VI KEELAND - PENELOPE WARD
NAGYKÉPŰ ÖLTÖNYÖS
fülszöveg
Az ellentétek meddig vonzzák egymást?
A szokásos reggelnek indult a vonaton.
De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.
Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.
Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?
Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.
Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.
És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.
Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.
Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?
Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.
Ez volt az első könyvem a párostól, lehet nem is az utolsó. Sokkal rosszabbat vártam ettől a könyvtől. Először ugyan nem tetszett, mert egy sablonos romantikus – erotikus regényként gondoltam rá, amiben indokolatlanuk repkednek majd a káromkodások és egyebek.
Persze szó sem volt ilyesmiről.
Igen a borítón valóban egy nagyképű fazon látható. Pontosan olyasvalaki, aki akár Graham is lehetne. Tetszett, hogy nem az arcára fókuszált a kép, de nem is beállított, csupán egy egyszerű mozdulat.
Ami a karaktereket illeti Soraya egyáltalán nem sablonos, jelenség. Különleges a neve, és a hangulatának megfelelően festi a haja végét :) Könyves szempontból üdítő személyiség volt, végre nem egy szende, pirulós kislányt kaptunk, hanem egy szókimondó vagány csajt.
Persze azért megvan a maga sebezhetősége, démona amivel a könyv során meg kellett küzdenie, de még ez is annyira emberi volt, hétköznapi de számomra nem unalomig ismételt.
Plusz ezáltal magyarázatot is kaptunk a lány férfiakkal szembeni bizalmatlanságára. Mindenért az apját okolja, aki elhagyta őt és az anyját egy másik nőért. Tetszett, hogy erőt vett magán, elment a férfihoz, hogy megértse, miért tette amit, nem pedig annyiban merült ki, hogy gyűlöli az apjának minden porcikáját és kész.
Grahamnél kicsit rezgett a léc, vele szemben voltak fenntartásaim, sok buktatót láttam a karakterben. De ahogy haladt előre a sztori ezek lassan elmúltak, mert a szerzők neki is adtak időt és teret, hogy olvasóként jobban megismerhessük.
Imádtam olvasni kettejük kapcsolatának alakulásáról, ahogyan férfi levetette az öltönyt, megmutatva egy másik, hétköznapibb arcát. A nagymamája abszolút kedvenc lett. Vicces volt, bölcs és szerethető.
Soraya-val való üzenetváltások és telefonbeszélgetések viccesek, csipkelődők, szerintem életszerűek és néha pikánsak voltak, de ez így rendben is volt. Egyáltalán nem éreztem, hogy túl lépett volna bármilyen határt. Erotikus volt, de nem obszcén.
Azt hittem egy egyszerű szerelmes történetet kapok, aztán jött egy jelenet, pontosabban egy újabb karakter, aki mindent a feje tetejére állított a szereplők között, az én lábam alól pedig kirántotta a talajt, mert már fogalmam sem volt róla, mire számítsak. Chloe végtelenül aranyos volt és de mindent összekutyult.
Hirtelen Graham és Soraya is új szituációban és komolyabb döntések előtt találta magát. Külön tetszett, hogy egyedül kellett leküzdeni a helyzet szülte nehézségeket, végül pedig meghozni bizonyos döntéseket, nem pedig arról szólt az egész, hogy egymás kezét fogva együtt majd megoldják.
Összességében sokkal jobb volt, mint amit vártam tőle. Hiába egy gyorsan olvasható könyv, azért néha elgondolkoztatott, amiért plusz pont jár. Senkit sem éreztem egydimenziósnak, mindenkinek voltak jó és rossz pillanatai, így nem tudtam csak beskatulyázni őket.
Igaz több volt benne a humor és a romantika, mint az erotika de egyáltalán nem bántam. Kellemes kikapcsolódást nyújtott, és csak ajánlani tudom akik szeretik ezt a műfajt.
Sztori5/4,5
Borító5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése