Tomi
Berágtam Gáborra, hogy szóbahozta ezt a temetés dolgot. Talán egész nap füstölögtem volna, ha Viki nem tereli el a figyelmem a díszítéssel és a sütéssel. Az idejét se tudom mikor volt szerencsém ennyire meghitt ünnepi készülődésben. Hogy mit ne mondjak, hosszútávon is el tudtam volna viselni.
Reggel munka közben esélyem sem volt, hogy elkalandozzanak a gondolataim. Egy eljegyzési partit tartottak nálunk, ami számomra elég kínosan telt, ugyanis a vőlegény húga mindenáron meg akart környékezni. Eleinte csak egy italra, aztán egy alkalommal, mikor a közelembe került, közölte, hogy tíz perc múlva menjek utána a női mosdóba.
- Ne haragudj rá! – mentegetőzött a bátya. Láthatóan, ő a testvére helyett is szégyellte magát. - Elég régóta nincs már senkije, és a fejébe vette, hogy ma mindenképp felszed valakit.
- Hát öregem – sóhajtottam, ahogy elnézem a lány szikrázó tekintetét, mikor kilépett a mosódóból – az a valaki nem én leszek. A csajom megnyúzna, ha bevállalnám.
- Azt elhiszem! – veregette meg a vállam.
Megkönnyebbültem, mikor délután négykor az utolsó vendég is elment, de az érzés azonnal elmúlt, mikor beállított Gábor. Kifogástalan megjelenése helyett arcát párnapos borosta fedte, szemei fáradtságról árulkodtak.
- Megviselt a munka? – kérdeztem rá se pillantva.
- Miért nem vetted fel a telefont? – szemrehányóan nézett rám, és leroskadt az egyik székre.
- Dolgoztam, és amúgy sem vagyok rád hangolva.
- Nem kellett volna erőszakoskodnom. Felnőtt férfi vagy, nem szólhatok bele az életedbe.
- Mitől ez a hirtelen változás? Beszéltél Vikivel? – méregettem gyanakodva.
- Nem. Boldognak látlak vele, és eszemben sincs bármivel keresztbetenni nektek.
Egyáltalán nem törtem magam, hogy megtaláljam Vikinek a tökéletes karácsonyi ajándékot, ugyanis nem tárgyat, hanem emlékeket szántam neki. Együtt töltött pillanatokat.
Moziba jártunk, vagy csak egyszerűen nagyokat sétáltunk. Néha napokig nálam aludt, tőlem indult suliba. Olyan volt, mintha mindig is együtt éltünk volna.
Tomi
Berágtam Gáborra, hogy szóbahozta ezt a temetés dolgot. Talán egész nap füstölögtem volna, ha Viki nem tereli el a figyelmem a díszítéssel és a sütéssel. Az idejét se tudom mikor volt szerencsém ennyire meghitt ünnepi készülődésben. Hogy mit ne mondjak, hosszútávon is el tudtam volna viselni.
Reggel munka közben esélyem sem volt, hogy elkalandozzanak a gondolataim. Egy eljegyzési partit tartottak nálunk, ami számomra elég kínosan telt, ugyanis a vőlegény húga mindenáron meg akart környékezni. Eleinte csak egy italra, aztán egy alkalommal, mikor a közelembe került, közölte, hogy tíz perc múlva menjek utána a női mosdóba.
- Ne haragudj rá! – mentegetőzött a bátya. Láthatóan, ő a testvére helyett is szégyellte magát. - Elég régóta nincs már senkije, és a fejébe vette, hogy ma mindenképp felszed valakit.
- Hát öregem – sóhajtottam, ahogy elnézem a lány szikrázó tekintetét, mikor kilépett a mosódóból – az a valaki nem én leszek. A csajom megnyúzna, ha bevállalnám.
- Azt elhiszem! – veregette meg a vállam.
Megkönnyebbültem, mikor délután négykor az utolsó vendég is elment, de az érzés azonnal elmúlt, mikor beállított Gábor. Kifogástalan megjelenése helyett arcát párnapos borosta fedte, szemei fáradtságról árulkodtak.
- Megviselt a munka? – kérdeztem rá se pillantva.
- Miért nem vetted fel a telefont? – szemrehányóan nézett rám, és leroskadt az egyik székre.
- Dolgoztam, és amúgy sem vagyok rád hangolva.
- Nem kellett volna erőszakoskodnom. Felnőtt férfi vagy, nem szólhatok bele az életedbe.
- Mitől ez a hirtelen változás? Beszéltél Vikivel? – méregettem gyanakodva.
- Nem. Boldognak látlak vele, és eszemben sincs bármivel keresztbetenni nektek.
Egyáltalán nem törtem magam, hogy megtaláljam Vikinek a tökéletes karácsonyi ajándékot, ugyanis nem tárgyat, hanem emlékeket szántam neki. Együtt töltött pillanatokat.
Moziba jártunk, vagy csak egyszerűen nagyokat sétáltunk. Néha napokig nálam aludt, tőlem indult suliba. Olyan volt, mintha mindig is együtt éltünk volna.
Viki
Akaratom ellenére egy hang a fejemben figyelmeztetett, hogy gyanúsan jól mentek a dolgok az utóbbi időben.
- Ne láss rémeket! – figyelmeztetett a barátnőm mikor hangot adtam aggályaimnak.
- Nem erről van szó! – sóhajtva csaptam össze az angolkönyvemet. – Csak annyi zűr volt korábban.
- Annál jobb egy kis romantika. De ugye a karácsonyi buliba nem hozod?
- Dehogy! Nem hiányzik, hogy megint részegen lásson.
- Meséld csak el, hogy mi történt, miután meglátogattad Virágot!
- Miből gondolod, hogy volt valami?
Hülyének nézel? – kérdezte a tekintete.
Szándékosan úgy meséltem a történetet, hogy a lényeget hagytam utoljára.
A pénteki buli lázba hozta az osztályt. Fel is díszítettük a termet. A díszeket saját kezűleg csináltuk, és infó óra helyett raktuk fel őket a tanár nagy bosszúságára. Viszont mivel én eredetileg Vivi nevét húztam, helyette az ofőnek vettem ajándékot az utolsó pillanatban, mivel az ő neve kimaradt az előző körben.
- Mi szokott történni egy ilyen osztály bulin? – mért végig gyanakvóan Tomi.
- Ti sose tartottatok? – kortyoltam egyet a teámból, majd visszatettem az ágy mellé. Csütörtök délután Tominál megnéztünk valami akciófilmet. Engem nem igazán kötött, le, de a barátom láthatóan élvezte. Éppen a főhős kínozták.
- Nem nagyon emlékszem rá. – mondta elcsigázottan. – Szóval? – pillantott rám. Arckifejezése elárulta, hogy valami nagyon érdekes dologra számít. Gondoltam ezt szívesen megadom neki.
- Csak a szokásos – kezdtem ártatlanul – töménytelen mennyiségű kaja és alkohol, és póker, ami Texas Hold ’em-nek indul, de egy bizonyos alkoholszint után vetkőzős lesz belőle.
- Iszonyú vicces vagy! – mondta tettetett haraggal, majd visszafordult a tévé elé.
- Tudod, hogy csak viccelek! – duruzsoltam a fülébe mosolyogva. Becsúsztattam a kezem a pólója alá, mire hirtelen fölém került, majd ajkával lecsapott az enyémre.
- Veled csak én játszhatok vetkőzős pókert. – vigyorgott kajánul.
- Javíthatatlan vagy!
Pénteken póker helyett Acticity került elő, de a tetemes mennyiségű alkohol – főleg bor – ezt is széppé tette. Rengeteg fénykép készült hó csatáról (kint és bent), kajacsatáról és hasonlókról.
Ami engem illet, kellőképpen leittam magam ahhoz, hogy Lillának kelljen hazatámogatnia. A dolgot nehezítette, hogy mindenáron hó angyalt szerettem volna csinálni az út közepén. Szerencsére apu dolgozott, így nem látta mekkora kínok árán jutottam fel a szobámba. Miután ruhástól bedőltem az ágyba, próbáltam meggyőzni a barátnőmet, hogy minden rendben, menjen haza nyugodtan.
- Persze, aztán leesel a lépcsőn! – zsörtölődött, és lazán felült az íróasztalomra.
- Szerinted úgy nézek ki, mint aki fel tud állni? – artikuláltam nehezen. Éreztem, hogy egyre jobban elzsibbadok, aztán teljes filmszakadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése