Ruta Sepetys Tengerbe veszett könnyek

RUTA SEPETYS

TENGERBE VESZETT KÖNNYEK

A ​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit…

Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.

Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.

Hirtelen ötlettől vezérelve vettem meg, ezután pedig hetekig állt a polcomon, mert tudtam ennek a könyvnek már a borítójának minden szeglete egy komor és realista történetet ígér. Nem csak a cím, a borítókép de még a színhasználat is.
Mondhatni, ez a könyv semmilyen formában nem árul zsákbamacskát. Aki elkezdi, pontosan tudja mire vállalkozik.

Aki szereti, a történelmet kifejezetten ajánlom. Mert hogy ez egy történelmi regény amibe az író rengeteg kutatómunkát ölt. Viszont, egyes embereket talán visszatarthat, hogy a középpontban különböző sorsú és etnikumú karakterek állnak.
Itt leszögezném, hogy bár a szereplők fiatalok, ez soha egyetlen pillanatig sem tartotta vissza a szerzőt attól, hogy keményen bánjon a szavakkal. Nincs tekintettel gyerekekre, idősekre, férfiakra és nőkre. 

Ha azt mondanám, csak egy regény, brilliánsan megírtnak mondanám. Mert borzalmas, minden leírt szava olyan hangulatot teremt, ami egyszerre borzasztott el és bilincselt a lapok elé. Láttam magam előtt a rongyos lesoványodott embereket, lerombolt városokat, kétségbeesett tömeget.
Aztán rájöttem, hogy valóság keveredett a fikcióval, és ettől csak rosszabb lett az egész. Valóságosabb és fájóbb. Nyers és kegyetlen. Mégis, egyszerre borzasztó és csodálatos.
Miért mondtam ez? Mert a rémálmok közepette is voltak boldog pillanatok. Florian és Joana kapcsolata lélekmelengető volt. Nem éreztem kötelezően jelenlévő elemnek, éppen csak elszórt morzsák voltak, de mégis szükségem volt rá!

Nem fogok kedvenc karaktert, jelenetet kiemelni, mert ez nem egy olyan könyv. Sőt, be sem tudnám skatulyázni, de nem is akarom.

Egy történelem óra keretein belül szívesen látnám ajánlott olvasmányként. Mert én például egyetlen szót sem hallottam a Wilhelm Gustloffról mikor iskolába jártam.

Aki szereti a történelmet, vagy a  komoly témájú könyveket, azoknak bátran ajánlom.

Történet: 5/5
Borító: 5/5