Viki
Bőven lett volna mit tanulnom mégis vonzóbbnak tűn egy közös laza hétvége apuval. Hóembert építettünk, vígjátékokat néztünk és sütit sütöttünk. Kellemesen telt ez a két nap, mégis folyton a pénteki este járta fejemben. Láttam a pultnál egy lányt. Nem ismertem fel, de biztosra vettem, hogy köze van a barátom múltjához. Szerettem volna alaposan kifaggatni Tomit, de tudtam, hogy a múltjáról nem szívesen beszél. Nem maradt más választásom, mint remélni, hogy előbb- utóbb elmondja mi történt.
Hétfőn megszavaztuk az osztálykarácsonyt, sőt, még az ajándékozást is megszerveztük. Mindenkinek húznia kellett egy nevet a kalapból. Nekem Vivi jutott, ami elsőre nehéz feladatnak bizonyult, mert bár hónapok óta ismertem, keveset tudtam róla. Ráadásul már nem csak apunak, hanem Tominak is vennem kellett valami ajándékot. Bár ha jobban belegondolok, a barátom valószínűleg annak is örült volna, ha én magam állok a fa alá masnival a fejemen, fehérneműben. Teljesen tanácstalan voltam ajándékok terén. Azt hittem, ennél nagyobb problémám nem lesz, de kiderült, hogy tévedtem. A szalagavató előtti héten minden tanár késztetést érzett arra, hogy dolgozatot írasson, mondván inkább most, mint két nappal előtte. Ráadásul egyre gyakrabban került elő a továbbtanulás kérdése. Tanárképzőre szerettem volna menni, szerencsére ez ellen senkinek sem volt kifogása. Jó jegyeket akartam, ezért a szabadidőm nagy részét tanulással töltöttem.
Bokros teendőim mellett a Gábortól kapott listáról sem feledkeztem meg, sőt úgy tűnt, végre sikerrel járok.
Szerdán nem volt sok kedvem suli után hazamenni, úgyhogy bevonatoztam a városba, aztán mentem amerre a lábam vitt. Végül egy ruhaüzletben kötöttem ki, és ha már ott voltam, gondoltam veszek magamnak pár cuccot. Éppen a kiegészítők között válogattam, mikor beszélgetés foszlányait hallottam a próbafülkék felől:
- Ugyan már Angéla, nincs baj az alakoddal!
Ahogy a nő körbefordult a tükör előtt megláttam az arcát. Kovács Angéla, Vince egyik áldozata. A mellette álló tükörhöz sétáltam, és ahogy sikerült alaposabban szemügyre vennem, rájöttem, hogy idősebb, mint elsőre gondoltam. Negyven körüli lehetett.
Úgy tettem, mintha lekötne a korábban választott nyakláncom vizsgálata.
- Széles a csípőm! – folytatta panaszos hangon Angéla, majd hirtelen felém fordult – Mit gondolsz?
- Szerintem gyönyörű. Milyen alkalomra lesz?
- Egy elegáns partira kell elkísérnem egy piszkosul gazdag embert.
- Neked tudok valamiben segíteni? – kérdezte tőlem az eladó. Tudtam, ha beszélni akarok Angélával, gyorsan kell kitalálnom valamit, mert nem lesz még egy ilyen lehetőségem.
- Azt hiszem, igen. A barátommal ma van az évfordulónk, és szeretnék egy szexis felsőt.
- Milyen színűt szeretnél?
- Feketét. – böktem ki találomra.
- Azt ne! – mondta Angéla, aki akkor jött ki a próbafülkéből, immár a saját ruhájában, előbbit vállfán lógatva. – Alapból fehér a bőröd, attól csak rosszabb lesz. – magyarázta, majd elkezdett a mögötte lévő pólók között válogatni.
- Ne izgulj, érti a dolgát! – mondta az eladó. – Ilyenkor nem is tudom, miért vagyok itt! – folytatta Angélának címezve.
- Mert te sokkal jobban értesz az ilyesmihez. Tessék, ez jobban fog tetszeni a barátodnak. – egy pánt nélküli lila selyem toppot nyújtott felém. Megadóan bevonultam az apró próbafülkébe, és amint felvettem, rájöttem, hogy igaza volt, mert tényleg eszméletlenül néztem ki benne.
- Köszönöm! – mondtam hálásan miután fizettem.
- Szívesen segítettem! – mosolygott.
- Nincs kedved meginni egy kávét valahol? – kérdeztem hirtelen.
- Van egy cukrászda a közelben, ahol isteni a forró csoki.
- Ez jól hangzik!
Egy hang a fejemben csapdára figyelmeztetett. Talán mert ezúttal túl könnyen ment a dolog. Az alatt a pár perc séta alatt, amíg odaértünk megpróbáltam kitalálni, hogyan hozhatnám szóba Vincét. A gyomrom enyhén görcsbe rándult, hogy talán történhet valami előrelépés az ügyben.
Mázlink volt, mert a hely zsúfolásig megtelt, az utolsó szabad helyet mi foglaltuk el. Miután rendeltünk, kínos csend telepedett ránk, tudtam, hogy elő kell állnom valamivel. Az első dolgot mondtam, ami az eszembe jutott.
- Nagyon jó érzéked van a divathoz. Szakmabéli vagy?
- Régebben modellkedtem. – csevegő hangon szólalt meg, de a tekintetében szomorúság csillant.
- Miért hagytad abba? – próbáltam hozzá hasonlóan könnyed hangot megütni.
- Hibáztam és a karrierem bánta.
- Ennek a hibának van valami köze Belnay Vincéhez?
- Ki a franc vagy te? – düh és döbbenet keveredett a tekintetében.
- El kell mondanom valamit, és nagyon szeretném, ha végig hallgatnál! – próbáltam türelmesnek látszani, de legszívesebben kiabáltam volna.
- A rendőrségnek dolgozol?
- Nem, de a legjobb úton haladok afelé, hogy Vince tönkretegye az életemet.
- Mégis mit tudsz te erről? – mordult rám megvetően. – Fogalmad sincs, milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni. – sziszegte.
- Igazad van, tényleg nem tudom.
Csendben magam elé meredve vártam, most vajon mit lép? Azt hittem, szó nélkül elsétál, ehelyett feszülten így szólt:
- Mit kérsz tőlem?
Elővettem egy darab, és felírtam rá Gábor telefonszámát.
- Szeretném, ha felhívnád ezt a férfit. Szalay Gábornak hívják. Ügyvéd, és reméli, hogy a vallomásod – másokéval egyetemben – elég lesz ahhoz, hogy végre rács mögé kerüljön az a szemét.
- Tulajdonképpen mi közöd van neked ehhez az egészhez?
- A barátom régen neki dolgozott, de most attól tart, hogy Vince esetleg ártana nekem.
- A barátod maga mesélt erről?
- Igen.
- És még mindig mellette vagy. Az a fiú nagyon szerencsés.
- Félek, hogy rossz vége lesz ennek az egésznek. – csúszott ki a számon. Most nem akartam gyávának tűnni.
- Ne aggódj, bármit megteszek azért, hogy ezt az állatot rács mögött lássam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése