COLLEEN HOOVER
VERITY
fülszöveg
Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.
Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.
Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet azt mondanám idegbaj (a jobb fajtából, ha létezik ilyesmi).
Hoover eddig csak fiataloknak írt, így azért volt bennem egy csepp kétely a legújabb művét illetően. Nem voltam benne biztos, hogy annyira felnőtteknek szóló könyv lesz (de még mennyire, hogy az lett!)
A borító egyszerű, bár furcsának tűnt elsőre, amint befejeztem a könyvet értelmet nyert. Külön tetszik, hogy a címet kézírással tüntették fel és nem egy megszokott betűtípussal. Már a külső is komor hangulatot sejtet, jól el lett találva.
Hirtelen csapunk bele a történetbe, a Colleen nem szórakozik bevezetővel vagy hasonlóval. Lowen éppen egy megbeszélésre igyekszik, amikor szemtanúja lesz egy balesetnek, s ez alaposan felkavarja őt, nekem mint olvasónak azonnal bebizonyította, hogy nem szabad beskatulyázni, és ez még csupán az első oldalak voltak, a java még hátra volt!
Az alap egy picit furcsa volt. Nem tudom a valóságban lehet -e szó ilyen együttműködésről, mint ami a könyvben létrejött a két szerző között.
Ebben a könyvben az írói létnek pont a két szélsőséges példáját hozza a szerző.Lowen épphogy megél abból a mit a könyveiért kap, kerüli a nyilvánosságot, mindent ami egy könyv népszerűsítésével jár.Vele szemben Verity imádja az egész felhajtást, csodás dolgozószobát tudhat magának, és meg is él abból amit csinál.
Zseniális a hangulat, ami a házhoz kötődik, és egy pillanatra sem múlik el, vagy törik meg. Nyomasztó, bár nem is lehet más, ha az férj az ágyhoz kötött felségét ápolja, plusz a család korábbi traumái is ráteszik a bélyeget a nem túl vidám légkörre.
Emellé társul szép lassan a feszültség, ami egyre inkább vibrál, ahogy halad előre a történet. Egyre többet tudunk meg Verityről, Lowennel pedig egyre sűrűbben történnek megmagyarázhatatlan dolgok, Illetve nem is azok, hiszen van rá magyarázat. Verity. Dehát ő ágyhoz van kötve. Igaz?
A maga módján egy nyugodt pillant sincs a könyvben, teljes bizonytalanságban tartott, és ez imádtam!Egy pillanatra sem laposodott el a történet, beette magát a gondolatimba. Előfordult, hogy kellett egy kis pihenés bizonyos jelenetek után. Mivel ez a könyv már felnőtteknek szól, a szóhasználat és a leírások is ezt tükrözik. Colleen nem finomkodik a szavakkal, legyen szó szex jelenetről vagy éppen egy brutális cselekedet részleteiről.
Romantika bár beleszövődött a cselekménybe, nem volt számomra túl hangsúlyos, helyette Low és Jeremy közt szikrázott a levegő, ahogyan a kezdeti eltitkolt vonzalom lassan, végül nyers testiségben csúcsosodott ki. Nem bántam.
Többször eszembe jutott olvasás közben, hogy a lehető legjobb ötlet volt megírni ezt a könyvet. Egyben bátor dolog is, hiszen sosincs garancia, hogy egy új könyvet szeretni fognak az olvasók.
Tele volt hidegrázós pillanatokkal, és csavarokkal amiktől eldobtam az agyam. A végére azt hittem választ kaptam a felmerülő kérdésekre, de a tényleges lezárás csak több kérdőjelent hagyott maga után. Mind a cselekmény, mind a karakterek szempontjából.Úgy hallottam, hogy lesz folytatás. Ha tényleg, remélem nem várat sokat magára.
Borító:5/5
Történet: 5/5
