A Szívritmuszavar könyvek óta sok minden történt veled. Anya lettél, nevet és kiadót is váltottál. Hogy érzed magad ennyi változás után?
Nagyon jól, köszönöm a kérdést, csodálatos változások voltak ezek! Valóban sok minden történt az elmúlt években, de ez az élet rendje, hogy az emberek változnak, új helyzetekbe, új emberek közé kerülnek, új kihívásokkal kell szembenézniük, ezt amúgy egyáltalán nem is bánom. Hiszen mi is fejlődünk, törekszünk a legjobbat kihozni magunkból és ahhoz egy idő után elengedhetetlen a továbblépés. Megtaláltam a helyem az új kiadómnál, a legjobb döntés volt őket választani. Az viszont változatlan, hogy szeretek történeteket írni az embereknek és remélem, az is, hogy szívesen olvassák ezeket.
Mi áll a névváltás mögött?
Amikor a kiadóváltás mellett döntöttem, adta magát a helyzet, hogy nevet is változtassak. Sokan tudják talán, hogy a Zakály egy felvett név, a valódi vezetéknevem túl szimpla volt az előző kiadómnak, hogy azon megjelentessen. A keresztnevem viszont valódi, de mindenki Vikinek hív, nem Viktóriának, és talán ehhez a stílushoz, amit a két új regényem, az Egyszeregy és az #egyszercsak képvisel, sokkal jobban passzol a becézett változat.
Honnan jött az Egyszeregy ötlete?
Egy álomban találkoztam először egy hasonló karakterrel. De akkor Erik még felnőttfilmekben játszó színész volt és nem egyéjszakázott. Aztán megemlítettem a kiadóvezetőnek a már továbbgondolt ötletemet teljesen mellékesen, szinte el is hessentve, hogy ez csak egy kis hülyeség. Akkor még csak néhány mondat volt meg: egy srác, aki csak egy éjszakára marad. Aki megad mindent, amire valaha is vágytál. De soha többet nem hívhatod fel, és reggel már egyedül ébredsz.
Azonnal lecsapott az ötletemre, én pedig ott álltam, hogy akkor jó, ideje, hogy jobban megismerkedjek ezzel a fiúval.
A Gabriel duológia tejesen más, mint Hanna története. Könnyebb volt dolgozni vele?
Nem volt se könnyebb, se nehezebb, egyszerűen más volt. A Hanna történetek egy nagy része megtörtént eseményeken alapult, igazi levelek, igazi párbeszédek és persze igazi érzések voltak benne. Ott a lelki folyamat volt a nehezebb része az írásnak: kiírni magamból azt, ami megtörtént velem és az olvasóim elé tárni őszintén és kendőzetlenül.
Liza és Erik története kitaláció, csak a képzeletemre hagyatkoztam közben, ezért mindenképpen a fantáziámat megmozgató feladat volt, amit rettenetesen élveztem, hiszen ki ne találkozna szívesen egy ilyen sráccal? Bár sajnos, Erik nem létezik, igyekeztem olyanra gyúrni őt, hogy nyomot hagyjon az olvasókban és a visszajelzésekből az látszik, hogy ez nagyon jól sikerült.
A Rúzsa Magdi szám miatt lett Gabriel?
A szerkesztőm ötlete volt a Gábriel név, ő nem árulta el, honnan jött, de később annyira megtetszett mindkettőnknek az ideiglenes név, hogy maradt továbbra is és a szerkesztés során került bele az utalás a Rúzsa Magdi számra, de amúgy nincs köze hozzá.
Liza és Erik is különleges vezetéknevet birtokolnak. Mesélnél erről egy kicsit?
Mielőtt felhajtok az autópályára, mindig elhaladok egy településjelző tábla előtt, amin minden egyes út során megakad a tekintetem: Hollád és Vörs. Elhatároztam, hogy a legközelebbi szerelmespáromat így fogom elnevezni, ezzel is érzékeltetve, hogy milyen közel állnak ők egymáshoz. Hát, ők voltak Vörs Erik és Hollád Elizabet. :)
Liza vagy Hanna tükrözi jobban a személyiséged?
Azt hiszem, hogy egy kicsit mindkét karakterbe raktam a saját személyiségemből. Hanna érzékenysége, a szerelem iránti vágya, a gondoskodni akarása és Liza bohósága, ügyetlenkedései és a humorral való kompenzálása egyértelműen „hozott anyag”. Persze az Egyszeregy és az #egyszercsak is tartalmaz a valóságban megtörtént jeleneteket, például a Barnival való visszaszámlálós csók az egyik nagyon kedves emlékem, ami most már továbbél a könyv lapjain és az olvasók képzeletében. Érdekes, hogy milyen sokan kérdeztek már Erikre, de Barnira még senki, hogy valós személyről mintáztam-e…
Az #egyszercsak-ban feltűnik Szabolcs, bőven tartogatott meglepetéseket. Kezdettől fogva tudtad, hogy ki lesz ő, és mi lesz a szerepe?
Eleinte nagyon pozitív szereplőnek gondoltam, aki megmenti Lizát, mert a lány túlságosan ragaszkodik Erikhez és nem tud túllépni rajta. De ahogy alakult a történet, úgy hajlottam egyre jobban arra, hogy a rosszfiú szerepet felcseréljem és az eleinte hősként tetszelgő Szabolcs legyen a rossz választás. Amúgy szerintem ez az életben is sokszor így van: ha valaki túlságosan tökéletesnek tűnik, vagy úgy érezzük, hogy nagyon összeillünk vele, szinte álompárszerűen, akkor ott biztosan van valami hiba. Vagy ha valaki nagyon kedves és segítőkész, arról hamar kiderül, hogy csak megjátszotta magát és kihasznált minket a céljai elérésére. Tökéletes nem létezik, még a könyvekben sem. :)
Őszinte leszek, nem bántam volna, ha Erik történetét jobban megismerjük. Imádtam róla olvasni, és azt hiszem Alfonz is a kedvencemmé lépett elő, bár nem tudom megindokolni miért. Gondoltál rá, hogy többet mutass az olvasóknak Erik gondolataiból, vagy akár Alfonzéból (lehet, csak én vagyok telhetetlen)?
Sok olvasó írta nekem az első rész után, hogy imádták a történetet, de hiányzott nekik Erik háttérsztorija. Tudtam, hogy a második könyvben akarom elmesélni, de nem szántam neki ekkora szerepet addig, amíg az olvasók ezt nem jelezték. (Innen is látszik, hogy milyen nagy hatással vannak ránk a szeretett olvasóink! :) ) Így sokkal nagyobb szerep jutott Erik történetének, de úgy látszik, hogy még ennél is jobban kifejthettem volna.
Mikor olvashatunk tőled legközelebb új regényt?
Sokkal hamarább, mint az gondolná a kedves olvasó. Hamarosan jövök a részletekkel!
