2020. május 2., szombat

Hercz Júlia Arany és Ónix

HERCZ JÚLIA
ARANY ÉS ÓNIX
fülszöveg
Mi ​vár az út végén? Szerelem vagy halál?
Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át.
Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja.
Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta.
De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra?
Szüksége van egy kísérőre.
Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét.
Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És ki küldte a titokzatos levelet?
Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz…
A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19. századi Angliában játszódik, ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben jár. Miközben a szereplők útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az érzéki feszültség, és számos izgalmas helyzetet szül.
A történet a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye.
Hagyd, hogy megbabonázzon!
Annak ellenére, hogy ez a könyv Zafír kategóriába tartozik, nagyon sokáig Vörös Pöttyösként gondoltam rá, talán mert fülszöveg alapján nem éreztem annyira hangsúlyosnak a fantasy vonalat.
Maga a borító egyszerű és tökéletesen illik a történethez, szerintem jobb nem is lehetett volna.
 Gyönyörű!
Asarellával kapásból nem értettem egyet, éppen hogy az átélt múltbéli trauma hatására vállaltam volna el a Fátyol védelmét, hogy másokkal még hasonló se történhessen meg. Nekem ő nagyon úri lány volt, akinek fogalma sincs a világról és az abban rejlő rosszról. Ennek fényében szimplán esztelenségnek tartottam, hogy nekivágott kiszabadítani az unokahúgát. Nem is értem mit gondolt! Őszintén szólva, nem sok érzelmet váltott ki belőlem, hiába női főszereplő.
 Legalább is eleinte így gondoltam, aztán amit kezdetben ostobaságnak véltem, a végére bátorsággá alakult. Számtalanszor keveredett olyan helyzetekbe, mikor feladhatta volna. 
A sors folyton akadályokat gördített elé, amiket egymás után le kellett győznie. Sokkal bátrabb a lány, mint elsőre gondoltam. Egy vadidegen férfival indult a rokona után kutatni aki talán életben van. Ez azért meredek. A történet végére hatalmas változáson ment keresztül. 
Büszke vagyok rá!
Persze mindéhez szüksége volt Dhelwardra is. A lánnyal közös nyomozás nem több számára, mint egy alku része. Nem akart mást csak haza jutni, végig ez motiválta. Ami engem illet, éppen attól féltem, hogy egy ponton az érzelmeire hallgatva a lányt választja az otthona helyett. Örülök, hogy ez nem így történt. Hű maradt önmagához és az elveihez. Bennem pedig keserűséget hagyott maga után mikor távozott.
Kettejük szóváltásait élvezettel olvastam, jól működtek együtt, picit sajnáltam, hogy a jól működő párosukat nem láttam igazán „együtt dolgozni”.
 Sokszor idegesítették egymást halálra, de mentették is meg a másik életét. Minden amin keresztülmentek lassacskán összecsiszolta őket. Anélkül ébredtek bennük érzelmek egymás iránt, hogy egyáltalán tudatában lettek volna. Én pedig kezdettől élvezettel figyelem a folyamatot.
Imádtam a szóhasználatot, a leírásokat. 
Igazából mindent.
A mellékszereplők is jól ki lettek dolgozva, fel is keltették a kíváncsiságomat, különösen a Kalapos.
 Amennyire nehezen kezdtem bele,  végül megszerettem a történetet. Szerintem fantasy nélkül is működött volna, igaz attól lett igazán különleges.
Szórakoztató és jól megírt nyomozós, romantikus 19. századi történet, váratlan fordulatokkal. Észrevétlenül megkedveltette magát velem, sőt még arról is szívesen olvasnék bővebben, mégis mi történt az utolsó fejezet és az epilógus között abban a bizonyos fél évben Dhelwarddal.
Vagy akár milyen kalandokat élt át, mielőtt Asarellával találkozott.

Borító 5/5
Történet 5/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése