Zsolti
Mosolyogva, szinte eufórikus állapotban csókoltam meg Krisztit.
- Szóval, akkor, megtarthatom a babát?
Dühösen meredtem rá. – Mégis hogy jut eszedbe ilyet kérdezni te nő! Még jó, hogy!
- Nem lesz még korai? Nem ismerjük egymást olyan régóta.
- Költözz hozzám! És mielőtt megkérdeznéd, nem a pici miatt mondtam. Tényleg szeretnék veled együtt élni, komolyak a szándékaim.
- Legalább lesz közös témátok Tomival. – viccelődött.
Az első pillanatban tényleg meglepődtem a hír hallatán, de hamar feldolgoztam. Szerettem Krisztit, mert a legnehezebb időszakban is mellettem maradt.
- Hát, öcsém ezt szépen összehoztátok! – veregettem meg Tomi hátát. Ahogy elnéztem Krisztit karjában a kis Nórival büszkeség töltött el.
- Hogy megy az üzlet?- kérdeztem Vikit, aki éppen a mosott ruhát hajtogatta.
- Hagyd csak, majd én megcsinálom. – lépett hozzá Tomi készségesen.
- Papucs! – jegyeztem meg vigyorogva, mire a barátnőm szúrósan nézett rám.
- Kíváncsi vagyok, te mint csinálsz majd kilenc hónap múlva.
- Ugyan ezt. – mosolygott rám Viki. – És, hogy válaszoljak a kérdésedre, az üzlet jól megy. A vásárlók visszajelzései pozitívak.
- Plusz ott a mi tündéri babánk, akit boldog, boldogtalan megcsodál. – jegyezte meg Tomi.
- Ez igaz. Akár magyar, akár külföldi, mindenkit az ujja köré csavar.
Ezzel nem tudtam vitába szállni, én is teljesen a bűvkörébe kerültem a kicsinek. Valahogy nem is ért váratlanul, mikor megkérték legyünk mi a keresztszülei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése