- Hol a lányom? – szegeztem a férfinak a kérdést. Még az sem zavart, hogy egy fegyver csöve irányul felém.
- Ne aggódj, kis anyatigris, Nórika éppen békésen szunyókál. Sértetlenül megúszta ezt a kis kalandot. Ellentétben veled. Azt hiszem, van egy elég csúnya vágás az oldaladon.
Benyúltam a kabátom alá, kitapintva az oldalamat. Nedves volt, az ujjaimat pirosra festette a saját vérem.
- Hol a lányom! – ismételtem meg hisztérikusan a kérdést.
- Hát ennyire nem bízol bennem? Azt hiszed, megölném a saját véremet? A kis drágát itt van bent biztonságban. Gyere, nézd meg, ha nem hiszel nekem! – fejével az egyik ajtó felé biccentett. Lélekszakadva tettem meg a pár lépésnyi távolságot, az ajtóban mégis megtorpantam. Mintha falnak csapódtam volna. belekapaszkodtam az ajtóba, szükségem volt pár percre, hogy felfogjam, amit látok. Nóri ugyanis Lilla karjaiban pihent.
Tomi
- Szükségem van miden olyan helyszínre, ami szóba jöhet. – tolt elém Zsolt egy hatalmas térképet. – Régi ház, bármi ahol ez a szemét rejtegetheti őket.
- Főnök!
- Mondjad Kinizsi!
- Elnéztünk a lány szüleihez is, az egyetlen furcsa dolog, hogy egy ruha eltűnt a szekrényből.
- Ne szórakozz velem! – bődült rá Zsolt az ajtóban állóra.
- Hogy nézett ki pontosan az a ruha?
- Fehér volt, és…
- Viki báli ruhája! – jutott hirtelen eszembe.
- Megtartotta?
- Azt lehet tudni ki vitte el? – folytattam a kérdezősködést.
- Az egyik barátnő néhány napja élénken érdeklődött iránta. Talán ő volt.
- Lilla is benne van?
- Végül is a húga is belekeveredett, elképzelhető, hogy bekattant. Elő kell keríteni.
- Ha ő is Mikivel van, nem megyünk semmire.
- Csak tud róla valaki, valamit! – csaptam az asztalra. – Barátnő, szomszéd, bárki…
- Szerezz házkutatási parancsot, és vigyél magaddal pár embert!
- Értem. – biccentett a férfi, majd távozott.
- És velünk mi lesz? Tényleg ezt akarod csinálni? – böktem a térkép felé.
- Kocsival gyorsabb. Mivel az eset két város között történt, kétlem, hogy messzire mentek volna. A közelben kell lenniük. – beszéd közben az irodájába mentünk, ahogy egy fegyvert nyomott a kezembe. Meglepve néztem rá, de elfogadtam.
- Remélem, tudod még használni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése