Viki
- Most hogyan tovább? – pillantottam körbe a társaságon. Kezdett az agyamra menni a tétlenség.
- Te azon leszel, hogy normálisan kipihend magad. – pillantott rám szigorúan Zsolti, majd eltűnt a gyerekszobában.
- A lányomnál reklamálj, mert nyűgös, és egyszerűen képtelen vagyok megnyugtatni. – szóltam utána.
- Talán…
- Tudom, hogy érzi a feszültséget. – vágtam Gábor szavába, talán keményebben, mint szerettem volna.
- Hidd el, ha tétlenül kéne ülnöd, te sem lennél nyugodt. Tomi hogy van?
- Ha vigasztal, nem jobban nálad. Azt hiszem, saját magával viaskodik. – Nem tehettem róla, de prüszkölve felnevettem, mert az agyam rejtett zugából bevillant egy jelenet a Két Toronyból, Smeagol kontra Gollam.
- Na, az én munkám ezennel véget ért. – sóhajtott, majd lassan feltápászkodott. – Bevackolom magam az irodába egy halom akta társaságában.
- Hmm, vonzó! – jegyeztem meg tréfásan, mire egy rosszalló pillantást kaptam válaszul. – Meg tennél nekem valamit? El tudnál nézni a bolt környékére? Mióta ide költöztem zárva a hely. Csak tudni szeretném, minden rendben van e.
- Majd szólok, mire jutottam.
Zsolti
A szoba ajtajából figyeltem Viki arcát, és rájöttem, igaza volt, mikor azt vágta a fejemhez, hogy rabként kezelem. Szinte sóvárogva figyelte, ahogy az ügyvéd kilép a lakásból. Elszégyelltem magam.
- Sajnálom! – léptem oda hozzá.
- Micsodát?
- Igazad volt, rabként kezellek. Túlzásba vittem, az őrző-védő szerepét.
- Hát igen. – sóhajtott, majd várakozón tekintett rám. – Mi a terved?
- Miért lenne tervem? – tártam szét a karom. Bolondnak nézel? Kérdezte a tekintete. – Nyisd meg a kávézót.
- Tomi kiakad, ha megtudja.
- És, ha rendőrként utasítalak rá?
- Akkor még inkább. Ugyanúgy rá van kattanva erre a védelem dologra, mint te. Mit forgatsz a fejedben? – szegezte nekem a kérdést. Az egész testbeszéde nyilvánvalóvá tette, jobb, ha önként és dalolva adom elő a történetet. Amúgy is ismertem már annyira, hogy tudjam, ha valakiből ki akar szedni valamit, előbb vagy utóbb sikerrel jár.
- Ne borulj ki! – kezdtem.
- Szóval csalinak akarsz használni. – elkerekedett a szemem.
- Basszus, ennyire kiszámítható lennék!
- Nem, csak ilyesmire gondoltam én is. Szerintem jobb, ha mi csalogatjuk elő Mikit, mint hogy ő bukkan fel hirtelen.
- Esküszöm, ha meguntad az anyaszerepet, egy szavadba kerül, és beajánllak rendőrnek.
- Ah! – legyintett mosolyogva. – Szóval, mi a terv várok, míg felbukkan az az állat, és aztán?
- Én mindenképpen szóra bírom Angéla férjét, függetlenül attól, a nő mit derít ki.
- És ha az ipse nem beszél?
- Hidd el Viki, elérem, hogy csicseregjem. – nem kellett bővebben kifejtenem, a szavaim nem sok jót ígértek. – Tomi miatt ne fájjon a fejed, majd leszerelem.
- És Nóci?
- Ha nem vetted volna észre, a keresztanyja, egy rendőrrel él együtt.
- De terhes! – bukott ki belőlem.
- Ne becsülj le egy kismamát. Olyanok akár az anyatigrisek. Mellesleg valaki mindig figyelni fogja a házat, és ha bármi baj lenne azonnal itt az erősítés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése