Micalea Smeltzer A vadvirágok magabiztossága

MICALEA SMELTZER

A VADVIRÁGOK MAGABIZTOSSÁGA (VADVIRÁG 1.)

fülszöveg

Lucy Score és Colleen Hoover rajongóinak egy szívfacsaró modern romantikus regény egy fiatal lányról, akit fájdalmas múltja sem akadályoz meg, hogy beleszeressen a szomszédban lakó, gyermekét egyedül nevelő apába.

Tizennyolc voltam. Ő harmincegy.

Egy világ választott el minket egymástól, pedig közvetlenül egymás mellett laktunk. A kísértés túl nagy volt.

A jövőm pillanatnyilag egy óriási „mi lenne, ha”, és ezzel nincs is semmi bajom.

Amikor Thayer Holmes beköltözik a mellettünk álló házba, a mogorva tájkertész egyszerre érdekel és szórakoztat.

Az esetek többségében.

Amikor megkér rá, hogy vigyázzak a fiára, nagyszerű mellékesnek tekintem.

Lehetetlen nem szeretni Thayert és az imádnivaló fiát.

De azért van egy nagy gond.

Én tizennyolc vagyok. Ő harmincegy.

Egy tizenöt évvel idősebb férfibe beleszeretni nem volt része a terveimnek, de néha akkor történik valami, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Nagyon rég vettem könyvet azért, mert szép a borítója. Most viszont ez történt. Komolyan nézzetek rá, hát nem gyönyörű! Pluszban élfestést is kapott, amitől csak még szebb.

Viszont  a gyönyörű külső kemény belsőt takar, mert bizony olyan témákat boncolgat a szerző, amelyek önmagukban is könnyen képesek megbotránkoztatni az olvasót, esetleg összeszorítani a könyvmoly szívét.

Kezdjük rögtön azzal, amelyet a fülszöveg is említ. Azzal a bizonyos korkülönbséggel.

Igen, Salem tizennyolc, de ez egyáltalán nem jár automatikusan azzal, hogy érzelmileg éretlen, és fogalma sincs arról, hogy fiú e vagy lány :D Attól, hogy nincs például határozott terve a jövőét illetően (értsd, az amerikaiaknál szokásos elvárásnak megfelelően nem megy felsőoktatásba), messze nem egyenlő mondjuk gyerekes viselkedéssel. Ilyenkor hol van az a híres mondat, hogy „Jaj, hát a kor csak egy szám!” Az érettség szerintem messze nem kor kérdése.

A könyvből kiderül, hogy Salem, olyan dolgokon ment keresztül, amiket senkinek nem lenne szabad soha átélnie. 

A történet onnan indul, hogy  bántalmazó apa halott. Igen sírni kellene egy temetésen, mert mindenki ezt várja, de sokszor egy ember igazi személyiségét csupán a vele egy fedél alatt lakók ismerik. Ahogyan a könyv esetében is, így a gyász helyett marad a megkönnyebbülés, és a főszereplőnk részéről terápiák sora, na meg időnkénti rémálmok.

Bevallom a hajnali futás szerintem sem életbiztosítás, de hát mindenki másként birkózik meg a nehézségeivel. Járhatott volna sokkal rosszabbul. Lehettek volna gyógyszer, esetleg alkohol problémái, szóval meg tudok békélni  a futással. 

Azzal már kevésbé, hogy nekem kicsit, hogy nekem úgy tűnt, a lányzó csak úgy szélnek van eresztve. Mármint csak nekem volt fura, hogy sosem tűntek fel senkinek a hajnali futások, vagy hogy ki tudja meddig a szomszédban van?. Oké, tudom tizennyolc, de ez a fajta szabadság nekem kicsit idegen.

Szóval nyár van, Salem amellett, hogy édesanyjának segít a régiség boltban és gyertyákat készít, igyekszik a lehető legtöbb időt a barátjával Calebbel és legjobb barátnőjével tölteni. Mondhatni az egész tipikus amerikai ksivárosi nyár. Ezt a szinte már unalmas nyugalmat zavarja meg az új szomszéd érkezése.

 Thayer elvált apuka, aki dögös és tizenhét évvel idősebb Salemnél. Megjegyzem szívesen olvastam volna az ő szemszögéből is fejezetet, mert szörnyen kíváncsi lettem volna a gondolataira.

Lassan bontakozik ki a kapcsolatuk. Muffinokon, napszemüvegeken és bébiszitterkedésen át. Salem kezdettől tisztiában van vele, hogy a férfi tiltott gyümölcs. De hát na! Tudjátok, hogy van ez, semmit sem lehet a végtelenségig kerülgetni.

Ami Calebet a barátot illeti, bennem semmi pozitívat nem mozdított meg, Thayerhez képest gyerek. Illetve az is sokat elárul szerinem róla, hogy az együtt töltött évek alatt Salem sosem beszélt neki a vele történtekről, mert attól félt, a fiú nem tudná kezelni. Amivel viszont kiakasztott a srác az az, hogy sokszor választotta a saját anyja által kitalált elfoglaltságot, mint a barátnőjét.

Mivel a fülszöveg a korkülönbséget emeli ki, nyilván ez van a középpontban. Viszont korábban említettem a családon belüli erőszakot, később pedig a halál is megjelenik a regényben. Nem hittem volna, hogy lesz olyan pont, ahol minden önuralmam össze kell szednem, hogy ne fakadjak sírva. Csak azért, hogy miután végére értem a könyvnek, csak meredjek magam elé zsibbadtan. 

Sejtettem, hogy nem lesz feltétlen boldog a vége, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy teljesen kifacsarja a szívem.

Az utolsó néhány oldaltól eltekintve tetszett a történet, viszont, abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy újra fogom e olvasni. A folytatásra viszont kíváncsi vagyok, de most időt kell hagynom magamnak.

Borító 5/5

Történet 5/5

Kővágó Sára Római ajánlat

 KŐVÁGÓ SÁRA

RÓMAI AJÁNLAT

fülszöveg

Sophie Williams élete látszatra tökéletes. A magyar származású lány egy neves londoni fordítóirodánál dolgozik, csodás barátai vannak, és úgy érzi, élete révbe ért egyetemi szerelme, David mellett. Főnöke azonban váratlanul új megbízatást ad neki: egy hónapra Rómába kell utaznia, egy műkereskedő tolmácsaként. Sophie először visszautasítja az ajánlatot – képtelen lenne elszakadni barátjától és a megszokott hétköznapoktól. Ám biztonságos világa hirtelen összeomlik, és egyik pillanatról a másikra Rómában találja magát a jóképű, de rideg James Corner oldalán. Kapcsolatuk nehezen indul, a férfi zárkózott és mogorva, míg Sophie nyitott és kíváncsi. Az együtt töltött időnek köszönhetően azonban mindketten ráébrednek, félreismerték a másikat.

Egy történet csalódásról, szerelemről és a második esélyről…

Kővágó Sára első regénye kalandokban és érzelmekben gazdag történet, önmagunk és múltunk elfogadásáról, valamint a szerelemről, ami a legnagyobb félelmeinket is segít leküzdeni.

Másodszorra olvastam el a könyvet mikor megírom ezt a bejegyzést, és még mindig imádom. A borító színvilága nagy kedvencem lett, szeretem a visszafogottságát.

Ami a történetet illeti, számomra tökéletes nyári olvasmány, amelynek a segítségével elutazhatok egy másik országba, ahol még nem jártam.

Főszereplőnk Sophie tolmácsként dolgozik, ami szerintem már önmagában menő, és teljesen egyetértek azzal a felvetésével, hogy tolmácsként ő a híd két ember, két kultúra között. Ez egy nagyon szép megfogalmazása ennek a szakmának.

Bár gonoszul egyetlen szót sem pazarolnék rá, de a történet szempontjából meg kell említenem Davidet, az ostoba pasit, aki ahelyett, hogy megbecsülte volta Sophiet, rútul elárulta és megcsalta őt. Mondjuk, ettől eltekintve is akadnak a fazonnak olyan mozzanatai, amitől ellenszenvet érzek iránta.  Mintha szép lassan elnyomná a lányt, figyelmen kívül hagyva az érzéseit, szükségleteit. 

(Egyesek úgy gondolják, a megcsaláshoz két ember kell. Erről mit gondoltok?)

Szóval, miután a lányzó élete darabokra hullik, nem is lehetne erre jobb gyógymód, mint egy hónap Rómában, az elsőre jégcsapnak tűnő Mr. James Corner társaságában. 

Míg férfi főszereplőnk az idő java részét a saját lakrészében tölti elvonulva, Sophie és azt hiszem az olvasó is a szívébe zárja a gyönyörű Villa Venezia-t, különös tekintettel a lány szobájára, vagy a hozzá tartozó erkélyre.

Az új helyszín mellé kapunk új szereplőket is.

Lorenzo a sofőr, aki szerintem bántóan keveset szerepel, ennek ellenére belopta magát a szívembe. A kora ellenére igazi huncut olasz.

Mike az asszisztens, aki mintha csak arra szolgálna, hogy ellensúlyozni próbálja Mosoly Kapitány alias James fagyos viselkedését. Szép lassan összebarátkoznak Sophie-val, de bennem, mint mellékszereplő nem mozgatott meg sokat.

Valamint Aurora, aki talán egyfajta házvezetőnő, de nekem inkább nagymama szerepet tölt be. Szívet melengető volt nézni, ahogy maga mellé veszi Sophiet, piacra viszi és beavatja a főzés rejtelmeibe.  (Apropó, ti jártok piacra?)

Érdekes volt a lány ételhez fűződő viszonya is. Szeret enni, élvezni az étel ízét, és ez szerintem szuper dolog. Egyáltalán nem tetszett a gondolat, hogy David mellett vissza kellet fognia magát, ha evésről volt szó. Mármint ne haragudjatok, nekem sem tetszene ha valaki megjegyzést tenne az étkezési szokásaimra. Igenis  jó nézni, ha valaki jóízűen eszik.

Annyira jó érzés figyelemmel kísérni, ahogyan Sophie szinte kivirágzik. Vagyis inkább vissza talál önmagához. Legyen szó ételről, egy merészebb ruháról vagy akár egy vörös rúzsról. Ezzel párhuzamosan James is változik, egyre kevésbé tűnik zárkózottnak, és bár akadnak köztük döccenők, Sophie kíváncsisága és James zárkózottsága, miatt azért lassan közelebb kerülnek egymáshoz. 

Viszont ahogyan az lenni szokott, nem lehet rögtön boldog a vége, a legnagyobb titok váratlanul jelenik meg a Villa Venezia lépcsőjén egy ellenszenves szőkeség képében.

Így Sophie amilyen hirtelen elhatározásból érkezett Rómába, éppannyira hirtelen repül vissza Angliába.

Ahol nem várja más csupán a főnöke, aki nem túl boldog amiért az egyhónapos szerződés lejárta előtt látja őt, és David aki a tettei ellenére igyekszik vissza könyörögni magát a lányhoz.

Ezzel szemben persze egy rakás olyan ember is körbeveszi a lányt, akik segítenek neki túllendülni mindenen ami Rómában történt (kollégái, barátnője és a szülei).  Sophie igazán szerencsés, amiért vannak olyanok akik mondhatni burkot vonnak köré vagy időt és teret biztosítanak, hogy össze szedje magát.

Bár kitalált karakterről van szó, én mégis azt mondom büszke vagyok rá, mert újra képes volt talpra állni és összerakni a saját életét. Rájöttem, hogy imádom az olyan történeteket, amik erről szólnak. Persze nem habosbabos rózsaszín. Néha boldog, néha fáj, és a szó legszebb értelmében hétköznapi.

Aztán ahogyan lenni szokott, mikor már éppen összerakta az új életét, Sophie-nak ezúttal egy kiállításra kell beugrania tolmácsolni egyik kolléganője helyett, amely azonban tartogat némi meglepetést a számára.

Vannak olyan emberek, akiknek nehezen megy az érzelmeik kifejezése. Nem meglepő módon James Corner is ezek közé az emberek közé tartozik. Szavak helyett az általa festett képekkel mondja el a lánynak mennyit jelent számára. 

Ahogy láthattátok ez nem egy pörgős történet, sokkal inkább az a lassan kibontakozó fajta. Valós, hétköznapi és szerinem ettől gyönyörű.

Történet 5/5

Borító 5/5

N. Simon Barbara Az ördög maga

 N. SIMON BARBARA

AZ ÖRDÖG MAGA

fülszöveg

Cserpes Kamilla nem tudja kiheverni a válását. A munkába temetkezik, könyvkiadója ennek következtében egyre sikeresebb, még egy külföldi producer is felkeresi. A szakember elképesztő lehetőséget kínál fel neki, amit ő gondolkodás nélkül elfogad.

Csakhogy az ajánlat másokat is érdekel, ezért a könyvpiacon verseny alakul ki. Kamilla úgy érzi, egyedül nem fogja tudni teljesíteni a feltételeket, így volt férjéhez, Benetthez fordul segítségért. A férfi az általa ismert legjobb marketingszakembert küldi Kamilla segítségére.

Nagy Olivér nem ismeri a határokat. Sikerének titka, hogy olyan megoldásokhoz folyamodik, amelyeket mások túl kockázatosnak tartanak, és nem vállalnak be. Amikor Kamilla rájön, hogy Olivér milyen eszközökhöz nyúl a siker érdekében, meginog a belé vetett bizalma. Még akkor is, ha a legnagyobb rivális kiadó vezetője, az orosz származású Natasa egy hazug, álnok kígyó…

Olivér közben folyamatosan utalásokat tesz Kamilla múltjára és magánéletére. Márpedig ez baj. Kamilla magánélete ugyancsak titkos – vággyal és álruhás szeretőkkel fűszerezett.

A manipuláció nagymestere és az óvatos, felelősségteljes nő lassan közel kerülnek egymáshoz. Kamilla egy ideig szemmel tartja Olivér minden mozdulatát, de végül ő is elveszíti az ítélőképességét. Időközben újra felbukkan Benett, és Kamilla ráeszmél, hogy a férfi még mindig szereti.

A nő két tűz közé kerül. Mind a két férfi akarja őt, de az egyikük súg Natasának.

Vajon ki hazudik, és ki mond igazat?

Ki a legnagyobb játékos ebben a játszmában?

Amikor mindenkiről lekerül az álarc, kiderül, hogy valójában ki az ördög maga.

N. Simon Barbara nagysikerű A szerelem üzlete és A szerelem ára című regényei után ezúttal egy igazán erotikus, szenvedéllyel teli, fordulatos regénnyel lepi meg az olvasóit.

Azt hiszem nem mondok újat azzal, hogy szeretem ezt a borítót. Mégpedig azért, mert a maga módján egyszerű, és amiért végképp piros pont jár, hogy nem illeszthető be a képzeletbeli „Férfiak akik elvesztették a felsőjüket” polcra (amúgy miután olvastam a könyvet, rájöttem, hogy dehogynem).

Emellett két másik vonást is kiemelnék, mielőtt egyéb vizekre evezek. Az egyik, hogy éldekorált példányra sikerült szert tennem, ami sajnálatos módon nem nyűgözött le. A másik különlegesség hogy illusztrált tartalommal is rendelkezik. Tudom elsőre ez furcsán hangzik. Viszont a képek gyönyörűek és engem személy szerint egyáltalán nem szakítottak ki a cselekményből. Plusz iszonyú kellemes a tapintásuk, nem egyet szívesen látnék dekoráció gyanánt a falamon (remélem erre egyszer lesz lehetőség).

Viszont sokáig nem mertem belekezdeni ebbe a történetbe, hát gondoltam megnézem mit írnak róla azok, akik már olvasták. Hát nem segítettek, mert vegyeset, különösen Olivér kapcsán. Nem értettem, hogyan lehet valaki ennyire rideg és manipulatív. Jobban mondva, reméltem, hogy több lesz ennél, ha pedig mégsem, legalább megindokolja a szerző, hogy miért lett olyan amilyen.

Szóval elkezdtem. Azt kell mondanom számomra tökéletes volt az egyensúly a vággyal teli és a kiadói versenyt taglaló jelentek között. Előbbi egyáltalán nem keltett közönséges benyomást, ami a szóhasználatot és a jelenetek leírását illeti. Utóbbi segítségével pedig úgy éreztem bepillanthattam a könyvkiadás egy kis szegletébe.

Az erotikus jelenetekhez annyit fűznék, hogy a szerző itt is nagyon okos volt ugyan is, megmutatta hogy ezek az együttlétek, bár külső szemlélőnek enyhén szólva megbotránkoztatóak lehetnek közös megegyezéssel és örömszerzés céljából történnek. Szóval tegyünk különbséget egy BDSM jelenet és erőszakolás között.

S itt át is térnék a regény szereplőire. Kivel mással is kezdhetném, mint a szívtelen, lelketlen irányításmániásnak bélyegzett Olivérrel. Bevallom nem a külseje csigázott fel igazán. Az utolsó pillanatig abban reménykedtem, hogy több egy olyan embernél, aki manipulatív és bárkin átgázol a céljaiért. Szívmelengető volt számomra minden olyan pillanat, amikor a szerző apró morzsaként vetett elém egy kósza mosolyt vagy akár egy ellágyuló tekintetet. 

Benett a múlt, a volt férj. Na vele is bajban vagyok. Sajnos nem tudott kilépni nálam az ex skatulyából. Gondoskodó volt, és egy pillanatig sem neheztelt Kamillára (miért is tette volna, hiszen ő vált el anno a nőtől). Végig nyilvánvaló volt, hogy bármit megtenne érte.

Tudom milyen nehéz elengedni valakit. Hogy ez sokszor hónapokba, akár évekbe is telhet. Szóval egy rossz szavam sincs Kamillára, amiért néha egy-egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne vele újra. Vagy ha Ő nem is, akkor nekem olvasóként úgy tűnt, kettejük kapcsolata folytatást kap.

El is érkeztünk a történet főszereplőjéhez Kamillához, aki valami megmagyarázhatatlan módon inspirálóan hatott rám. Mert képes volt felépülni miután összetörték, nem is egyszer, mindemellett imádta a munkáját (annak minden nehézségével együtt). Erős női karakter volt, de nem olyan „megoldom egyedül módon” . Újra és újra képes volt talpra állni, és ez számomra önmagában csodálatra méltó.

Külön kiemelném a dubrovniki jeleneteket a titokzatos férfival. Veszélyes játékot űzött Kamillával. Tudom, hogy néha „sokkterápia” ami célravezető lehet, de azért belestem volna az illető gondolataiba. Aggódott e vajon a nőért, miközben azt kérte tőle, hogy élje át újra elrablásának borzalmait? Spoiler végül sikerrel jár a vakmerő akció.

Semmi nem csak fekete fehér volt. Olivér és Benett nem is lehetne különböző. Az egyik bárkit és bármit feláldoz ha a helyzet úgy kívánja, sokszor töréspontig hajtja az embereket, úgy játszik velük, mintha csak bábuk lennének egy táblán, ő pedig a játékmester. 

Vele szemben ott van Benett, akiről nem gondolnám, hogy töketlen lenne. Egyszerűen elvei vannak, képes csapatjátékra és a körülötte lévők erősségére épít, hogy úgy mondjam emberszámba veszi őket. Viszont kíváncsi lennék tud-e mocskosan játszani?

Azért hallkan megjegyezném, hogy a fülledt együttlétek és tökéletes marketingstratégia megalkotása közé azért beszúrt a szerző még egy okos gondolatot, mégpedig, hogy ha úgy hozza a sors érdemes pszichológushoz menni. Persze nem kell ehhez elrablás és erőszak. Elég, ha csak Olivér példájából kiindulva az ember nem érti miért olyan amilyen, s hogy pontosan mit is jelent az az olyan.

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, azt hiszem csak a megfelelő hangulat kellett hozzá, hogy levegyem a bolt polcáról (bátor voltam, már akkor jött velem a második rész is).

Borító 5/5

Történet 5/5

Jagiszava Szatosi: A Moriszaki Könyvesbolt

 JAGISZAVA SZATOSI

A MORISZAKI KÖNYVESBOLT

fülszöveg

A huszonéves Takako élete fenekestül felfordul, amikor csalódik a szerelmében, ráadásul a munkahelyén is felmond. Segítségére rég nem látott nagybátyja, Szatoru siet: felajánlja, hogy költözzön be a családjuk által működtetett antikvárium, a Moriszaki Könyvesbolt emeleti szobájába. Takako vonakodva ugyan, de elfogadja a meghívást, és átköltözik Tokió Dzsinbócsó negyedébe, az „antikvárium-csodaországba”, ahol egymást érik a könyvesboltok és a könyvkiadók.

Takako számára a környék kétszeresen is idegen, egyrészt azért, mert még soha nem járt arra, másrészt pedig azért, mert nem szokott olvasni. Lassanként mégis megszereti a városrészt, barátokat szerez, az olvasás pedig a szenvedélyévé válik. Amikor úgy érzi, az élete végre egyenesbe került, felbukkan egykori szerelme, Hideaki…

A Moriszaki Könyvesbolt üde és derűs japán regény, amelyből film is készült 2010-ben. Egy jelenet erejéig maga az író, Jagiszava is szerepel benne a Moriszaki Könyvesbolt egyik vásárlójaként.

Iszonyatosan hihetetlenül gyönyörű borító! Ezt falra kitéve is el tudnám nézegetni. Ez tipikusan az a könyv volt amit a borító miatt kölcsönöztem ki a könyvtárból. Na meg persze mert felkeltette az érdeklődésem, mert Japán.

Ami viszont ezt a könyvet illeti, szögezzük le, lassú.

Amikor széthullik az életed jó lenne egy hely ahol elbújhatsz gyógyulni, sokak számára ez nem adatik meg, de Takakonak igen. Igaz egy idegen városban és rég látott családtag társaságában. Mondjuk azért könyvmolyként mondom, egy könyvesbolt felett lakni elég menő lenne.

Olvasóként szemtanúi lehetünk egy újrakezdésnek, és annak a csodás folyamatnak, ahogyan egy korábban nem olvasó ember olvasóvá válik. Mindezek mellett befogadóvá válik az új környezetére és a benne lévő emberekre. Barátokat talál és a nagybátyjával is közelebb kerülnek egymáshoz.

A történet első felében Takako gyógyulása áll a középpontban, a másodikban viszont nagybátyja Szatoru élete kerül előtérbe. Pontosabban a férfi szerelme aki annak idején egyik pillanatról a másikra elhagyta, Momoko.  A későbbiekben ő lesz a központi karakter. Őszinte leszek nem kedveltem meg azonnal őt, hiszen csak annyit tudtam, egyetlen szó nélkül hagyta el azt a férfit aki szerette. Később, ahogyan peregnek az oldalak megismerjük a karakter múltját és cselekedetének mozgatórugóit.

Egyébként olyan volt, mintha két külön történet lett volna egy kötetben, melyekben egyetlen közös pont a Moriszaki Könyvesbolt.

Minden olyan embernek ajánlom, aki szívesen megismerkedne egy könyv lapjain más kultúrákkal. Bár ha még nem olvastál és nem néztél semmit ami japán, javaslom ne ez legyen az első regényed. Könnyen lehet nem tetszene, mert ez a kultúra teljesen más, mint amihez az európai ember szokva van. Plusz lassú a cselekmény. Egyfelől semmi sem történik benne, másfelől mégis annyi minden.

Borító 5/5

Történet 4/5

Kat Singleton Fekete nyakkendők

 KAT SINGLETON 

FEKETE NYAKKENDŐK (FEKETE NYAKKENDŐK 1.)

fülszöveg

Az élet sosem fekete vagy fehér

Az egyik percben egy küszködő grafikus vagy Los Angelesben, aki épp megbékélt azzal, hogy örökre szingli marad, aztán a következő pillanatban New Yorkba repülsz egy magángépen, hogy eljegyezzen az expasid bátyja.

Legalábbis… mindenki ezt hiszi.

A nőcsábász Beckham Sinclair a vállalata érdekében kénytelen tisztára mosni a róla kialakult, nem túl hízelgő képet, ezért a város legkívánatosabb, milliárdos agglegénye azt akarja, hogy én legyek az álmenyasszonya és a személyi asszisztense. Így most minden percemet azzal a férfival töltöm, akiről azt hittem, soha többé nem látom.

Összetört szívem épphogy felépült, de minden Beckkel együtt töltött nap arra késztet, hogy megkérdőjelezzem a szándékait – és a sajátjaimat is.

Ahogy a valóság és a tettetés közötti határvonal lassan elmosódik, csak egy dolog biztos: titkokat rejt ez a fekete nyakkendőkkel és kegyes hazugságokkal teli város.

A borító nagyon tetszik, mert végre nem úgy néz ki, mintha telibe hányta volna egy szivárvány. Viccet félre téve.  Sok romantikus könyvnél egyszerűen zavartak az élénk színek, ez van.

Ez viszont a maga módján visszafogott, egyedül a galléron díszelgő vörös rúzs folt árulkodó. A hátsó borítóképet pedig egyenesen imádom.

Első könyvem a szerzőtől és igazából csak úgy megláttam. Mármint, azt tudtam, hogy romantikusra/erotikusra vágyom, de konkrét kiszemeltem nem volt.

Igazából, ebben a regényben meg kaptam mindent, amire éppen vágytam. Margoval könnyen azonosultam, talán a művészet miatt. Bár a karakterről úgy éreztem keveset tudtam meg, mondjuk maga a történet sem kívánt hatalmas magasságokat és mélységeket. 

A Bec szemszögéből íródott fejezeteket imádtam. Mert voltak érzései, mert dühös lenni, szeretni és gyengéd lenni. Ne felejtsük el, felnőttekről beszélgetünk, nem fiatalokról. Persze a szerző azért kellő figyelmet szentel kidolgozott izmainak, de számomra nem tolakodóan.

Az egész törtnetre jellemző volt szerintem egyfajta egyensúly. Ha a jelenet megkívánta előtérbe került az erotika (igen ez szókimondó leírást és esetenként obszcén szavakat jelent) viszont mindezt ellensúlyozandó akadtak kifejezetten romantikus pillanatok. Úgy éreztem minden a helyén van ebben a könyvben. Vitt magával a törtnet, a leírások éppen annyira voltak pontosak, hogy legyen elég helye a képzeletemnek kitölteni a hiányzó részeket. 

Bizonyos szempontból talán nem mond semmi újat, én mégis élveztem. Élvezettel figyeltem, ahogyan a kezdeti megállapodás kinövi magát valami őszinte és gyönyörű dologgá (na ez nyálasan hangzik)

Nem voltak benne súlyos családi titkok, dráma vagy akció, de szerintem így volt rendben. Kellemes olvasmány volt, biztosan nem most nyitottam ki utoljára ezt a könyvet.

Borító 5/5

Történet 5/5

Kylie Scott Bizalom

 KYLIE SCOTT 

BIZALOM

fülszöveg

Mindenki megérdemel egy második esélyt!

A 17 éves gimnazista Edie Millen élete gyökeresen megváltozik, amikor egy rablótámadás közepén találja magát, és majdnem meghal. Miután elege lesz osztálytársai jelentőségteljes pillantásaiból és beszólásaiból, sulit vált, ahol találkozik a megmentőjével, Johnnal. A fiút a legvadabb pletykák övezik, agresszív, erőszakos drogdíler hírében áll… de Edie nem tud és nem is akar az érzések ellen küzdeni, amiket John ébreszt benne…

Különleges, ám életszerű szerelmi történet, izgalmas és elgondolkodtató bűnügyi szállal kombinálva.

Lehet, hogy nem tökéletes a világnak, de neki az lehet?

Ismerd meg sorsukat!

Kezdjük ott, hogy nem tetszik a borító. 

Szerintem szörnyű mert ez a történet egyáltalán nem ilyen külsőt kíván. Ezen nem tudtam túltenni magam, és valami azt súgja nem is fogom.

Viszont a történet egészen más tészta. Szóval, ha az ember megküzdött az összes előítéletével ami a borító láttán felmerült benne az első oldalak fájdalmasan arcon csapják. Mert női karakterünk Edie egy lövöldözésbe keveredik. A rossz helyen rossz időben tipikus este, amiért kis híján az életével fizet.

Azt hiszem helyet kapott a kedvenc női karaktereim listán, mert igazi humoros „tökös csaj” (amely tulajdonságait igyekszik megőrizni a történtek után is) , mindemellett könyvmoly. Hatalmas plusz pont a szerzőnek, (akitől egyébként ez volt az első könyvem), hogy Edie nem egy magazinból megszökött tökéletes alkatú bombázó, hanem egy teltebb lány. Igen, szeret olvasni, de egyáltalán nem hozza a sztereotípiákat. Nem egy béna esetlen, önmagát elfogadni képtelen karakter.

A felépülés fizikailag és lelkileg is megterhelő. Az iskolába vissza térve egyetlen nyugodt pillanata sem lehet, ráadásul a „legjobb barátnője” is ahelyett, hogy támogatná, hasznot húz a történtekből, azzal, hogy tévéműsorokban szerepel, pedig ő csak kívülről volt részese az eseményeknek. 

Ne értsetek félre, biztos vagyok benne, hogy a valóságban végig nézni, hogy a barátnőd odabent reked egy benzinkúton amit éppen kirabolnak nem könnyű, de közel sincs annyira szörnyű, mint a részesének lenni.

Nem okozott  meglepetést az a fordulat, hogy Edie iskolát váltott, abszolút logikus lépésnek tűnt. Elsőre azt hittem végre nyugta lesz a lánynak, még barátokat is talált. Aztán megjelent John Cole.

A srác, aki megmentette Edie életét, és drogdíler hírében áll. Igen, ő már pontosan olyan külsővel rendelkezik, mint aki egy divat egy divatlap hasábjairól szökött meg (illusztráció gyanánt tekintsétek meg a borítót). Rendben van, hogy főszerepló lányunk ennek hangot is ad, nem is egyszer. Viszont azt azért megjegyezném, hogy a szereplők gimnazisták. Mennyire reális, hogy egy gimis srác ennyire izmos legyen?

Egyszerre igyekszik feldolgozni a benzinkúton átéltet és megküzdeni az előítéletekkel, mivel díler hírében áll, hiába igyekszik megváltozni, sem a tanárai, sem az iskolatársai nem tekintenek rá másként.  Szerintetek mennyire helyénvaló, hogy hiába próbálna jobb válni, az iskolában mindenki minden mozzanatában a rosszat látja. Mármint értem a drog rossz, dílerkedni pláne, de tényleg igaz, hogy mindenkinek jár egy második esély?  

Egyébként iszonyat jólesett a lelkemnek, hogy végig kísérhettem mindazt ami a két szereplő között kialakult. Szép fokozatosan kerültek egyre közelebb egymáshoz, hiszen ki mással tudnád igazán és őszintén megbeszélni azt amin keresztül mentél, ha nem azzal aki szintén részese volt a borzalmaknak?

Szóval, ha az ember túllép a borítón, ez egy komoly, keserédes történet a gyógyulásról. Mondhatnám, hogy klisés, hiszen egymásba szeretnek, de azt hiszem itt nem is ez volt a lényeg. Hanem a gyógyulás, hogy egymást gyógyították meg. Erről szól az egész történet, a második esélyről.

Szerettem, bár ennek ellenére nem hiszem, hogy újra olvasós lesz.

Történet 4/5

Borító 2/5

Diana Hunt Jack árnyékában

 DIANA HUNT

JACK ÁRNYÉKÁBAN

fülszöveg

London 1888

Hasfelmetsző Jack.

Egy név, ami félelemben tartja London lakosságát.

Egy kíméletlen gyilkos, aki sorra szedi áldozatait, majd váratlanul eltűnik.

London 1892

A nemesi Gray család legfiatalabb sarja, Katherine élete irigylésre méltó, ám a fényűző bálok korántsem elégítik ki vágyait.

Napjai egyhangúan telnek, egészen addig, amíg a gyilkos vissza nem tér a városba.

Hasfelmetsző még kegyetlenebb, még veszedelmesebb, mint korábban, már senki sincs biztonságban. Katherinet a feltárandó titkok éltetik, még attól sem retten vissza, hogy árnyékként eredjen a gyilkos nyomába.

Nyomozása közben veszélyek sora zúdul rá. Segítségére a jóképű, ám rendkívül öntelt Victor Reed siet. Az érzelmeik megvédik vagy talán még nagyobb veszedelembe sodorják őket?

Ha Jack gondolatai mögé látsz, rájöhetsz, mi vezérli.

A kérdés már csak az, hogy utána el tudsz majd menekülni?

A borító telitalálat ezzel a ködös borongós sötét hangulatával.

Jack kiléte talán máig megoldatlan rejtély, éppen ezért nyújt tökéletes táptalajt egy nyomozós, izgalmakkal teli regényhez.

Bevallom ez a könyv a megvétele után hónapokig a polcomon állt olvasatlanul. Azt hiszem csupán a megfelelő időpontra várt, hogy aztán én legyek a következő áldozata.

Mindennek ellenére kezdettől féltem attól, hogy valami hatalmas klisé lesz a dologból és egy fiatal lánynak sikerül megoldani azt a rejtélyt amire a rendőrség képtelen. Bár ha jobban bele gondolok fogalmam sincs honnan jött ez a gondolat. Viszont most megnyugtatok mindenkit, akinek esetleg hasonló gondolata támad olvasás közben ne hallgasson rá. Nem lesz igaza ennek a gonosz hangnak a fejedben.

Ha fel kellene bontanom a történetet, egyrészt ott van Katherine és barátja Percy nyomozása Jack után. Le a kalappal ezelőtt a lány előtt. Komolyan, én nem lennék képes ennyire mindent beleadni egy ilyen nyomozásba, hiába a kíváncsiság. Például egy gyilkosság áldozatát nem lennék képes a hullaházban szemügyre venni. Szóval a csinos ruhák mögött egy végtelenül erős, talpraesett és okos női karakter rejlik. Gratulálok hozzá! Szívembe lopta magát, bár szerintem sokszor én olvasóként jobban aggódtam érte, mint  ő saját magáért.

Percy pedig hű társ a bajban és minden egyéb kalamajkában. Bár szegény néha próbálja óvatosságra inteni a lányt, de hát nem jár sok sikerrel.

Másfelől ott van Victor Reed. Aki Katherine-ben Jack iránti megszállottsága mellett feléleszti a nőt. Főleg, hogy ebben  korban a lányok egyetlen életcélja a megfelelő férj megtalálása volt. Hát főszereplőnket ez kellően hidegen hagyja, amíg nem találkozik Victorral.

Ők ketten szinte sziporkáztak! Igen, el tudtam volna képzelni, hogy ők ketten a végén… Tényleg azt akartam. 

Persze mint ilyenkor mindenki szorgosan gyártottam az elméleteket. Ezért is jó a könyv, mert nem csak végigszáguldottam a történeten, hanem időről időre munkára bírta a szürkeállományom.

Hogy aztán nemes egyszerűséggel dobhassak ki mindent a kukába. Aztán pedig a kedves szerző csavart egy olyat a történeten, hogy az agyam még most is kiakad tőle, ha eszembe jut. Egyfelől zseniális de tényleg! Eszembe sem jutott, bár jó kérdés mégis miért nem?

Aztán jött a történet vége és végem lett nekem is. Miért? Miért pont így?

Értem bizonyos szempontból másképp nem lehetett volna igazán lezárni, de mégis. 

Szörnyen nehéz egyébként úgy írni, hogy ne áruljak el semmit, ezt nézzétek el nekem.

Emlékeztek a gonosz hangra akiről az elején beszéltem? Ha esetleg azt súgja szirupos lányregényt kaptok akkor se hallgassatok rá.  A szerző ugyanis egyáltalán nem szépíti London egyes negyedeinek leírását, vagy éppen egy boncolással kapcsolatos jelenetet.

Szóval ha megakad rajta a szemed vidd haza, nem bánod meg!

Borító 5/5

Történet 5/5

Leiner Laura Nem egyszerű

 LEINER LAURA

NEM EGYSZERŰ

fülszöveg

A huszonhárom éves Iza szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadónál, és a nagy lehetőséget várja, ami váratlanul az ölébe hullik, amikor ráosztják napjaink legnépszerűbb színészének memoárját.

Csakhogy a kézirat még nem készült el, így Izának fejezetenként kell megszereznie az elfoglalt színésztől, miközben az élete éppen minden más területen is kaotikussá válik: a határidővel való versenyzésen túl kénytelen megküzdeni az új albérletében rászakadó pech-szériával, a szülei állandó aggodalmával, valamint a legjobb barátja friss kapcsolatával, ami nem várt érzéseket ébreszt benne. Iza nem tehet mást, mint sodródik az árral, ahol az életművész barátnőjén kívül már csak egy plakátba kapaszkodhat.

Munka, barátság, szerelem és rengeteg könyv Leiner Laura új, huszonévesekről szóló romkomjában.

A borító egyszerű de nagyszerű,szóval az kapásból megfogott. 

A történet hát az más tészta. Szeretem Laura könyveit, és egyáltalán semmi problémám azokkal amik kicsit idősebb korosztályról szólnak, de ez sajnos valahogy nem lett a kedvencem.

Az alap ötlet tetszett, hogy egy memoárról van szó, talán azt hittem ez a része komolyabb lesz. Bár, hogy őszinte legyek Király Csanád inkább Nagy Márkra hasonlított. Irritált és a memoárt is komolytalanra vette. Úgy tűnt teljesen el van szállva magától a srác.

Iza költöző mizériáját abszolút átéreztem kivéve a lakógyűlést mert bár nekem is voltak problémás szomszédaim idáig sosem fajult a dolog. Egyébként a lakást és az ottani légkört is nagyon szerettem, minden problémájával együtt. Igazából egy költözésnek szerintem megvan a maga szépsége, a nyűgjeivel együtt.

Vele kapcsolatban egyébként az állandó költekezése zavart. Emellett, hiába volt főszereplő semmit nem váltott ki belőlem. Sem szimpátiát, sem negatív érzéseket.

Sajnos még egy karakter volt, aki totál kiakasztott, mégpedig Hajni. Az állandó dolgozni nem akarásával. Szerintem a valóságban ezt nem tűrné el egyetlen főnök sem.

Egyedül talán Dávidról tudtam volna azt mondani, hogy érett.

Ne értsetek félre, nem azt akarom mondani, hogy ez egy rossz könyv! Egyszerűen, nekem talán túl könnyed, vagy rossz időszakban talált meg. Viszont ha egy könnyed amolyan strandra való regényt kerestek szórakozás gyanánt, akkor tökéletes.

Borító 5/5

Történet 3/5

Kollár Betti A vonzás hatalma

 KOLLÁR BETTI

A VONZÁS HATALMA (VONZÁS TÖRVÉNYE 4.)

fülszöveg

Paris biztos benne, hogy megtalálta az igazit, akivel kész leélni az életét. Már a külföldre költözést tervezgetik… ám, amikor az utolsó pillanatban váratlanul elbizonytalanodik, és felbontják az eljegyzést, egyedül marad az üres lakásban, összetörve, magányosan, kilátások nélkül.

Ace nem sokat tud az igaz szerelemről. Általában ágyról ágyra jár, a párkapcsolatai során senkit nem enged igazán közel magához. De ha egy barátjának szüksége van rá, nincs nála odaadóbb ember.

Ace úgy dönt, segít Parisnek túljutni a szakítás utáni legnehezebb időszakon. Mivel egyikük sem szeret egyedül lenni, a lány egy hirtelen ötlettől vezérelve beköltözik hozzá. Azonban minél több időt töltenek együtt, annál inkább kénytelenek szembenézni mindazzal, ami elől egészen idáig menekültek.

Tik-Tokon találtam rá a szerzőre (hmm mostanában voltam így egy párszor), és igen ez a könyv egy sorozat negyedik része, viszont az oldalon úgy láttam, hogy önállóan is olvasható. Szóval ezért vágtam bele, mert úgy gondoltam ha nem jön be akkor sincs semmi baj, ha meg működik, szívesen elolvasnám a többi részt is.

A borítót imádom! A színeit és az egészet, úgy ahogy van. Egyszerű és végtelenül kellemes hangulatot áraszt. (Valamiért a kellemes szót az egész regényre rá tudnám aggatni, a szó legjobb értelmében).

Ami a történetet illeti, kellemes 😊 könnyed romantikus könyvre számítottam. Amit meg is kaptam viszont egyáltalán nem a felszínes habos babos rózsaszín fajtából, ahol a könyv minimum a fele arra tér ki főszereplő férfiúnknak  és lányunknak milyen szexi teste van. A lehető legjobb értelemben mondom, hogy látszik nem amerikai szerző írta. 

Istenem annyira üdítő volt, hogy a történet a karakterekre koncentrált, az életükre, az érzéseikre. Megmaradt hétköznapi szinten. Hiszen az alap is hétköznapi. 

Szakítás után ki ne vágyna egy barátra aki segít túljutni a nehéz időszakon, motivál, nem engedi hogy bele ragadj a mocsárba. Mindeközben türelmes, törődő engedi, hogy mindezt  a saját tempódban tedd.

Ezért is volt számomra Ace a tökéletes barát. Igen a végkifejlet borítékolható, de ez egy tipikusan olyan könyv ahol nem az a kérdés, hogy összejönnek e hanem hogy mikor. Az út volt maga az élmény.

Egy lélekmelengető romantikus könyv volt spicy jelenetek nélkül, amik megjegyzem egyáltalán nem hiányoztak belőle.

Ace egyáltalán nem az a szoknyapecér, akinek gondoltam, hanem egy fiatal srác hatalmas szívvel. Megválogatja kiket enged közel magához, ezt jól teszi. Sokan követhetnénk a példáját. Másfelől kitérve egy kicsit a srác családjára, egy gyermek elvesztése olyasmi amin talán egy szülő sosem képes túl lendülni. Beszélni róla pedig fájdalmas, de azt hiszem éppen ettől bátor dolog. Örülök, hogy ez a téma is felmerült a regényben.

Paris, hát ő lényegében a  vőlegényével való szakítás után próbálja újra építeni az életét, ezért nála az ebből való felépülés van fókuszban. Így kissé azt éreztem nem ismertem meg őt eléggé. Persze szimpatikus benyomást keltett.  Mivel ez nem egy hosszú könyv, úgy éreztem a szereplőknek sokkal inkább életüknek egy bizonyos kiragadott időszaka volt a középpontban.

Értem én, hogy mindig mindenki független és erős akar lenni, de ezt a könyvet olvasva, rájöttem mennyit jelentenek a barátok. Nem feltétlen egy Ace típusú, hanem úgy általánosságban a barátok, akikre számíthatsz. Segítenek, ahogy tudnak, vagy egyszerűen csak melletted vannak csendben ítélkezés nélkül.

A történet lassú, az idő múlásának követésében segítenek a fejezetek elején szereplő dátumok.

Egyébként emlékszem valahol a 120. oldal könyékén éreztem azt hogy új kedvencet avattam. Szívesen elolvasnám a sorozat többi részét is.

Szóval aki egy szívmelengető könyvre vágyik magyar szerző tollából, annak csak ajánlani tudom 😊 Esetleg kezdje az első kötettel ami A vonzás törvénye címet viseli.

Borító 5/5

Történet 5/5

Szaszkó Gabriella Engedj el!

 SZASZKÓ GABIRELLA

ENGEDJ EL (GLENS FALLS 1)

fülszöveg

James ​Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?

Sokáig kerültem ezt a könyvet, főleg mert tudtam mi a vége, így aztán úgy éreztem nem tudj újat mondani. Tévedtem, mert meg kell ismernünk a kirakósnak ezt  a darabját is. Cserébe minden pillanatban úgy éreztem a szerző kifacsarja a szívem. Újfent megerősítve abban, hogy az élet rohadt igazságtalan.

Ismét két  szálon fut a cselekmény, James jelene és múltja (ami egy napló). Nem csak a férfi családját, hátterét ismerjük meg de Maggie életébe is betekintést nyerünk, pontosabban abba, hogy milyen körülmények közt nőtt fel. Mondanám, hogy ez indokolja viselkedését, s egy ponton talán így is van, de ez számomra változatlanul nem ok a jövőbeni dolgaira nézve. Mindig is lett volna választása.

Egy normális feleséggel karöltve James nagyszerű apa lett volna, rajongási imádta a Christ és Davidet. Sajnos azonban egy boldog család helyett csak kínok sütöttek a lapokról. Ahogyan a férfi saját magát felemésztve igyekszik felnevelni a fiúkat, elviselni a felesége alkoholizmusát, dühkitöréseit.

Persze lehetne mondani, hogy gyenge és gyáva, de ez megint olyan dolog, aki nem élt át hasonlót nem tudja milyen érzés egyáltalán a kilépést megtervezni. Idő és tőke kell, hozzá és James mindegyiknek híján volt. Mindezek mellett pontosan tisztában volt vele, hogy a feleségével szemben esélye sincs, hiszen ő a fiúk anyja.

Esküszöm vérlázító volt és mindamellett elkeserítő, azt olvasni, hogy a rendszer még mindig a nők pártját  fogja egy ilyen esetben. Egy olyan esetben, ahol az áldozat a férif a bántalmazó pedig a nő. Egyesek határozottan nem valók anyának, és Maggie ennek legékesebb példája.

Az, hogy az apja kihátrált mögüle, amiért Maggiet-t választotta, hát ismerve az egész sztorit, érthető. Másfelől az egyetlen fia és pontosan tudta az öreg mit élnek át a fiúk! Dühös is lehetnék rá, sőt az is voltam.

Ebben az egész borzalomban Susan jelenti az egyetlen fényt és melegséget James számára. Boldogok lehettek volna ők négyen Long Islanden, ahogyan azt James eltervezte.

Sokszor eszembe jutott, hogy meg akarom ölelni Jamest. Úgy igazán hosszan, hogy egy picit fellélegezzen és kiszakadjon néhány pillanatra abból az őrületből, ami az élete volt.

Borító 5/5

Történet 5/5

Benina Káosz és Fegyelem

 BENINA 

KÁOSZ ÉS FEGYEELM (TÚLÉLÉS SZABÁLYAI II.)

fülszöveg

Két ​mélyen sebzett ember hogyan találja meg a gyógyulást?

Az áldozatból üldöző válik.

Josiah Morgan két hétig a maffia fogságában szenvedett. Őt és a húgát felváltva kínozták. A szabadulásuk után másfél évvel már meghatározó helyet foglal el egy kisváros életében. Közben sorra gyűjti be azokat, akik ártottak neki. Az egész életét a bosszú tölti ki.

Piper Ellison túlélte élete legborzalmasabb napját, és most a nagymamájánál húzza meg magát. Érettségi után a megszokott, biztonságos helyen akar maradni. Egy szívesség miatt azonban elvállalja, hogy segít Josiahnak, akinek egy sérülés miatt fájdalmai vannak. A kezelések alatt közel kerülnek egymáshoz; de a heves érzelmek vajon elegendőek a boldogsághoz?

Olyan titkok kerülnek napvilágra, melyek kivétel nélkül mindenkit meglepnek. A bosszú és a biztonság mindenek felett kitart? Vagy mindkettő feláldozható?

Josiah és Piper története a bosszúról, a szerelemről és az élni akarásról szól.

Készülj fel, itt semmi nem az, aminek látszik!

Meglepő, vad, szenvedélyes és mindent elsöprően izgalmas történet. Kegyetlen hűségről és önfeláldozásról, igazságérzetről és megbecsülésről szól.

Éld át a káoszt fegyelemmel!

Hasonlóképp az első rész boríjához, ezt is a szerző keze munkája és gyönyörű! Be kell valljam közelebb érzem magamhoz, nem csak a borítót, hanem az egész könyvet.

Valahogy ez is abba a táborba tartozik, mikor a folytatás jobban tetszik az első résznél. Ez már Rázós Könyvek kategória, s a különbség is érezhető. Durvább, de abszolút jól áll neki.

Középpontban ezúttal Faith bátyja Joshia és Piper, akit már az előző kötetből ismerhetünk. Annyiban ismerős a felállás, két sérült ember igyekszik legyőzni a maga démonjait, gyógyulást remélve.

 S a hasonlóságok itt véget is érnek. Az egész komolyabb, sokkal felnőttesebbnek éreztem, véresebbnek. A romantika helyett itt már sokkal inkább az erotika szót használnám.

Pipert egy pillanatig sem éreztem iskolás lánynak. Annyira erős volt, hogy sokkal inkább láttam magam előtt egy felnőtt nőt, mintsem egy iskolás lányt. Joshia pedig az öltönyös bosszúálló angyalt testesítette meg. Legalább is számomra. Amilyen forrón szeretett annyira ridegen és fegyelmezettel gyilkolt.

Az első rész után vagyunk fél évvel. A férfi csendben bosszú hadjáratot folytat, Piper pedig az apja elől bukjál, miközben igyekszik élni a saját életét.

Itt is úgy éreztem, hogy a női karakterrel foglalkozunk többet, de Joshit ennek ellenére érzem, hogy parkolópályára lenne téve. Az egész pasit úgy ahogy van imádtam. Piper kék haját is imádtam (csak mert nekem is volt és tudom mennyire menő!)  😊

Szóval imádtam, belekötni nem tudok, illetve a rajzokat hiányolom belőle, de ez inkább csak szőrszálhasogatás.

Vevő lennék egy folytatásra, akkor főleg, ha Crayne lenne a főszereplő.

Borító 5/5

Történet 5/5

Benina Mindig és Soha

 BEININA

MINDIG ÉS SOHA (TÚLÉLÉS SZABÁLYAI I.)

    

fülszöveg

Te ​talpra tudnál állni a legnagyobb szörnyűségek után?

Faith Morgan mindent elveszített.

Két hét pokol után a tanúvédelmi programba kerül. Nem térhet vissza az otthonába, többé nem láthatja a legjobb barátnőjét, elvették az álmait, hitét megváltozott a kinézete, és elvesztette még a nevét is.

Faith többé nem létezik, Honey lépett a helyére.

Vajon rábízhatja magát az ügynökre? Biztonságban lesz az új otthonában? Okos dolog-e közel engedni magához a kisváros egyik legnagyobb szívtipróját?

Bray den Holmes mindent maga mögött hagyott.

Kétszer segített nagybeteg öccsén, de végül mindkettejük talpa alól kicsúszott a talaj. Zach depresszióba süllyedt, Bray pedig bulit bulira halmozott, hogy azt érezze, él. Elmenekült a családja közeléből, és egyetlen ember van, akinek a kedvéért hajlandó hazatérni: az öccse.

Ki az a titokzatos lány, aki nemcsak a kisfiút, hanem Brayt is vonzza, mint a mágnes? Miért olyan ellenséges? Miért olyan óvatos? Honnan származnak a sebhelyei?

Faith szeretné meghúzni magát, Bray viszont szeretné megérteni őt.

Egyikük sem tud szabadulni a másik hatása alól – és talán nem is akarnak.

Csakhogy Faith vészterhes múltjával nem könnyű szembenézni.

Vajon mit bír ki a szerelmük? És mit tehetnek, ha a kisvárosban felbukkan a legnagyobb ellenség?

Egy erős lány és egy különleges fiú története. Merülj el benne!

Nagyon rég el szerettem volna olvasni és sajnálom hogy ilyen szörnyen sokat váratott magára. A borító zseniális, nem csak azért mert rajzolt, hanem mert Benina rajzolta, s aki ismeri a munkásságát tudja hogy gyönyörűen rajzol.

Váltott szemszögű a történet, Faith és Bray közt ingázik a szerző, bár nekem túl sok volt ez a váltakozás, illetve picit talán Bray háttérbe szorult. Tudom, hogy Faith a központibb alakja a regénynek, de szívesen beleláttam volna jobban a srác gondolataiba (mondok egy merészet, esetleg egy külön kötetben).

Faith szálát is egy kissé zsúfoltnak éreztem, mintha túl sok mindent kellene feldolgoznia egyszerre. Rendben, az élet ilyen és emberként is lehet ez egy kellemetlen érzés, hát olvasni sem éppen kellemes.  Ahogyan Bray esetében feldobtam a külön könyvet, itt is tartom. Annyi mindenen mentek át, hogy úgy érzem egyikük sem kapott elég teret.

Ami a hangulatot illeti, az egészet áthatja a feszültség, hogy vanjon a bujkáló testvérpárt (Faith bátyja Josiah akié a Káosz és Fegyelem c. folytatás) mikor kapják el az üldözőik. 

S ennek a feszültségnek az árnyékában kísérjük figyelemmel egy összetört fiatal lány gyógyulását, fejlődését (ez számomra egy megunhatatlan téma). Nézzük végig kialakuló szerelmét. 

Hát hiába romantika, nem csöpögött egyáltalán inkább vártam az érzést, hogy vajon mikor romlik el minden? Mint egy növekvő árny, egy fenyegetés, kerültek az üldözők egyre közelebb Faith életéhez. 

Simán elment volta Rázós könyvnek is (amit a folytatás végül meg is kapott), mert egyrészt amin a testvérpár átment megrázó és nem is tudnám szavakba önteni. Másrészt ezt az egész kegyetlenséget Benina nyersen, kegyetlenül ábrázolja (ha már én most nem vagyok képes szavakat találni az olvasott borzalmakra).

Ami a mellékszereplőket illeti, Zach és Crayne lett a két kedvenc. Jaj most megint ismételni fogom magam, de kíváncsi lennék a sorsuk további alakulására is (utóbbiról egy rajzot is szívesen láttam volna). 

Szóval több feszültség és akció bújt meg a lapok közt, mint romantika vagy erotika de ha előbújt ez a kettő akkor nagyon is rendben és helyén volt. Az arányok remekül el lettek találva ebből a szempontból.

Bátran ajánlom mindenkinek aki izgalomra vágyik és szerette Benina korábbi regényeit.

Történet 4/5 a zsúfoltság érzése miatt

Borító 5/5

Hercz Júlia Acél és Lazurit

 HERCZ JÚLIA

ACZÉL ÉS LAZURIT

fülszöveg

Egy rablás…

Egy medál…

Egy szerződés…

Sarah csupán gyerek volt, amikor elrabolták, és elvesztette az emlékeit. Tíz évvel később tolvajként él, és azt tervezi, hogy új életet kezd Amerikában Tessával, akit húgaként szeret.

Csakhogy minden terve meghiúsul, amikor Tessa eltűnik, őt pedig eladják egy titokzatos idegennek. Vajon mit akar tőle ez a férfi? Létezhet olyan egyezség közöttük, ami segíti Sarah-t?

Aiden egy otthonvilágát elhagyó égi, aki évek óta kutatja a szervezetében keringő méreg ellenszerét. Éppen kirabolják, amikor megpillantja gyógyulása kulcsát: egy medált.

Hirtelen új lehetőség nyílik meg előtte, amikor megvásárolja a tolvajt, aki kirabolta. Csakhogy Sarah olyan emlékeket és érzéseket ébreszt benne, amiket már rég eltemetett.

Vajon Sarah és Aiden képes segíteni egymást? Az érdekkapcsolaton túl szövődhet köztük igazi szerelem? Visszakapja Sarah az emlékeit? És ha igen, lesz benne köszönet?

Egyedülálló, a régenskorban gyökerező fantasytörténet.

A borító egyszerű, de nagyszerű, akár az előző kötet esetében. Viszont ez a színvilág valahogy közelebb áll hozzám, mint az előző, ahogyan a kötet szereplőit is valahogy közelebb éreztem magamhoz.

Ez azon ritka esetek egyike ismét, amikor a folytatás jobban tetszik, mint az első kötet. Úgy érzem jobban pörgött a cselekmény, mintha a szerző jobban megtalálta volna a hangját erre a kötetre. Nem éreztem egyszer sem, hogy untatna a regény, bevonzott a világ, nem tört meg a lendülete. Szépen megvolt az egyensúly az erotika és az akkori világ finomsága között.

Váltig állítom most is amit az Arany és Ónix kapcsán mondtam. Ez a történet fantasy vonal nélkül is nagyszerűen működött volna, de a megléte, csak hab a tortán.

Ami a karaktereket illeti ki kell emelnem Zírt, aki kezdettől belopta magát a szívembe. Ha kellett beszólt, Aiden vérét szívta, aki persze meg is érdemelte. Szívesen olvastam volna többet kettejük beszélgetéseiből.

Sarah erős, és makacs, független, könnyen megkedveltem, talán éppen ezekért a tulajdonságokért. Közelebb éreztem magamhoz, mind annak idején Asharellát. 

Aiden…sokszor úgy éreztem csak át akarom ölelni, csendben. Rendben hogy harcos, aki inkább orvos akarna lenni, de akárcsak Sarah, ő is pokoli dolgokon ment keresztül. Mikor megzuhant és maga alatt volt, na akkor éreztem az ölelgetési kényszert. Ő az igaz lovag, aki ha kell a halála árán is, de megmenti a nőt akit szeret.

A kettejük kapcsolatában lévő fordulat nem ért meglepetésként, mondhatni egy picit kiszámítható volt. Majd a végén ezért kárpótolt a szerző egy olyan fordulattal, amire nem számítottam. Michael…volt ötletem, de nem jött be.

Ahogy jönnek sorba a kötetek úgy érzem egyre inkább össze áll egy nagy kirakós erről a titokzatos világról és a FOKA-ról. Minden rész hozzátesz valamit.

Felüdülés volt kiszakadni a 21. századból, úgy, hogy közben nem kellett lemondanom az izgalmakról és egy kis fantasy-ról. Több ilyen könyvnek kellene születnie. Másfelől azért is jók ezek a regények, mert rámutatnak, a természetfeletti nem csupán mostani világunk szüleménye. Sokkal régebb óta jelen van. 

Aki szerette az első részt ezt imádni fogja! Aki pedig hezitált az előző kötet után, hogy ebbe beelkezdjen-e annak csak annyit, hogy vágjon bele! Nem fog csalódni.

Történet 5/5

Borító 5/5

Livits Réka Tangó, Berlin

 LIVITS RÉKA

TANGÓ, BERLIN

Fülszöveg

Hol ​lakik a boldogság?

Noémi barátjával, Félixszel költözik Berlinbe új munka, új élet, új élmények reményében. Azonban semmi sem úgy alakul, ahogy remélte. Félixszel eltávolodnak egymástól, és bizonytalanság és magány közepette az egyetlen kapaszkodónak egy különleges tánc tűnik: a tangó.

A tangón keresztül Noémi új embereket és új érzeteket ismer meg, kinyílik és megérti, őszintének kell lennie magával, felfedez magában egy olyan nőt, akinek titkos vágyaival eddig nem mert szembenézni.

Ahhoz, hogy megállja a helyét a nagyvárosban, Noéminek kezébe kell vennie élete irányítását. Csakhogy lelke mélyén a kontroll elengedésére vágyik, arra, hogy átadhassa magát a táncnak, a pillanatnak és valakinek, akiben tökéletesen megbízhat.

Az önfeledt áramlás vonzó, a céltalan sodródás viszont veszélyes.

Vajon hol a határ?

Vajon mi bujkál a tangó érzéki, szenvedéllyel kecsegtető felszíne alatt? Megtalálja Noémi azt a testi-lelki intimitást, amire titkon vágyik, vagy az egész csak csillogó délibáb? Mit hoznak számára az ismeretlenek ölelései, kivel élheti át az igazi összeolvadás élményét? És mi történik, ha a zene véget ér?

Marad-e valami az egytáncszerelemből? Engedd, hogy sodorjon a tánc, elbűvöljön ez a különleges út új világokba, és önmagadhoz!

Szereted az érzéki, de tartalmas könyveket?

Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog!

Imádtam a borítót, mert imádom a társastáncot (nézni mert a művelésére nem vagyok alkalmas). Mégis nagyon sokáig kerültem ezt a könyvet, hogy aztán bánjam hogy így tettem.

Ami a történetet illeti, egyfelől örülök, hogy megismerhettem a tangót. Bár én sosem gondoltam, hogy az öregek tánca (ha már tangó az Egy asszony illata című film tangó jelenete jut eszembe amint meghallom ezt a szót). A másik dolog a szenvedély, a heves érzelmek. Imádtam olvasni Noémi és Daniel tánc jeleneteit. Ahogyan ők ketten egymásra hangolódtak és megszűnt körülöttük a világ. Azt hiszem nekem erről szól a művészet minden formája. Átadni magad neki, színt vinni a szürke hétköznapokba, lerakni egy picit a terhet és belemerülni a fejed búbjáig. Megfürödni abban amit élvezel.

Másrészt a költözés, újrakezdés kemény dolog, önmagában megviseli az embert, pláne egy kapcsolatot. S ehhez nem kell feltétlen másik országba költöznöd, elég egy másik város. Hetek, mire megszokod és elkezded magad kényelmesen érezni benne. Munkát találni külön nehézség. A szerző egyáltalán nem próbálja meg szépíteni Noémi helyzetét. Újra meg kell találnia magát egy idegen országban, aminek ráadásul a nyelvét sem beszéli. Kemény dolog és nagyon sokszor olyasmit is el kell vállalni, amiben semmi örömöd nem leled. Elveszett vagy, kimerült mindent is megpróbálsz, hogy talpra állj. Mindezek mellett meg kell szeretned a várost is, ami egyáltalán nem könnyű.

Egy új környezetben a párkapcsolat is próbára tétetik. A legnagyobb meglepetése ennek a könyvnek, hogy nem kezeli tabuként a szexet. Fiúk  és lányok ez a párkapcsolat fontos része! Botrányos mennyire nem divat beszélni róla még a saját párunkkal sem (bár utóbbi felvet néhány kérdést).

Bizonyos szempontból könnyed, másfelől elgondolkodtató olvasmány volt. Nem csak táncról, párkapcsolatról (szexről) magáról az életről is.

Nagyon szerettem ez a könyvet, s bár sokáig váratott magára, azt hiszem a legjobb időben találkoztunk.  Szóval ha szemeztek vele tessék elolvasni, nem kell tőle félni. Okos történet tele mondanivalóval.

Borító 5/5

Történet 5/5

Diana Hunt Prédák háza

 DIANA HUNT

PRÉDÁK HÁZA

Te ​képes lennél megölni a legjobb barátodat?

Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek.

Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz?

Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes.

Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere?

Egy múltban elkövetett gyilkosság.

Egy titkos társaság.

Rejtélyek.

És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják.

A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.

A borító színeit imádom, valahogy az egész regénynek magának ad egy komor alaphangulatot. 

Ha már hangulat! Igazából végig arra vártam, hogy megjelenjen a mágia a történetben, annak ellenére, hogy pontosan tudtam, ez nem az a fajta történet. Ez végig el is kísért olvasás közben.

Még a vizuális élményeknél maradva annyit mondanék, hogy ez a regény belülről is gyönyörű! Az illusztrációk az éppen olvasott jelenethez kapcsolódnak, legyen szó például aztrológiáról (hold fázisai, csillagkép) vagy anatómiáról (koponya).

Történetünk Skóciában játszódik a Carnivora Akadémián, amit a szerző kellően részletesen és hangulatosan megalkotott. Nem csak magát az épületet, hanem mint oktatási intézményt. Nálam az egyenruha bejön, de az órák végképp. Mivel ez egy előkészítő a szereplők és mi olvasók is kapunk némi ízelítőt mindenből (úgy mint asztrológia, kriminológia). Remélem a későbbiekben több tárgyba is betekintést nyerhetünk. 

Szóval kívül belül gyönyörű! 

Két főszereplőnk Elisabeth annak ellenére hogy huszonéves egy belevaló csaj. William, hát talán nem én leszek az egyetlen, akit az ujja köré csavart. Mondanám, hogy kettejük kapcsolata sablonos, hiszen nem árulok el nagy titkot, hogy ők ketten egymásba gabalyodnak. Viszont ennek ellenére érdeklődve, somolyogva figyeltem ahogyan Will lassan becserkészi Lizit. Mert minden pillanatát imádtam, a párbeszédeik zseniálisak voltak.

Will, a klasszik rosszfiú, hiszen a barátja meggyilkolásával gyanúsítják, négy év börtön után tér vissza az iskolába (újra kel járnia az előkészítőt). Viszont annak ellenére, hogy mindenki tartja a távolságot tőle Lizi kezdettől megvan győződve róla, hogy ártatlan. Azt is mondhatnám, hogy a lányzó csak vak és naív, és a srác kezdettől kihasználja. Mégis… végig ott motoszkált a fejemben olvasás közben, hogy vajon kinek van igaza? A diákok 99.9 %-nak akik szerint William a gyilkos vagy Lizinek aki szerint nem.

Will ki akarja deríteni ki ölte meg valójában a barátját, és ebben Elizabeth segítségét kéri, aki ha sikeresen megoldja a gyilkosságot a fiú segítségével plusz pontokat kap az előkészítő ideje alatt, bebiztosítva ezzel a helyét a későbbiekben az akadémián. Ha összefognak és sikerrel járnak, mindenki nyer.

Azonban egy másfajta „játék is elkezdődik”. Először egyszerű. Ha te vagy a Préda menekülj, és bújj el. Ha a Ragadozó megtalál véged. Azt hittem ez nem lesz több, mint az előkészítősök játéka, ami csupán néhány órán át tart. Tévedtem, ahogyan Lizi is. Mert ez a játék nem ér véget. Ismeretlen számról újra és újra üzenet érkezik „Felelsz vagy mersz?”  Mit ne mondja a szerzőnek eszébe sem jut finomkodni, ha a helyzet úgy kívánja igenis le írja ami le kell, ábrázolja ami kell.

Izgalmas, egyáltalán nem sütném rá a „tiniregény” bélyeget. Mert hiába cukiskodik megmosolyogtatóan Lizi és Will, a tét igen is komoly. Egy gyilkost kell megtalálniuk. Kezdetben. Aztán újabb gyilkosságok történnek az akadémián, amik a hangulatot egyre feszültebbé teszik. Gyanúsított akad bőven a mellékszereplő között. Időt is hagy a szerző, hogy olvasóként legyártsuk az elméleteinket. Mindenkinek sok sikert hozzá!

Egy percre sem ül le a történet, nem hemzseg felesleges párbeszédektől leírásoktól, csak azért, hogy teljen az idő.

Aztán a vége egy rakás kérdőjelet hagyott maga mögött, amikre alig várom, hogy választ kapjak.

Tekintve, hogy ez még csak az előkészítő volt, piszok kíváncsi vagyok hogyan alakul az első év.

Borító 5/5

Történet 5/5

Tavi Kata Ballépések

 TAVI KATA 

BALLÉPÉSEK (SULI-JEGYZETEK 2.)

fülszöveg

Szeptember ​van és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de azóta hiába vár folytatásra. Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét.

Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok?

Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság. Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek róla.

Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk?

Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik. Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz?

Új, lebilincselő történet a Sulijegyzetek-sorozathoz!

A Nyitótánc után ezt is élvezni fogod.

A borítóval évek óta nem tudok mit kezdeni, mert Lilla még mindig nem vörös hajú, és amúgy nem táncolnia kellene ha már „Krisztián” mögött ott a palánk? Plusz miért lett pont sárga?

Második év lévén már minden szereplő ismerősként tér vissza, de azért kapunk újakat is. Közülük is a legfontosabb Adri, Krisztián exe, aki okoz bonyodalmat Lilla és a fiú között bőven. Féltem az ex felbukkanása mit  vált ki Lillából, ismerve a habitusát, nem csalódtam benne. A féltékenység reflexből jön, és borzasztó nehéz küzdeni ellene, viszont egy szilárdnak tűnő kapcsolatot is bizonytalanná tehet. Emberként nem értek egyet a karakterek minden cselekedetével, olvasóként viszont, hogy ismerem a teljes történetet egyszerűen nem tudok haragudni senkire.

Lilla még mindig nagyszájú és heves természetű, viszont bármennyire is pocsék érzés vállalja a tette következményeit és önmagát ezt szerintem mindig becsülni fogom benne. Vele kapcsolatban előtérbe kerül egy fontos téma, a továbbtanulás. Illetve ez minden tinédzser életében fontos kérdés és azt hiszem nem lehet elég korán elkezdeni foglalkozni vele. Teljesen értettem a dilemmáját. Tudom milyen az amikor imádsz valamit szívből csinálni, de ha kényszerből kell akkor úgy érzed nem adsz bele mindent.

Ebben a kötetben egy új „páros” is a színre lép, Jázmin és Kristóf. Ez ugyanúgy meglepett, mint a lányokat, ha nem jobban. Jázmin sokáig küzd az érzelmivel, még magának sem meri beismerni őket, nem hogy Kristófnak. Mikor pedig mégis megteszi ez pokolian ijesztő, hiszen a másikra bízod magad, szinte csupaszon állsz előtte. Velük kapcsolatban felmerül még egy fontos téma, még pedig az első alkalom. Pontosabban, ha az egyik fél tapasztaltabb a másiknál. Erről mit gondoltok? Jobb, ha egyenlő „esélyekkel” vágtok bele, vagy pozitívum ha a páros egyik tagja több tapasztalattal rendelkezik e téren? 

Összességében sokadik olvasásra is úgy éreztem a történet nincs igazán kiforrva, hiszen nagyjából senki sincs tisztában az érzéseivel. De hát nincs mit tenni, ez is a kamasz kor része, hogy azt sem tudjuk kivel vagy mivel kapcsolatban mit érzünk és ez így van jól.

 Hiába imádom évek óta ezt a sorozatot, azért a „nyűglődések” és némelyikük gyerekesnek mondható viselkedése grimaszra késztetett. Ez sokkal inkább tudható be annak, hogy már nem tartozom a célközönséghez, mint sem hogy a szereplőkkel lenne gond. Tinédzserek, mi is ilyenek voltunk, maximum a mérték mindenkinél más volt. 

Borító 3/5 

Történet 3,5/5 

Aki szerette az első részt ezt se hagyja ki! Az értékelés pedig ne ijesszen el senkit 😊

Ashley Carrigan Tűzvarázsló

 ASHLEY CARRIGAN

TŰZVARÁZSLÓ (NEGIN 2.)

fülszöveg

A ​legfélelmetesebb fenyegetés: a szerelem.

Negin Belford immár félisteni mivoltának tudatában teljesít megbízatásokat az új csapat tagjaként. Titokzatos gyilkos után nyomoznak, aki feszültséget kelt és veszélyt hoz a Szövetségre.

A Lemer elvesztése miatt érzett mélabúból Nergal, az Alvilág jóképű urának személyes felbukkanása zökkenti ki a lányt, és egyúttal alaposan felkavarja a lelkét. Az isten mindent latba vet, hogy elnyerje a kegyeit, és beteljesedjen az alku, amit a lány apjával kötött a múltban.

Neginnek egyszerre kell szembenéznie az alattomos gyilkossal, és egyensúlyoznia Nergal iránti vonzalma és saját félelmei között.

Vajon mi köze a Tűzvarázslónak a titkos szervezethez? És mi a célja?

A kedélyes szellemvadászatnak vége. Sokkal kockázatosabb kihívásokkal kell szembenézniük a szereplőknek, és Negin többé már nem tud dacolni az elrendelt sorsával, sem forrongó érzelmeivel.

Még több kaland, még erősebb hatalom és szenvedély!

Az istenek akár köztünk is járhatnak…

Engedj a szenvedélynek!

„… Kék szemeddel égess el” Bocsánat ezért a kezdésért, de már akkor megfogalmazódott bennem mikor megvettem a könyvet. Másfelől kíváncsi lennék vajon a szerzőnek eszébe jutott-e ez a dal a címmel kapcsolatban.

Viccet félretéve, Ashley Carrigan neve nálam már garancia egy igényes, izgalmas vérpezsdítő könyvre. Még mindig magasan a mérce, imádom a stílusát, és hogy képes megtalálni az egyensúlyt az akció, romantika és erotika között (persze mindenkinek más az ízlése, csupán a magam nevében nyilatkozhatok).

Ez a borító jobb az előzőnél, valahogy nem annyira üres. Tetszenek a koponyák, és hogy a női alak mögött nem csupán feketeség terül el, és a cím betűtípusát is imádom. Kíváncsian várom hogyan fest majd a következő kötet.

Úgy éreztem ez a rész egy választásra van kihegyezve, hogy Negin végül melyik “oroszlánt” választja? Az Oroszlánszövetségnek vagy Nergálnak fogad hűséget. Másrészt el tudja engedni végre Lemert, engedve ezzel az Alvilág Urának közeledésének? Remélem a későbbiekben nem csak a férfit, hanem az istent is jobban megismerjük vele együtt pedig az Alvilágot.

S ha már itt tartunk, remélem Argadu több időt kap, hogy kibontakozzon, és tudom talán furcsa, de Ereskigal is felkeltette az érdeklődésem (egyszerűen nem hiszem, hogy csupán egy szívtelen ribanc).

Érdekes, hogy a Tűzvarázsló esetében sem az csigázott fel, hogy vajon ki lehet (ez talán picit kiszámítható) hanem hogy magával a problémával hogyan birkóznak meg a többiek.

Negin ereje nő, a tudáshoz a kulcs Nergálnál van. Imádtam a férfi türelmét, hogy képes volt a kedvére tenni akkor is, ha erőfeszítést igényelt a részéről. Egy percig sem volt kérdés számomra hogyan végzik ők ketten. A mikor volt az igazi kérdés.

Mintha az egész könyv egy fajta előszobája valami nagyszabásúbbnak. Sötétebbnek, izgalmasabbnak. Istenem alig várom. Mintha csak a bábuk a táblán most kerültek volna a helyükre és kezdődhet az igazi játék!

Imádtam minden sorát! 

Borító 5/5

Sztori 5/5

Monos Anett Szenvedélyes hadviselés

 MONOS ANETT

SZENVEDÉLYES HADVISELÉS (GYŰLÖLLEK SZERETNI 1.)

fülszöveg

Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Két ellenség.

Egy közös lakás.

Régen osztálytársak.

Most lakótársak.

Fojtó múlt.

Vágytól terhes jelen.

Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? Garantált az apokalipszis.

A borító nem az én stílusom valamiért jobban örültem volna ha természetesebb kinézete van például modellek vannak a képen. Valahogy komolytalannak tűnt volna a könyv számomra ebben a köntösben.

Viszont! Konkrétan abban a pillanatban beleszerettem a történetbe mikor Adri és Bálint a lakás folyosóján találkoznak és ott állnak döbbenten egymással szemben. Rögtön arra gondoltam, hogy na ez szép menet lesz 🙂

Adri rohadt kemény dolgokon ment keresztül, és basszus iszonyat bátor karakter! Erős csaj, igazi kis tigris. Közel éreztem magamhoz, a fejlődését pedig élvezet volt olvasni.

Bálint szintén kemény utat járt be, de az ő mumusa a csaj mellett az anyja. Szóval ő akkor kezdett el érdekelni igazán, mikor utóbbi a képbe került. Nem mondom, felkeltette a figyelmem férfiként, de valamiért elsiklottam testi adottságai felett. Jobban lekötött mit művel Adrival és mi játszódik le benne.

Kemény múltjuk van, de vajon ez indok e mindarra amit iskolásként egymással tettek? Durva dolgok voltak meg kell hagyni. Nem is csoda, hogy nyomot hagytak egymásban. Külön élmény volt figyelni, hogyan bogozzák ki a múlt szálait felnőtt fejjel indokot adnak az akkori tetteikre.

Egyszerre küzdöttek egymással és magukkal. Mindezt nehezítette az apró nyolcadik kerületi albérlet.

Imádtam, hogy pesti, hogy a "nyócker" hangulata áradt a lapokról, a kerületben járva pedig akarva akaratlanul eszembe jutott a történet. 

Valahogy egyensúlyban vannak a dolgok a flörtölés a kettejük gyógyulása a múlt sebeiből. Se nem nyálasan romantikus se nem erotikus. Inkább hétköznapi a szó legjobb értelmében. Egy pillanatra sem ülte le a történet, vitt magával elejétől a végéig. Nem éreztem, hogy hemzsegne a felesleges mondatoktól, leírásoktól. Éppen annyit mutatott meg a szerző, hogy olvasóként kiegészítve a számomra tökéletes helyszínt kapjam meg.

Mellékszereplők közül kiemelném Tomát akiről szívesen tudnék meg többet illetve Lenke nénit akihez  egy számomra megható jelenet kötődik amire egyáltalán nem számítottam. Örültem, hogy a morgós vénasszonyról kiderült, hogy ő is csupán egy magányos idős nő, aki törődésre és társaságra vágyik. Őt is árnyalta a szerző, megindokolta miért piszkálja állandóban Bálintot és Adrit. 

Fontos téma az önvédelem oktatása illetve ha valaki bármilyen küzdősportot tanul. Úgy gondolom ez kétélű fegyver. Egyaránt múlik azon aki tanulja és aki tanítja. Felelősséggel jár, amit Bálint nagyszerűen át is érez. Ez az egész nem az agresszióra megy ki, hanem hogy úgy érezd meg tudod védeni magad, ha úgy hozza a sors.

Kedvenc részem egyértelműen Bálint nagyszüleinél töltött idő. Egy olyan karácsonyt én is szívesen átélnék. Itt most elsősorban a hangulatot értem, azt a városból kiszakadt nyugalmat, ami semmihez sem fogható. Mikor annyira csend van, hogy szinte hallod a hóesést.

Kíváncsian néztem, hogyan kerültetik egymást a karakterek, de ugye ezt nem lehet a végtelenségig művelni. Egyszer minden a felszínre kerül és  szembe kell nézned a tetteiddel és azoknak a következményével, akár akarod akár nem.

Adri és Bálint is robbantak ami újabb meglepő fordulatot hozott a könyvben. Amire viszont végképp nem számítottam az Vivi meséje Adri rémálma után. Illetve a rám gyakorolt hatása hogy potyogtak tőle a könnyeim. 

A másik hogy  Bálint is kerülte az anyját aztán egy ponton nem menekülhetett előle. Piszok kíváncsi vagyok hogyan alakul kettejük kapcsolata a későbbiekben, de azt már most leszögezem, hogy mindketten bátrak voltak mert végül nyitottak egymás felé.

Ugyanez a helyzet Adrival és Bálinttal akiknek végül le kellett ülniük megbeszélni mindent amit egymással tettek. Persze csak miután a lány szembe került Petivel aki elől kezdettől fogva menekült. Kemény jelenet volt. Sajnos a valóságban is megtörténnek ilyenek. Bármit lát az utcán az ember, előbb veszi kézbe a mobilját, mint hogy segítsen, és ez piszkosul elszomorító.

Peti az egyetlen velejéig negatív karakter nem bántam volna ha 8 napon túl gyógyuló sérülést szenved.

Rajta kívül senkit nem raknék negatív skatulyába. Még Bálint anyját és Adri apját sem, igazából az ő történetükre is kíváncsi lennék. Remélem a mellékszereplők később több teret kapnak. 

Aki pedig azt hiszi, a vége egy szirupos romantikus izé, hát téved! Adri ugyanis az álma megvalósítását választja. Szerintetek jól döntött? Hogy végül másik nagy szerelmét a táncot választotta?

Olyanoknak ajánlom, akik szeretik a komolyabb témákat érintő, mégis szórakoztató magyar regényeket.

Borító 3/5

Történet 5 /5. Pörgött egyensúlyban volt és a karakterek is végig hűek voltak magukhoz. 

Imádtam 😊

Szaszkó Gabriella Végtelen

 SZASZKÓ GABRIELLA

VÉGTELEN

fülszöveg

Daniel ​Pollack negyvenhárom éves zongoraművész, aki hat éve, felesége halála óta nem hagyta el tóparti háza biztonságát szorongásos betegsége, agorafóbiája miatt. Tetőtéri hangszigetelt szobájában komponál magányában. Tinédzser fiával, Aaronnal úgy élnek együtt, mint két idegen.

Akkor változik meg minden, amikor Danielt különleges kísérletre kérik fel. Egy új tudományos áttörés bebizonyította a lélekvándorlás tényét, létünk örökkévalóságát és kifejlesztettek egy olyan szert, ami lehetővé teszi az utazást a korábbi életekbe. Daniel eleinte ódzkodik, de mivel szeretne visszatalálni a fiához, végül úgy dönt, részt vesz a kísérletben és az ahhoz kapcsolódó terápiában. Bele is vág az életek közötti utazásokba, melyek során számos megrázó élményt kell újra megtapasztalnia, és sok titokra derül fény.

Időközben megjelenik az életében a fia barátnője, Hazel, akivel kapcsolata az első pillanattól kezdve különös. Összemosódik jelen és múlt, és kétségessé válik, hogy a kísérlet végül segítségére lesz-e Danielnek, vagy épp romba dönti az életét.

A borító kívül, belül gyönyörű, azonnal beleszerettem.

A történetet nagyon sokáig kerültem, valamiért azt gondoltam nem fogom szeretni. Hogy mekkorát tévedtem édes Istenem!

Aki pörgésre és kőkemény izgalmakra számít az nem fogja megtalálni a számítását ebben a könyvben. Az egész lassú és számomra nyugodt hangulatú ami mellé szinte kötelező elem volt számomra egy gyertya és forró tea. Amolyan késő őszi kora téli könyv volt számomra.

A történet egy elképzelt jövőben játszódik, ahol egy kísérleti szérum segítségével az ember visszamehet korábbi életeibe, bebizonyítva ezzel a lélekvándorlás létezését. Főszereplőnk az agorafóbiás zongoraművész Daniel belevág a kísérletbe, háza magányában, ahol egyetlen társasága csupán a fia Adam, akivel az évek alatt szinte teljesen eltávolodtak egymástól.

Két szálon fut a cselekmény. Egy „jelen” ahol Daniel megismerkedik fia barátnőjével Hazellel aki iránt lassan a olyasmit kezd érezni amit egyáltalán nem lenne szabad. A férfi bezárt sivár életébe a lány szinte berobban a nyíltságával, figyelmességével és vidámságával. Mintha egy korty levegő lenne számára. Hazel végtelen türelemmel és megértéssel van a férfi iránt és ahogy telik az idő nem csak ők ketten kerülnek egyre közelebb egymáshoz, hanem lassan a maga módján igyekszik vissza hozni őt abba az életbe, amit a férfi maga mögött hagyott.

A második szál a „múlt” Daniel korábbi élete, ahol Williamként él, egy isten háta mögötti farmon, ahol keserűen éli mindennapjait, egyetlen társasága hűséges kutyája Tenessee és a hegedűje. Messzire vágyódik ugyan, de úgy érzi lehetetlen kitörnie. Aztán egy nap megérkezik a farmra Moon.

Itt semmi sem volt csak fekete és fehér. Persze a legkönnyebb azt lenne mondani, hogy Daniel egyszerűen depressziós, amit Hazel csak kihasznál (vagy Daniel használja ki a lányt) Adam pedig jogosan dühös az apjára hiszen egy kupac szerencsétlenség.

William pedig egyszerűen túl gyáva volt meghozni egy döntést, hogy mindent hátra hagyva új életet kezdjen. Ha ennyire gyenge volt, meg is érdemli a sorsát.

Könnyebb ezt gondolni ugye? Pedig itt semmi sem fekete és fehér. A szerző minden karakterre időt szán, hogy megismerhessük őket. Nem csak a múltjukat, de az egymáshoz fűződő viszonyukat is. Megismerhetjük a „másik felet” olvasóként látjuk a nagyobb képet, így már nem is olyan egyszerű kijelenteni a fentebb leírtakat.

Aki nem szenved semmilyen mentális betegségben fogalma sincs róla milyen küzdelmet vívnak ezek az emberek minden egyes nap. Komoly, szinte már tabunak számító téma a lelki problémák boncolgatása, így ez a könyv picit rétegkönyvnek is mondható. Meggyőződésem nem értheti igazán mindenki.

Hazel sem csak a gaz csábító, aki kihasználja szegény szerencsétlen beteg férfit, akinek már korábban is rajongott a munkásságáért. Mellesleg a férfi sem egy rohadék amiért gondolkodás nélkül elfogadja amit a lány nyújt neki. A szerző megmutatja a karakterek vívódását, tisztában vagyunk a belső harcaikkal

Persze azért akadnak feszült pillanatok a regényben, de nem a szokványos értelemben. Sokkal inkább egy belső feszültség.

Végig tudja-e csinálni Daniel a kezelést? Milyen hatással lesznek az „utazások” az Adammal való kapcsolatára? Milyen következményei lesznek mindannak amit Daniel és Hazel tett? Milyen hatással lesz végül Danielre Hazel, miután kiderül a titka? Mi lesz William és Moon sorsa, akik annyi tervet szőttek együtt? 

Persze ahogy az élet sem, ez a könyv sem egy tündérmese. Vannak boldog és végtelenül fájdalmas pillanatai is.

Komoly, elgondolkodtató de mégis gyönyörű történet.

Borító 5/5

Történet 5/5