Harmincnegyedik fejezet

 Viki

Mikor másnap kinyitottam a szemem, azt reméltem, hogy az este történt szörnyűség csak egy álom volt. Sajnos, amint megláttam magamon a hófehér ruhát, tudtam, hogy épp az ellenkezője történt. Nehézkesen kivonszoltam magam a konyhába.

- Szia! – Tomi felnézett a rajzból mikor meghallotta a hangom.

- Nemrég hívtak.

- Kicsoda? – vigyázva, hogy ne lépjek a ruhámra, leültem a mellette lévő székre.

- Lilla.

- Jézusom! Semmi kedvem beszélni vele. – temettem a kezembe az arcom.

- A húga túléli.

- Mi? – pillantottam fel az ujjaim közül.

- Sikerült kioperálniuk a golyót.

- Istenem!

- Néhány napig bent tartják, de fel fog épülni.

- A teste igen, de a lelke… Nem lett volna szabad ezt átélnie.

- Fel kéne hívnod a barátnődet.

- Miattam került kórházba a húga! – fortyantam fel. – Szerinted hogy tudnék ezek után a szemébe nézni?

- Ne gyötörd magad, azzal nem segítesz senkin!

- Akkor mondd meg, mit tegyek! Hogyan tudnám helyrehozni?  Virágnak csak annyi a bűne, hogy közel áll hozzám! – fel sem tűnt, hogy kiabálok.

- Ezen már nem tudunk változtatni, de Vincén még bosszút állhatunk.

- Hogyan? – kaptam fel a fejem, de Tomi lehűtötte hirtelen támadt bosszúvágyam.

- Te sehogy! Majd mi Zsoltival elintézzük. Csak azzal törődj, hogy összeszedd magad.

- A korábbiakhoz képest, egész jól kijöttök egymással. – jegyeztem meg. Jót tett egy kis témaváltás.

- Rájöttem, hogy előnyünk is lehet abból, ha rád van kattanva. Megvéd, amikor én nem tudlak.

- Ti vagytok az őrangyalaim. – addig ügyeskedtem, míg az ölébe nem ültem. – Bárcsak lett volna alkalmunk táncolni! – sóhajtottam.

- Még lehet! – csábító mosollyal nézett rám. Megcsókoltam a nyakát, az egyik kezemmel végigsimítottam a mellkasát a póló alatt. Éreztem, ahogy a tenyerem alatt dobog a szíve. Lassan az ajkára hajoltam, közben éreztem, ahogy a hideg keze a ruhám kapcsával babrál. Kárörvendően elmosolyodtam, mikor sehogy sem boldogult vele.

- Ha nem veszed le ezt a vacakot, esküszöm, hogy letépem rólad!

Hátra nyúltam, és játszi könnyedséggel oldottam ki a kapcsokat, majd hagytam, hogy letolja a felsőmet.

 - Gyönyörű vagy! – súgta rekedten, miközben végigsimította a mellem felső részét. Éhesen kaptam az ajka után. Olyan erővel préselődöttem hozzá, hogy szinte már fizikai fájdalmat éreztem. Csók közben lehúztam róla a pólóját, ő pedig megpróbált megszabadítani a ruhám maradékától. 

Megszakítottam a csókot, kimásztam az öleléséből, és megálltam előtte. Hagytam, hogy a selyem a padlóra hulljon. Abban a pillanatban Tomi előttem termett, és az ölébe kapott, a lábammal átöleltem a csípőjét. El akartam veszni a testében, hogy elfelejtsek minden szörnyűséget.

Hirtelen megfordult, és az asztalra ültetett. Ösztönösen cselekedtünk. A beálló csendben nem hallottunk mást, csak szerelmes sóhajokat, és az egymáshoz csattanó testek zaját.

- Ez még a táncnál is jobb volt! – sóhajtottam kisé kimerülten. Egy órával később már az ágyban feküdtünk, bár a szívem még mindig kalapált.

- Tudtam, hogy tetszeni fog. – válaszolta szélesen mosolyogva Tomi. 

- De ezek után csak az ágyban vagyok hajlandó szeretkezni. Az asztallap eléggé kényelmetlen. – jegyeztem meg cinkos fél mosollyal. – Lehet, hogy butaságnak fog hangzani, de megnyugodtam kisé.

- Örülök, hogy jobban érzed magad. Mihez akarsz kezdeni?

- Fel kéne hívnom apámat, a sulit…

- Lillát.

- Jaj, Tomi! – a jókedvem pillanatok alatt elszállt.

- Viki, muszáj! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

- Jó, oké! Ha ma nem is, de holnap mindenképpen beszélek vele! – mondtam és komolyan is gondoltam. Nem futhatok örökké a problémák elől.

- Éjszakára be kell mennem, de ha szeretnéd, maradok, hogy megismételjük a mai programot.

Mielőtt megcsókolhatott volna, hirtelen felültem és szúrós szemmel meredtem rá.

- Javíthatatlan vagy!

- Csak egy esendő férfi, – elterült az ágyon és úgy nézett rám, mintha én lennék a legcsodálatosabb nő a világon. Lejjebb húzva a takarót, és megcsókolta a csípőmet: - te pedig egy csodálatos nő!

Kedvem lett volna ott folytatni, ahol abbahagytuk, de tudtam, hogy nem lehet.

- Megyek zuhanyozni. De egyedül – tettem hozzá figyelmeztetésként.

- Attól még én itt leszek, mikor kijössz. – kacsintott pajkosan.

Ahogy belenéztem a fürdőszobai tükörbe, rájöttem, hogy szánalmasan festek. Kócos haj, kisírt szemek…

 A forró zuhanytól sokkal jobban éreztem magam. Viszont a báli ruhámon kívül nem volt másom, ezért kénytelen voltam kölcsön venni néhányat Tomi cuccai közül.

- Rántotta! – ahogy megéreztem az illatát a konyhában rögtön megkordult a gyomrom. 

- Rajtad még az én holmim is jól áll! – mosolygott, miközben elém tette a tányért. – Forró!

Hiába figyelmeztetett mohón faltam a tojást, mit sem törődve azzal, hogy égeti a nyelvem.

Evés után felhívtam az osztályfőnökömet, aki szerencsére megértő volt velem, és azt mondta nyugodtan maradjak, amíg szeretnék. Azt azért hozzátette, hogy a későbbi gubancok elkerülése végett szerezzek egy igazolást.

Apuval is beszéltem kiderült, hogy Lilla már otthon is keresett.

- Szüksége van rád.

- Tudom.

- Ő ott volt neked anyád halála után.

- Mindenképpen beszélek vele. – mondtam beletörődően.

Megkértem Tomit, hogy vigyen haza, mert semmi kedvem nem volt egy mennyasszonyi ruhában buszozni.

Mikor apu meglátott, furcsán viselkedett, mintha nem tudta volna, hogyan közeledjen felém.

- Jaj, szívem! – Zsuzsi szorosan magához ölelt. Ettől a közvetlen gesztustól összeszorult a torkom.

- Azt hiszem, én megyek.

- Megígérem, hogy bepótoljuk a táncot! – óvatos csókot leheltem Tomi ajkára, mire apu halkan füttyentett a hátam mögött.

- Örülök, hogy tetszett! – jegyezem meg gúnyosan, de a szemem nem vettem le a barátomról. – Köszönöm, hogy mellettem voltál!

- Ez csak természetes. Hívj, ha szükséged van valamire!

- Kikísérlek! – szólt közbe apu, és már indultak is az ajtó felé.

Fölmentem a szobámba, ledőltem az ágyra, és csak meredtem magam elé. Végül elővettem a mobilom (meg is feledkeztem az egyetemen hagyott cuccomról, de szerencsére apuék összeszedték) és tárcsáztam a barátnőm számát.

- Szia! – a hangjától elszorult a torkom. Hirtelen nem is tudtam mit mondhatnék.

 -  Jól vagy? 

Kínosan felnevettem. - Ezt inkább nekem kellene kérdeznem. Összeszedem magam, és átmegyek.

Végre felvettem egy kényelmesebb ruhát, azt, ami rajtam volt egy vállfára tettem, és a szekrénybe akasztottam.