Tomi
- Zavarhatlak? – Miután hazavittem Vikit, rögtön Gáborhoz indultam. Úgy terveztem, azonnal a dolgok közepébe vágok, de a férfi nyúzott arcát látva meggondoltam magam.
- Persze, gyere csak be!
A dohányzóasztalon akták hevertek.
- Nehéz ügy?
- Bonyolult. Mi a helyzet?- kávét töltött kettőnknek, aztán leült mellém a kanapéra.
- Elmondtam az igazat Vikinek.
- Micsoda?- köhögte.
- Na, azért nem teljesen.
- Nehezen szántad rá magad?
- Kényszerből, – mondtam keményen – ugyanis felbukkant Vince.
- Jézusom Tomi! – Gábor szinte teljesen elsápadt. – Mondj el mindent!
Viki előtt visszafojtottam a bennem lévő indulatot, Gábor előtt azonban nem volt okom rá. Mire a mondandóm végére értem, nem sok választott el attól, hogy valami igazán nagy őrültséget csináljak.
- Mit akarsz tenni? – a mellettem ülő férfi hangja higgadtságról árulkodott, de sejtettem, hogy ez csak a látszat.
- Börtönbe juttatni, bármi áron.
- Nehéz menet lesz, de vannak ismerőseim, akik talán tudnának segíteni.
A hangom gúnyosan csengett – Hogyan?
- Belnay nem csak a te családodat tette tönkre. Ha védelmet ígérünk az embereknek a vallomásukért cserébe, talán segítenek.
- Talán.
- Bízz bennem, és adj egy kis időt! – győzködött, mivel látta rajtam, hogy kétségeim vannak. Végül belementem. Ez még mindig jobban hangzott, mint az én verzióm, amiben csupán egyetlen pisztoly szerepelt.
- Holnap azonnal nekilátok, és bármi haladás van, azonnal szólok.
- Azét vigyázz magadra!
- Te pedig ne legyél önző, már Vikire is gondolnod kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése