Huszonharmadik fejezet

 Tomi

Örültem a pénteki sörözésnek. Viki osztálytársai jó fejek voltak, már szinte el is felejtettem a gimis élet előnyeit. Hülyülés a haverokkal, flörtölés.

Nem akartam mást, csak egy normális estét.

Aztán a pultnál állva megláttam őt. Először azt hittem – inkább reméltem,- hogy a szemem káprázik, de amint megszólalt tudtam, hogy tényleg ő az. Egészen biztos voltam abban, hogy Vince keze van a dologban. Felhasználja ellenem a saját húgomat a rohadék! 

- Hé! – a kéz érintésére a vállamon összerezzentem. – Jól vagy? – kérdezte fürkésző tekintettel Viki. Láttam rajta, hogy tényleg aggódik, de nem akartam elrontani a szórakozását. Válasz helyett magamhoz húztam egy szenvedélyes csókra, amit a többiek füttykoncerttel jutalmaztak. Mikor végre eleresztettem, mindketten zihálva szedtük a levegőt.

 - Ingyen pornót nem adtok? – szólt be Sanyi, mire elröhögtük magunkat, Viki pedig felmutatta a középső ujját. Később megpróbáltam jól érezni magam, de nem ment igazán. Folyton a húgom körül keringtek a gondolataim.

 Hazafelé csendben ültünk egymás mellett. Viki úgy nézett ki, mint aki józanodik, az én fejemben villámként cikáztak a kérdések. 

Mikor hazaértem legszívesebben rögtön felhívtam volna Gábort, de amint ránéztem az órámra, rájöttem, hogy fél kettőkor ez nem lenne célszerű. Letusoltam, aztán bedőltem az ágyba, és fel sem keltem másnap reggelig.

Amint magamhoz tértem azonnal Gáborhoz indultam, de az ajtón egy üzenet várt, miszerint tárgyalásra ment, majd hív.

Elméletileg szabadnapos lettem volna, de Dani kórházba került, így be kellett ugranom a helyére. Nem is bántam, legalább volt, ami elvonja a figyelmemet. 

Éppen a pultot takarítottam, mikor Vivi sétált be az ajtón. Egy pillanatra elkapott az idegbaj, és késztetést éreztem arra, hogy kidobjam. Iszonyú önfegyelemre volt szükségem, meg persze az is visszatartott, hogy emberek voltak körülöttem. Nem akartam nyilvánosan balhézni, mégis mikor leült velem szembe dühös sóhaj szakadt fel belőlem.

- Szia, Tomi! – úgy csinált, mintha minden rendben lett volna.

- Mit keresel itt? – mordultam rá, remélve, hogy minél hamarabb eltűnik.

- Nem ülhetek be oda, ahol a testvérem dolgozik?

- Akit mellesleg szó nélkül itt hagytál évekkel ezelőtt. Kizárt, hogy véletlenül keveredj erre!

- Igazad van, okkal vagyok itt. – csodáltam a higgadtságát.

- Ha bárkit is bántani mersz, esküszöm, hogy…

- Senkit sem fogok bántani! – emelte fel kissé a hangját – Csak szemmel tartalak.

- Gondolom, nem önszántadból. – jegyeztem meg szárazon. A kezemben lévő poharat a kelleténél határozottabban tettem le a polcra. 

- Vince kért, hogy figyeljek rád. – a csevegő hangnemtől még jobban felment bennem a pumpa.

- Miért vagy még mindig amellett a görény mellett? – fakadtam ki keserű dühvel. Szerettem volna értelmes választ kapni erre a kérdésre.

- Ezt pont neked kell elmagyaráznom? – csattant fel nem várt vehemenciával. Úgy tűnt, sikerült kihoznom a béketűréséből. – Nincs más választásom. Nem akarok meghalni.

 Egy részem sajnálta Vivit, a másik énem, erre ridegen csak annyit felelt, hogy magának köszönheti.

- Erre akkor kellett volna gondolnod, mikor Mikivel mentél!- vetettem oda.

- Jobb, ha tőlem tudod, hogy rólad nem fog lemondani.

- Miért vagy itt? – kérdeztem újra. Érdekelt, ugyanakkor szerettem volna minél előbb házon kívül tudni a testvéremet, mielőtt vége az önuralmamnak.

- Mondtam már! Én csak megfigyelek, és ha kérdeznek, válaszolok. Mielőtt megkérdeznéd, fogalmam sincs mik Vince szándékai. Nekem csak annyit mondott, hogy szeretne újra bevenni a csapatba. Én a helyedben örülnék ennek. Ez azt jelenti, hogy életben hagy. De nem biztos, hogy humánus módszerekkel akar majd meggyőzni. Mérlegeld a lehetőségeidet!