Leiner Laura Bízz bennem

 LEINER LAURA BÍZZ BENNEM (ISKOLÁK ORSZÁGOS VERSENYE II. TRILÓGIA 1.)

fülszöveg

Egy ​év telt el az Iskolák Országos Versenye óta. A Szirtes tavalyi győzelme után a gimi összes diákja beadta a jelentkezését a következő évi megmérettetésre. Kocsis igazgatón hatalmas a nyomás: melyik négy diákja lehet képes a címvédésre amellett, hogy nem roppan össze a negatív kritikák, kommentek súlya alatt, ami az interneten és a táborban éri őket? Az igazgató úgy dönt, ezúttal nem a tanulmányi versenyeken jeleskedőket választ… A tizenhét éves Major Sára tehetséges táncos, azonban egy balul sikerült buli után kirakták a csapatából, a történtek miatt pedig megbélyegzetté vált az iskolájában. Éppen ezért ő is meglepődik, amikor Kocsis igazgató esélyt ad neki, és beválogatja a Szirtes Gimnázium csapatába, hogy három hasonló sorsú társával részt vegyen az Iskolák Országos Versenyén.

A négy név bejelentése nem kis meglepetést és felháborodást kelt a tanulók körében, az igazgató azonban bízik a megérzéseiben és a csapatában, így minden negatív reakció ellenére elindítja a Szirtes színeiben Major Sárát, Felcser Vivient, Fehér Rajmundot és Pap Dominiket.

A Bízz bennem az Iskolák Országos Versenye 2. trilógiájának első része.

Fogalmam sem volt mire számítsak. Az előző trilógia egy szörnyen szívszorító témát feszegetett, ami még az én lelkem is megtépázta pedig még a környezetemben sincs olyan aki hasonló szituáción  ment volna keresztül. Lehet ez most csúnyán fog hangzani de talán úgy igazán átérezni csak kevesen tudták.

Ezzel szemben most úgy éreztem a “téma” nem vesztett komolyságából viszont kicsivel általánosabb, vagyis többeket érint. Hiszen az iskolás évek alatt, számtalan ember kapott bélyeget, ítéltek meg sokakat egy tettük alapján. A mostani trilógia egy az egyben a második esélyről szól.

Kocsissal korábban nem tudtam mit kezdeni, csupán egy IOV megszállott volt, még igazgatóként sem tekintettem rá. Aztán elgondolkoztam ha annyira agyalágyult lenne, csak nem felelne egy egész intézményért.

Szóval ő nagyot nőtt a szememben ezzel a csapattal, és néhány monológjával. Azért nem kell aggódni, nem vetkőzik ki magából, most is voltak megszólalásai és dolgai bőven amitől csak fogtam a fejem! Szeretnivaló karakter lett na!

A “balhés csapat” kemény felügyelő tanárt kívánt, így került a képbe Tahi Dénes. Imádtam ezt a fazont. Remélem több szerepet kap a későbbiekben. Komolyan élvezettel hallgatnám, ahogy ezek ketten Rajmunddal egymást piszkálják :)

Feladat tekintetében nem lehet panasz, és ez a helyszín választásra is igaz. Bár időbe telt megszoknom, a végtelen pusztaságot az erdő helyett.

Eleinte picit féltem vajon mennyire lesznek változatosak a feladatok a korábbi versenyhez képest, aztán rájöttem a lehetőségek tárháza végtelen!

Izgalom itt is akadt bőven, de az utolsó feladat mindent vitt!

Érezhető a karaktereken hogy ez még  csak az első kötet. Várom, hogy többet megtudhassak róluk, sőt azt is kíváncsian várom közöttük hogyan alakulnak majd a viszonyok. Lesz e olyan pillanat mikor szembe kerülnek egymással, vagy végig ennyire összetartanak?

A többi csapattal való kapcsolatukról már nem is beszélve. Mert ugye a Szirtes csapatnak sincs most könnyű dolga. Tetszett, hogy sokszor kijavítanak másokat. Nem ők a címvédők, hanem az iskolájuk.  Mennyire beskatulyázták őket csak azért mert a nyertes suliból jöttek. Még akkor is ha ez egy “pozitív skatulya” volt, csak plusz nyomást helyezett rájuk.

Nem tudom aki olvasta, hogy érezte de szerintem Dominik kicsit háttérbe volt szorítva.

Egy dolgot emelnék ki, mint negatívum, ez pedig a Kocsis posztjai alatt lévő kommentek. Elhiszem, hogy fontos volt megmutatni, a többi diák hozzáállását a versenyhez, a versenyzőkhöz. Viszont ezt a részt indokolatlanul hosszúnak éreztem.

Ettől eltekintve vicces, kreatív és elgondolkodtató volt! Alig várom, hogy elkezdhessem a folytatást.

Borító 5/5

Történet 5/5

Deborah Harkness A ​boszorkányok elveszett könyve

 DEBORAH HARKNESS

A BOSZORKÁNYOK ELVESZETT KÖNYVE (MINDENSZENTEK 1.)

fülszöveg

Diana ​Bishop, az alkímia történetével foglalkozó fiatal történész – aki akarata ellenére lett boszorkány, és azért választotta a tudományos pályát, mert így kíván megszabadulni e terhes örökségtől – az oxfordi Bodley könyvtárban ráakad egy titokzatos, elveszettnek vélt könyvre, az Ashmole 782 névre hallgató kéziratra.

Rajta kívül azonban más túlvilági lények, démonok és vámpírok is ott nyüzsögnek a könyvtárban, és az ő érdeklődésüket is felkelti az eltűnt kötet, mert olyan titkokat sejtenek benne, amelyek meghatározóak lehetnek a teremtmények – azaz a nem-emberek – sorsára nézve. Azt is meg szeretnék tudni továbbá, hogy a boszorkány-történésznő miként bukkanhatott rá erre a kivételes ritkaságra.

A Diana körül gyülekező túlvilági teremtmények központi figurája egy ezerötszáz éves vámpír, Matthew Clairmont, aki mellesleg az oxfordi egyetem professzora és az Angol Tudományos Akadémia tagja. Ők ketten elhatározzák, hogy megfejtik az eltűnt kézirat titkát. Deborah Harkness regénye ennek az izgalmas vállalkozásnak és kettőjük kapcsolatának története.

A sorozatnak másodszorra futottam neki, és akkor nagyon szerettem. Igaz el kellett telnie majdnem két évnek, hogy a könyvekre is rávegyem magam.

Persze motoszkált bennem a kisördög, összehasonlítottam azért a filmet és a könyvet időközben. Nyugi, semmi rosszra ne gondoljatok! Mert persze akadnak különbségek, de az én szememben csak apróságok.

Az egyetlen szembetűnő eltérés, hogy a regény Diana és Matthew kapcsolatára koncentrál, ezáltal nekem picit olyan érzésem volt, hogy ők ketten egy burokban létezek, azon kívül pedig van a világ amivel néha kapcsolatba lépnek.

Ezzel szemben a sorozatba beleszőttek plusz szálakat, amiken keresztül a mellékszereplőket, ezt az egész világot sokkal jobban megismeri a néző. Nem volt az az érzésem, hogy Diana és Matthew létezik csupán.

A cselekménnyel viszont  akadtak gondjaim. Nekem valamiért lassúnak tűnt (nem tudom másnak volt e hasonló érzése). Pedig nem éreztem túl írottnak, egyszerűen nem pörögtek az események.

Másrészről üdítően hatott, hogy nem tinédzserekről szólt, és nem rohangáltak benne indokolatlanul jótestű és csillogó teremtmények. 

Diana ugyan ilyen szempontból kicsit mondhatni furcsa volt, hiszen ő egy olyan erős boszorkány volt akit sem a saját fajtársai sem mások nem láttak már nagyon rég.

Matthew karakteréről nagyon sokat megtudtunk, 

Végre egy fantasy ami nem tinikről szólt! Külön pluszpont a sorozatnak amiért nem csak Diana és Matthew kapcsolatára koncentrál! 

A szerző hivatalos oldalát csak ajánlani tudom, akad ott bőven érdekesség, pl Matthew borospincéje amit személy szerint zseniális ötletnek tartok 😊

Mondhatnám végre egy olyan könyv ami kicsit klasszikusabban értelmezi a fajokat. A vámpírok nem csillognak, és nem feltűnően izmosak. A boszorkányok és démonok is sok színűek. 

Diana kapcsán picit zavart hogy mennyire nem érdekelték a következmények pedig messze nem csak az ő élete forgott kockán. Oké értem enélkül nincs konfliktus meg kell a romantika. De milyen lett volna szerelmi szál nélkül? 

Matthew sem lett szerintem az a tipikus vámpír aki magában búslakodik. Megvan benne az átélt korok súlya de a modern világhoz is kitűnően alkalmazkodott.A szerző rengeteg időt szentel a férfi múltjának. Bevallom ezt  néha kicsit már soknak éreztem.

Összességében azt kell mondjam a hangulat jobban megfogott mint a cselekmény. Viszont ha választanom kellene a könyv és a film között én az utóbbit választanám, hangozzon ez bármennyire gonoszul.

Borító 5/4

Történet 5/4

K. A. Tucker Az egyszerű vadon

 K. A. TUCKER

AZ EGYSZERŰ VADON (AZ EGYSZERŰ VADON 1.)

fülszöveg

A ​sors ismétli önmagát?

Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.

Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.

Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.

Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.

Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.

K.A. Tuckertől a Tíz apró lélegzet jó volt, de utólag bevallom nem lett a kedvencem, bármit is írtam róla korábban.Ezt viszont még nézni is szeretem!

A borító gyönyörű, a cím betűtípusa szintén. Plusz pozitívum számomra hogy nem  egy modell áll a középpontban, hanem a táj és a cím. Ritkán látok ilyesmit manapság. 

Viszont én naiv azt hittem egy kötet, hát kiderült hogy nem. Eddig van egy második rész és egy 2,5-ik. Vajon hány részes lesz összesen? Az a baj, hogy még a második rész (Wild at Heart) borítója is iszonyú szép őszi színekben pompázik.

Halkan megjegyezhetném, hogy ami az alapsztorit illeti, láttunk már ilyet. Nagyvárosi lány a vadonban. Mellette ott van még Jonah akire szintén rá lehetne sütni a klisé bélyeget.

De mégis annyira kellemes olvasmány!

Felüdülés az alaszkai környezet, mert ez szerintem egy ritkán előforduló helyszín. A könyvek többsége ugyanis valamilyen iskolában vagy városban játszódik. Itt viszont ahogyan Calla mi is olvasóként hátra hagyjuk a zajt és szmogot. Helyette borult eget, esőt hűvöset kapunk és szúnyogokat! Szóval a leírásba és a hangulatba nem tudok belekötni, mert nagyon átjött. Ti hogy bírnátok Alaszkában?

Szegény Jonah-t nem leszólni akartam azzal hogy rásütöttem a klisé bélyeget. Csak láttunk már hozzá hasonlót, ahol a főszereplő szemével nézve igénytelen és bunkó férfiről kiderül, hogy valójában csupaszív és nem meglepő módon lassan vonzódni is kezdenek egymáshoz. Idáig azonban csipkelődésekkel és szúnyogcsípésekkel teli út vezet. Plusz kettejük kapcsolata felvet a történet szempontjából egy fontos kérdést. Vajon a sors megismétli önmagát? Kíváncsian várom milyen választ kapunk erre a kérdésre.

Calla karakteréhez hasonlót is láttunk már hasonlót nem egyet. Lehetne humorforrás a beilleszkedése, harc az alaszkai élővilággal, de cseppet sem próbálja meg viccesre venni a szerző ezt a vonalat. Sőt, hogy őszinte legyek, eleinte nagyon unszimpatikus volt a lány. Tényleg egy elkényeztetett városi lánynak tűnt.

Fontos viszont az ok, amiért a lány úgy dönt, Alaszkába utazik. Az apja, akit születése óta nem látott, mégis számtalan csalódást okozott neki az évek során a be nem tartott ígéretekkel. Ettől lesz komolyabb hangvételű a történet. Nem elég, hogy egy soha nem létezett kapcsolatot kell felépítenie Wrennel, a háttérben, mint egy halkan ketyegő óra ott a férfi súlyos betegsége. 

Bár nem sírtam rajta azért úgy éreztem néha mintha a szerző páros lábbal ugrált volna a szívemen. 

Nincs benne káromkodás, egyéb obszcén dolgok vagy indokolatlan meztelenség és hasonlók.  Ez a kötet az érzelmekről szól és azt szerintem remekül csinálta.  

Egy út vége de egy másik kezdete is. A fülszövegben feltett kérdés "A sors ismétli  önmagát?" még mindig válaszra vár. 

Borító 5/5

Történet 5/5

Sarah J. Maas Föld és vér háza

 SARAH J. MAAS

FÖLD ÉS VÉR HÁZA (CRESCENT CITY 1.)

fülszöveg

A ​#1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas a Föld és vér házával indítja útnak legújabb sikersorozatát, a Crescent Cityt: a félig tündér, félig ember Bryce Quinlan történetével, aki bosszút esküszik egy mágiával, veszéllyel és perzselő szenvedéllyel teli modern fantasyvilágban.

A félig tündér, félig ember Bryce Quinlan imádja az életét. Minden estét bulizással tölt, és eltökélte, hogy kiélvezi mindazt, amit Lunathion – azaz Crescent City – nyújthat. Csakhogy egy kegyetlen gyilkosság alapjaiban rendíti meg a várost, és Bryce világa darabokra hullik.

Két évvel később Bryce még mindig a város legismertebb szórakozóhelyeit járja, immár a feledés reményében, ám hirtelen folytatódnak a gyilkosságok. A hírhedt bukott angyalt, Hunt Athalart megbízzák, hogy figyelje minden lépését, és Bryce rájön, többé nem menekülhet a feledésbe.

Bryce és Hunt igyekszik kideríteni az igazságot – és feldolgozni saját múltjuk szörnyűségeit. A megbolygatott szálak a város legsötétebb részein és a háborúban álló kontinenseken keresztül egyenesen a pokol bugyraiba vezetnek, ahol az évezredek óta szunnyadó erők most ébredezni kezdenek…

Az egyetlen dolog, ami visszatarthat bárkit, hogy a kezébe vegye ezt a könyvet, akkor is ha imádta a szerző korábbi műveit, az a hossza, és ebből kifolyólag a súlya. Bár megvettem a könyvet, azért később a magamévá tettem egy e-book verziót is, így azért sokkal könnyebb.

Tetszik a borító részletessége, hogy nem túl színes, mégis figyelemfelkeltő. Ha az ember úgy igazán meg akarja nézni, rá kell hogy szánjon néhány percet. Szóval izgatottan várom a további kötetek borítóit is.

Amennyire ijesztő a hossza, nem éreztem, hogy negatív hatással lenne a cselekménye. Semmi nem tűnt indokolatlanul elhúzottnak. 

Fülszöveg alapján az egész egy nyomozás, és tényleg az áll a középpontban, és igen van benne egy kis szexualitás, de higgyétek el, nem köszön vissza minden második oldalon. Ami azt illeti elég sokáig kell várni rá. 

Persze mivel angyalokról van szó, és egyéb természetfeletti lényekről, akikhez hozzátartozik a hibátlan, vonzó külső meg is kapják az ennek méltatására szánt időt, de soha nem éreztem, hogy bárki is ódákat zengene Hunt vagy bárki más testéről. Szóval ez a dolog teljesen rendben van.

Apróság, és nem tudom megmagyarázni, de tetszenek a nevek. Danika, Hunt Bryce mind olyan különlegesnek hangzik.

Azt hiszem ezzel a könyvvel Sarah szintet lépett. A világ amit létrehozott, valami elképesztő! Crescent City színes forgataga még a lapokon olvasva is lenyűgöző. Megfér egymás mellett a modern, és az ősi (gondoljunk csak mindjárt a Fehér Hollóra). Szinte látom a magam előtt az egészet, akár egy filmet, annyira részletes és intenzív.

Maguk a szereplők sokszínűek, az egész regény nincs beszűkülve egyetlen fajra, vagy egyetlen Házra, vagy csupán ennek a világnak egyetlen kicsi szegletére. Sokféle lénnyel találkozunk, és sokféle helyen meg is fordulunk. Éppen ezért, olvasás közben erősen ajánlott nézegetni a könyv elején lévő térképet. Magunkat is jobban be tudjuk tájolni, az élményt pedig csak fokozza. 

Másfelől a világ is él! Egyre nő a fenyegetés ahogyan a  háború szinte érezhetően közelebb kerül a városhoz. Jelen van, nincs lezárva egyetlen mondattal.

Ez a regény nem csupán egy megoldásra váró gyilkosság, egy mozdulatlan világban.

Brycet megkedvelni másodszorra sem igazán sikerült . Elsőre nem tudtam hova tenni, nekem túlságosan partihercegnő volt és amúgy sem váltott  ki belőlem érzelmeket, ami ritka. 

Hunt teljesen meglepett!  Attól féltem, az író túl sok figyelmet szentel majd tökéletes testének :D És ő lesz a könyv rosszfiúja. 

Ezzel szemben, ahogy Bryce mondaná egyetlen “alfalágyult” megmozdulása sem volt. Emberi volt, egy lelkileg összetört katona.

Valahogy még az angyalok is emberinek tűntek, igazából mindenki. Mármint nekem olvasónak van egy elképzelésem a természetfeletti lényekről és ezek a szereplők hiába azok faji alapon, mégis teljesen emberien viselkednek.

Juniper és Leabah egyaránt érdekes és gazdag történettel rendelkező mellékszereplők. Furry aztán totál homály és nagyon érdekel hogy kerülhetett össze a többiekkel, mikor annyira különbözik tőlük. Ő is simán kaphatna külön kötetet.

Syrnix a kiméra, aki amúgy nem kiméra, mert az nem cuki! Szóval nem értem miért annak nevezik. Engem inkább az Óz a Csodák Csodája oroszlánjára emlékeztet így az interneten talált rajzok alapján.

Tényleg érződik, hogy ezt a könyvet, már felnőtteknek szánta a szerző. Nem ordít minden oldalon klisék tömkelege. Persze vannak olyan történések, amiket sejteni lehet, de semmi konkrét, és mint fent említettem a szex sem központi elem. 

Brye és Danika kapcsolata mellett sem tudok elmenni szó nélkül. Hiába szerepel keveset annyira szépen érzékelteti a szerző, hogy mennyire fontosak voltak egymásnak! Bárcsak minden embernek lenne egy Danikája! Mert mindenkinek szüksége van rá.

Sajnálom, hogy nem láthattam az ő szemszögén keresztül néhány dolgot. Főleg, annak tükrében, mikor Bryce rájön, hogy a barátnője mennyi mindenbe nem avatta be őt. Bárcsak külön kiegészítő kötetet kapna!

Igazából az egész könyvben a barátság áll a középpontban. Vajon mi a története annak a bizonyos kabátnak aminek a hátulján ott a “Szeretettel minden lehetséges”? Miért volt Danikának ennyire fontos?

Hihetetlen világot alkotott a szerző, aminek az első kötettel csak - hiába a terjedelem - csak egy darabkáját ismerhettük meg. Emellett a szereplőkben is jóval több van. Kimondhatatlanul sok lehetőség rejlik ebben a világban. 

Remélem a folytatásban az itt megismert karakterek is közelebb kerülnek a szívemhez. 

Borító 5/5

Történet 5/5

Csendes Nóra Zápor utca

 CSENDES NÓRA

ZÁPOR UTCA

fülszöveg

Kockáztatnál ​a szerelemért?

Két történet – két tizennyolc éves lányról.

Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.

Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.

Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?

Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.

Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.

Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?

A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.

Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?

Kövesd a szíved!

A fehér borítós könyvek sosem voltak a szívem csücskei, egyszerűen félek hogy az idő múlásával koszolódik (mondjuk ez sosem tartott vissza attól, hogy megvegyek valamit ha tetszik).

Évek óta el szerettem volna olvasni es most sikerült. Lekötött és elgondolkodtatott. Aztán mikor lassan rájöttem hányféleképpen kapcsolódnak össze a szálak eldobtam az agyam és csak jobban megszerettem ezt a könyvet. Egyeseknek talán kiszámítható a történet, de nem is az a célja hogy az ember lerágja olvasás közben a körmét. (Meg amúgy se rágjátok a körmötöket! Rossz szokás)

Felmerült bennem a kérdés vajon hany fiatal kérdezi a nagyszüleit a múltjáról? Sokan talán elfelejtik ők is voltak fiatalok szerelmesek. Álmodoztak, tréfálkoztak és udvaroltak akár csak mi, talán a "hogyan" más volt de az érzelmek nem. 

Mennyivel könnyebb dolgunk van nekünk hogy szabadabban szerethetünk  mint  ők akkoriban. Számtalan lehetőség és út áll előttünk a boldoguláshoz. Olyan szabadság szakadt a nyakunkba amit ők talán elképzelni sem tudtak. Sokszor pedig mi magunk sem tudunk mihez kezdeni vele.

Róza szála jobban megfogott mint  Bogié annak ellenére hogy ki van dolgozva a karakter szerethető minden reakcioja érthető. Nála középpontban a felnőtté válás szerelem és önállósodás áll, azzal hogy főiskolára megy. Vele ellentétben Rozát a szülei küldik fel a fővárosba dolgozni mert otthon nem tudják tovább eltartani. Az ő szemén keresztül láthatjuk az akkori vidék és Budapest közti különbséget, előnyöket és hátrányokat. Plusz egy általunk csupán a történelemkönyvből ismert korba nyerünk betekintést.

Egymás mellett látni kettejük életét megmutatja nem is különböznek annyira mint az ember hinné. Mint korábban is írtam a módszer változott az idők folyamán más nem. S emelett mégis mennyi minden más volt! Ez a könyv zseniális, mert nagyszerű alapja lehet egy órákon át tartó beszélgetésnek is. Bárcsak több ilyen mű létezne, vagy ha létezik több jutott volna el hozzám.

Feltenném az iskolába ajánlott olvasmányok listájára! Bár igazából mindenkinek ajánlom, Vagy igazából mindenkinek aki picit jobban megismerné azt a kort amiben a nagyszülei éltek, vagy akár nagyszülőknek nosztalgia gyanánt. 

Borító 5/5

Történet 5/5

Kandi Steiner Szeretlek, Whiskey

 KANDI STEINER

SZERETLEK, WHISKEY

fülszöveg

Őrület, milyen gyorsan tér vissza a zsongás akkor is, ha az ember már ilyen hosszú ideje józan.

Whiskey csak állt ott, a küszöbömön, pont, mint egy évvel korábban. Csakhogy ezúttal nem esett az eső, nem volt düh, sem esküvői meghívó, csak mi ketten.

Egyedül volt. A régi barát, a könnyed mosoly, a torz vigasz, ragyogóan szervírozva.

Egyedül voltam. Az alkoholista, aki úgy csinál, mintha nem akarná megkóstolni, mégis túl hamar ráébred, hogy attól, hogy hónapok óta tiszta, még nem vágyik rá kevésbé.

De nem szabad innen kezdenem.

Nem, ahhoz, hogy ezt a történetet jól meséljem el, vissza kell mennünk.

Vissza, az elejére.

Vissza, a legeslegelső csepphez.

Ez az én szerelmes levelem Whiskey-hez. Csak remélni tudom, hogy elolvassa.

Ez is azon könyvek táborát erősíti, amiket kerültem egy jó darabig, illetve fülszöveg alapján sablonnak ítéltem, aztán pedig levett a lábamról. Mert azt hittem ez is valami gimis/ főiskolás szerelmi sztori egy se veled, se nélküled kapcsolatról.

Viszont, minden kétségem ellenére, a címe azonnal megfogott. Ezért végül megvettem (na meg azért nem utolsó sorban nagyon szuper insta fotót lehetne készíteni a könyvvel). Itt meg is ragadnám az alkalmat, és ajánlanék egy dokumentumfilmet a Jack Daniel’s - ről, aki esetleg szeretne többet tudni a whiskey-ről. 

Nem is tudom mi ez tulajdonképpen, regény vagy egy iszonyúan hosszúra nyúlt szerelmeslevél. Mert utóbbi könnyen nyúlhat, ha ennyire nem is, de hosszúra. Ha azt akarod hogy a másik megértse hogyan született meg benned ez az érzés.

Tényleg sokszor volt olyan érzésem, hogy B. csak leült a laptopja elés és írni kezdett, hogy elmesélje kettejük történetét, hogy mi olvasók megismerhessük kettejük útját. Szerettem azokat a pillanatokat, mikor kiszólt hozzánk olvasókhoz.

Mondhatnám, hogy a leíró részek nem voltak elég aprólékosak, de az csak szőrszálhasogatás lenne a részemről. Annyi éppen ábrázolva volt, hogy menet közben el tudtam képzelni egy beszélgetés helyszínét. Szóval nem hiányoltam, azt hogy még a falba bekalapált szög pontos helyét is megtudjam.

Ez a kevésnek tűnhet, de valójában pont elég és a szereplőknél is megmutatkozott. Mindenkinek annyit tudtunk meg a múltjáról, ami a történet szempontjából fontos volt. Éppen annyi információval bombázott meg a szerő, amit még tudtam kezelni, és pont akkor, mikor elérkezett az ideje.Hála istennek mellékszereplőből sem rohangál túl sok a történetben, amiért igazán hálás vagyok. Nem szeretem, ha egy könyv tele van nevekkel, amik túl ritkán merülnek fel ahoz, hogy megjegyezzem őket.

És akkor nézzük a főszereplőinket!

Jamie (Whiskey) annyira emberi és a szó lehető legjobb értelmében átlagos! Nincs középpontban hogy mennyire jómódú és menő srác, és a napfény sem csillan meg hasának minden egyes kockáján.Csak egy srác, akiről megtudjuk, hogy tervei vannak a jövőjét illetően, aztán szemtanúi lehetünk ahogy elbizonytalanodik ezeket illetően. Ez teljesen normális, mindannyian élünk át hasonlót nemigaz?Nem tudom ki hogy van vele, de nekem az idősebb Jamieről Theo James jut eszembe.

Aztán ott van B  (Brecks) aki utálja a nevét, amit az anyjától kapott. Itt megragadnám az alkalmat, hogy a könyv máris egy komoly témát pendített meg ezáltal, a névválasztás fontosságát, és ha lehet szülőként gondoljunk bele, hogy attól mert mondjuk szereted a Gyűrűk Urát nem nevezheted el a lányod Galadrielnek, mert megkeseríted az életét. (Aki nem tudja ki az a Galadriel, nézzen utána! Aki pedig végképp nem tudja miről beszélek olvassa el Nicholas Sparks Utolsó dal című könyvét vagy nézze meg a belőle készült filmet).

Bármennyire is annak tűnik, ez a történet, nem cukormázas, csöpögős romantikus izé. Pedig annak indult. Fontos kiemelnem, hogy éveket ölel fel, ennek megfelelően csupán a fontos események vannak kiemelve, a mellékeksen átlendülünk néhány mondataban. 

Tizenévesként ismerjük meg őket, mikor elbúcsúzunk tőlük már a harmincasok táborába tartoznak.Imádtam figyelemmel követni, ezt a változást akár az életükben, akár a személyiségükben.  De a happy endig vezető út hosszú és rögös.

Ha külön voltak szenvedtek, ha együtt, végül mindig megsérült valamelyikük.Felvetődik a kérdés, maguktól voltak ennyire szerencsétlenek, vagy a körülmények is közrejátszottak? A válasz is- is. Mégsem éltem meg ezt szenvedésként, nem volt bennem az a sürgető érzés, hogy legyen már vége!

Imádtam a kettejük közti szenvedélyt, ami az évek alalatt is megmaradt. Szerintem gyönyörű, annak minden fájó pillanatával együtt.

Bár mivel a “levelet” B írja, Jamie szemszögéből annyit tudutnk meg, amennyit ő időnként elmond a lánynak. Ritkán mondom, de egy külön könyvet el tudtam volna képzelni Whiskey szemszögéből. Mire gondolt ő, míg mi olvasók B gondolataiba nyertünk bepillantást?

Ha egy mondattal kellene jellemeznem ezt a könyvet, azt mondanám pont jó, semmi sem túl sok vagy túl kevés. Ritkán botlok bele ilyen regénybe.

Borító 5/5

Történet 5/5

Róbert Katalin 6 hét a világ

 RÓBERT KATALIN

6 HÉT A VILÁG

fülszöveg

Te ​mit tennél meg, hogy elnyerd a kamaszkori bálványod szerelmét?

Nelli évek óta álmodozik a nagy Őről, akit még a gimnáziumi színjátszókörben ismert meg. Az iskolában vonzalom ébred köztük, de K.M. leérettségizett és elballagott, a kapcsolatuknak vége szakadt, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Az egykori tehetséges fiúból mostanra körberajongott színész lett, aki estéről estére a színházban kápráztatja el a közönséget.

Nelli csak távolról sóvároghat K.M. után, de a lelke mélyén biztos benne, hogy egyszer újra összehozza őket a sors. Amikor színház gyakornoki programot hirdet, a lány tudja, hogy elérkezett az ő ideje. Belecsöppen a színészek, rendezők, ügyelők, súgók titokzatos világába. Megismeri az extravagáns, csupaszív Dittát, a gyönyörű és ravasz Biát, aki nemcsak az álompasit kész lenyúlni, de talán még az állását is. Na és még valakit, aki valahogy mindig ott van a közelében…

Ám az apja ultimátumot ad: Nelli csak hat hetet tölthet el a színházban, utána a cégénél kell elhelyezkednie.

Mire elég ez a néhány hét? Megtalálja a helyét a színházban?

Vajon lángot szíthat abból a szikrából, ami kamaszként olyan sokat jelentett?

Az egyetlen magyar színházas YA regény!

Less be a színfalak mögé, kövesd Nelli szívének útjait egy különös, csodálatos világban!

A legmaradandóbb emlékem a Rómeó és Júlia. Milliószor láttam DVD-n a musicalt aztán anyuval elmentünk színházba. Emlékszem nehezen ment hogy úgy viselkedjek ahogy az egy színházban illik. Minden amit addig csak a képernyőn láttam hirtelen ott volt tőlem a színpadon! Százszor intenzívebb volt! Minden percét imádtam!

Ez tette igazán érdekessé és különlegessé ezt a könyvet, hogy beleshettem a színház kulisszái mögé. A próbákra, a büfébe, marketinges dolgokba. Durva mennyi apróság kell, hogy összeálljon egy előadás. Egy pillanatra még én is azt kívántam, bárcsak színházban dolgozhatnék, hogy részese lehessek mindannak, amiről olvastam!

 Bárcsak több ilyen regény létezne!

A borító igazából tetszett, talán mert, hiába van rajta férfi és nő, valahogy üdítően hatott, hogy nem sugárzik a párosról  vágy és szexualitás. Tény, nem is kellett volna, hiszen ez nem egy olyan történet. Valahogy még a színek is olyanok hogy jó ránézni :)

Viszont itt az elején elmondanám mi nem tetszett. Az, hogy Nelli egy srác miatt akart a színházban dolgozni, hogy azt hitte hat hét alatt összehozhat valamit. Zavaróan rá volt kattanva a srácra. Nem volt ehez ő már idős egy kicsit? Oké, lehet ez részemről csak szőrszálhasogatás, de  szerintem K. M. nélkül is jól működött volna a történet. Akkor is, ha eleinte ő volt a mozgatórugó, és hogy általa szőtte bele a a szerző a plátói szerelmet, ami szerintem egy fontos dolog. Talán nincs is olyan ember a világon, akinek ne lett volna része benne valamikor élete során.

Részemről ez inkább egyfajta fejlődéstörténet, mint “csak valami színházas, romantikus”. Hiszen,  Nelli megtanul kiállni magáért. Megtapasztalja, hogy az élet egy szemét, mert döntések elé állít, és nincs útmutató hogy melyiknek mi lesz a következménye, csak viselnünk kell őket.

Tetszett, hogy Nelli nem az a tökéletes lány, valahogy az összes szereplő emberi volt (nem rohangáltak minden oldalon agyonsminkelt, szolizott lányok és kockahasú srácok). Mindenkinek akadtak jó és rossz pillanatai, akárcsak nekünk, olvasóknak a való életben. Nem igaz?

Viszont egy kicsit olyan érzésem volt, mintha a karakterek nem lettek volna túlságosan kibontva, keveset tudtam meg róluk. Valahogy mindenki csak mellékszereplő volt. Bár kérdés, mire elég hat hét? Amúgy kíváncsi lennék mi lesz Biával és Dettivel a későbbiekben.

Összetettebb és komolyabb lett ez a könyv, mint ahogy fülszöveg alapján számítottam rá. Aki szereti a színházat, és egy kellemes kikapcsolódásra vágyik, annak mindenképpen ajánlani tudom ezt a könyvet.

Történet 5/4

Borító5/5

Nicholas Sparks Visszatérés

NICHOLAS SPARKS

VISSZATÉRÉS

fülszöveg

Amikor egy afganisztáni bevetés során bombarobbanásban megsérül, Trevor Benson katonai orvos kénytelen hazatérni a nagyapja által ráhagyott házba. Nemsokára találkozik a gyönyörű, ám titkokkal terhelt rendőrnővel, Natalie-vel, és nem tud megálljt parancsolni az érzelmeinek: beleszeret.

Miközben a kertben felállított kaptárokat gondozza, Trevor megismerkedik egy, a közelben lakó kamasz lánnyal, Callie-vel, aki már a férfi nagyapjának is segédkezett a méhek körül. A lány sorsa tragikus fordulatot vesz, ami miatt Natalie-nek és Trevornak versenyt kell futnia az idővel, hogy megtalálják Callie családját. Ám a régmúlt titkai ezt a feladatot is szinte lehetetlenné teszik…

Nem ez az első Sparks könyv amit olvastam, de valamiért a többiről még nem írtam véleményt, pedig akadt még néhány regénye, amit szerettem. Viszont be kell vallanom, a Szerelmünk Lapjait még nem olvastam, és a filmet sem sikerült megnéznem pedig kétszer is nekiálltam. Ha kedvenc filmet kellene mondanom akkor Éjjel a Parton és Utolsó Dal, de könyvben is ez a kettő a kedvencem, illetve a Kedves John is a többször megnézett adaptációk sorába tartozik, ott viszont a könyv nem nagyon jött be.

A szerző sokszor visszanyúl a katonasághoz, Kedves John, Szerencsecsillag és most a Visszatérés esetében is. Érdekes viszont, hogy messze nem volt rajta akkora  a hangsúly, mint mondjuk a Kedves Johnban. 

Itt nekem picit az jött le, hogy az elszenvedett sérülései miatt PTSD-vel küzd a főszereplő, csak azért, hogy neki is meglegyen a maga “szenvedése”. Ez szerintem elhanyagolható lett volna.

Tetszett, hogy Trevor kezdettől felfigyelt Natalie-ra. Imponálni akar neki. Tette ezt cseppet sem nyomulósan, hiszen pontosan látta a lányon hogy ő is hasonlóan érez iránta, csak lépni nem mer.Sokszor kibúvót keresett válaszok és találkozók alól. Nagyon nehezen nyílt meg. Számtalan elméletet gyártottam vajon mi lehet az a sötét titok. Mikor kiderült, az szíven ütött, és pont olyasmi volt, amire nem gondoltam. Talán sablonos, szerintem viszont életszerűbb mint mondjuk egy PTSD.

Gyávaság, hogy nem hagyta el a több mint egy éve gépekre kötött férjét? Megcsalásnak számít, amit eközben Trevorral művelt? Önzőnek nevezhető amiért csak boldog szeretett volna lenni? Azt hiszem mikor végül a férjét választotta, abba kicsit belehalt. Nem is csoda.

Plusz ott van Trevor nagyapjának a rejtélye is, amin őszintén mondom, meglepődtem. Persze én is arra gondoltam, hogy Frances csakis egy nő neve lehet! Meg is békéltem volna vele. Nem tartottam volna furcsának, hogy egy férfi idős létére keresné egy hölgy társaságát. 

Aztán ahogy Trevornak nekem is összeálltak a kirakós darabkái. Akkor arra gondoltam, hogy a nagyapjának hatalmas szíve volt. Befogadta Callie-t, munkát szerzett neki és még a családját is elindult felkutatni.

Egyáltalán nem bánom, hogy nem egy nő volt a dologban, mint elsőre gondoltam. Léteznek ma még ilyen emberek, akik tényleg ennyire, szinte kérdés nélkül segítenek másoknak?

Callie viszont nem tett rám túl nagy benyomást, csupán mellékszereplőnek tekintettem, aki valamiféle módon kapcsolódni fog valamelyik szereplőhöz. Viszont az ő történetét is el tudnám képzelni, ha másként nem is de egy novella vagy kisregény formájában is. Zárkózott karakter, keveset tudtam meg róla a könyv folyamán, pedig biztosra veszem, hogy legbelül egymást harsogták túl a gondolatai.

Örülök, hogy végül nem tűnt el, hiszen az ő későbbi esküvője szolgál a regény kereteként.

Szerettem ezt a könyvet, Olyan lett amilyet vártam. Kellemes hangulatú, helyenként szívettépő. Romantikus, de nem csöpögős.

Borító 5/4

Történet 5/5

Leigh Bardugo Hat Varjú

 LEIGH BARDUGO

HAT VARJÚ (HAT VARJÚ 1.)

fülszöveg

Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.

Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.

Egy különleges múltú szökevény.

Egy Kísértet néven ismert kém.

Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.

Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.

Nagyon sokáig fogalmam sem volt a grisákról, és úgy Leigh Bardugo is kimaradt az életemből. Persze láttam a könyveit a boltokban, a neten is sokszor belebotlottam. Aztán jött a Netflix sorozat. Éppen emiatt ágáltam a könyvek elolvasása ellen. Nem azért akartam a kezembe venni őket, mert mindenki arról beszélt, hanem mert kedvet kaptam hozzájuk.

Ez a “kedvet kaptam”, a valóságban inkább azt jelentette, hogy elcsábultam a könyvesboltban, de persze ott sem az Árnyék és Csontra, hanem a Hat Varjúra. Ne kérdezzétek miért, ezzel a könyvvel már korábban is szemezetem.

Viszont nem tudtam mihez kezdeni vele, hogy ez most akkor mi? Vörös Pöttyös vagy Sötét Örvény? Láttam már mindkét jelöléssel, mintha a kiadó sem tudta volna eldönteni hova sorolja ezt a könyvet. Talán ezért is vaciláltam rajta annyit, még a boltban is. Bezavart az pötty, mert a fülszöveg alapján indokolatlannak tartottam. Szóval féltem attól milyen történetet rejtenek a lapok.

A borító helyett a betűtípus jobban tetszik :) a két külön térkép pedig külön plusz pont. Bevallom sokszor vissza lapoztam, szépek voltak és segítséget is nyújtottak egy olyan zöldfülűnek, mint én. Ha már itt tartunk, ezek mellé lett volna egy kis igényem valamiféle GrisaVerse “szótárra”, amit végül a neten meg is találtam, de jó lett volna a könyv végébe odabiggyeszteni.

A könyv egyébként különálló a Grisa trilógiától, csak a világ stimmel, de ahelyett, is hangsúlyosabb, az elvégzendő feladat és a szereplők jelleme, múltja.

Tetszik a könyv tagolása, bár fekete fehér megoldás helyett, a borítón használt színvilág picit jobban tetszett volna.

Ha túl sok szálon fut a cselekmény, általában bajban vagyok, mert megmondom őszintén hajlamos  vagyok elfelejteni kit hol hagytam el korábban. Itt minden szereplő külön fejezetet kap, melyek párhuzamosan futnak, viszont teljesen követhető volt minden. Szóval ölelés a szerzőnek! 

Sokszor arra gondoltam, ez szuper lenne filmen, és nem az Árnyék és Csont részeként, hanem önállóan, az eredeti történet szerint. Borzasztó látványosak lennének a harcok, és maga Ketterdam is.

Olvasni is nagyon jó élmény volt, kerek és mozgalmas a történet. Igazán kerekké számomra az tette, hogy mindenki múltjába bepillantottunk, így senki sem csupán a Söpredék egy tagja volt. Emberek, akiknek életük volt azelőtt is, hogy ott kötöttek ki, ahol.

Kedvenc párosom Nyina és Matthias, viszont amit roppanta érdeklődve figyeltem az Kaz Inejhez fűződő, lassan kibontakozó érzelmei. Zseniális volt! 

Mikor megvettem ezt a részt, már tudtam, hogy lesz folytatás, de így is meglepett a vége. Percekig csak azt hajtogattam, hogy ez meg mi?! És tényleg! A folytatás sem ígér túl sok jót, de azért egyfajta happy endet remélek, bár azt sem tudnék sziruposat elképzelni. Bár érdekes belegondolni, vajon kinek mit jelentene a boldogság? Matthias és Nyina nyilván együtt képzelik el a jövőt, de Jasper sorsa vajon hogyan alakul? Erre nagyon kíváncsi vagyok!

Borító 5/5

Történet 5/5

Szaszkó Gabriella Késő Március

 SZASZKÓ GABRIELLA

KÉSŐ MÁRCIUS (MIDLIFE CRISIS 2.)

fülszöveg

Josh ​és Anna újra furcsa álmokat lát. Előző, közös négy évük legrosszabb pillanatai élénken elevenednek meg előttük, miközben egész Európán átívelő utazásra indulnak közösen a zenekarral. A párral az elmúlt négy évben megfordult a világ. Josh Westberg befutott zenész lett, világkörüli turnékra jár. Annával közösen kezdtek új életet Londonban. A lány azonban korántsem boldog, úgy érkezik meg az amsterdami repülőtérre, hogy szünetet akar tartani a kapcsolatukban. A világhírnév nehézségei, Anna korábbi fájdalmai mind-mind lenyomatot képeznek a megcsalásra épült, nehezen kialakult párkapcsolaton. Úgy fest, Anna félelmeire Európa csodás helyszínei sem hozhatnak gyógyírt. De vajon ki áll az új álmok hátterében, ami csak a rosszra emlékezteti a párt? Lehetséges-e boldog párkapcsolatot építeni egy tönkretett házasság romjain? Milyen hátrányokból indul egy kapcsolat, amely megcsaláson alapul? Van-e esélye Annának is megtalálnia önmagát, vagy neki már csak az a szerep juthat, hogy egy sikeres férfi támogatója legyen?

Bajban vagyok a borítóval mert tetszik ez is és a Februáré is, de azt hiszem utóbbi, színeit tekintve jobban.

Én is azok közé tartozom, akik negatív kritikával illették Annát az első rész után, de most már másképp látom. Nem csak őt tartom bátornak, hanem a szerzőt is (bár az előző könyveit ismerve nem is számítottam egy cukormázas folytatásra), hiszen megmutatja, hogy egy kapcsolatért igen is dolgozni kell! Anna és Josh pont ezt teszik. Annyi mindenen keresztül mentek, hogy együtt legyenek, most azért kell tenniük, hogy együtt is maradjanak.  Eltérő személyiségek, a rockstar élet is elég sok nehézséget gördít eléjük, úgy mint távolság, időeltolódás és Cat.

Nekem a könyv "road trip" helyett sokkal inkább tűnt önmegvalósításról szóló regénynek, Anna útkeresésének.

Az első részben látjuk milyen az élet Patrickel, annak jó és rossz oldalába is betekintést nyerünk. Majd jön Josh, aki elsőre sokkal jobban tűnik a másiknál, de éppen ez  a folytatás világít rá, hogy lényegében ez a kapcsolat sem tökéletes (ahogy egyik sem az).

 Rohadt bátornak kell lenni ahogy hogy egyáltalán meg akarja találni ki is Ő. Belesüppedhetett volna mindenbe amit Josh nyújtott neki, szuper lakás, puccos partik és anyagi jólét. De több akar lenni mint Josh Westberg barátnője és tisztelem ezért.

Attól eltekintve, hogy a menedzser mesterkedését, az álmokkal való játékot kicsit soknak éreztem szerettem ezt a történetet. Lehet ezt most furcsán fog hangzani de nagyon kellett ez a folytatás, ezzel teljes Anna életútja, ha egymás után olvassa az ember szépen látszik mekkora utat jár be.

Történet 5/4

Borító 5/4

Böszörményi Gyula Barnum - rejtély

 BÖSZÖRMÉNYI GYULA

BARNUM  - REJTÉLY (AMBRÓZY BÁRÓ ESETEI VI.)

fülszöveg

1901. ​április 3-án hatalmas tömeg gyülekezik a Monarchia ékköveként emlegetett magyar székesfővárosban, Budapesten, a külső Kerepesi úton. A többezres csődületben inasoktól az arisztokratákig mindenféle rendű és rangú ember képviselteti magát. Reggel 6 óra 20 perckor aztán az izgalom a tetőfokára hág. A tömeg felmorajlik, a rendőrök sorfalat állva próbálják az izgága embereket hátrébb szorítani. A cinkotai vasútállomás különvágányára ekkor pöfög be az első hatalmas teherszerelvény, mely Budapestre hozza az amerikai „humbugkirály”, Barnum és Bailey kerekeken gördülő „városát”, a Greatest show on earth-öt, vagyis a Föld legnagyobb cirkuszi látványosságát.

A tömegben ott van egy fiatal hölgy is, a Marosvásárhelyről származó Hangay Mili, a hírneves magánzó detektív, Ambrózy báró hitvese. És ahol ennyi ember verődik össze, ott bűnözők is akadnak szép számmal. A bűntettre pedig, mely sokkal hajmeresztőbb, mint a cirkusz bármely csodája, nem is kell sokáig várni.

Szerencsére kéznél van a kor legkiválóbb „szoknyás detektívje”, Mili báróné, aki rögvest nyomozásba kezd.

Tessék betérni! Jó szórakozást, különleges izgalmakat!

A borító megint gyönyörű, de ezzel nem mondtam  semmi újat!

Mivel a sorozat címe Ambrózy báró esetei, nem pedig Milli és Richárd esetei most is meg kellett szoknom, hogy a két kedvenc karakterem nem egyforma időt tölt főszerepben. 

Tudom nincsenek összenőve, mégis annyira megszoktam, hogy folyton együtt vannak, de hát szegényeimnek most a megoldandó rejtélyen kívül más bajuk is akad. (Nekem iszonyúan hiányzott Richárd jelenléte, a Millivel való csipkelődései, annyira megszoktam már ezeket a korábbi kötetek során).

Gyerekként néhányszor jártam cirkuszban, akkor a művészek ejtettek ámulatba, a könyv elolvasása után az  háttérvilág jobban lenyűgözött. Manapság sem lehet egyszerű egy világkörüli turné lebonyolítása, abban a korban ezt el sem tudom képzelni hogy oldották meg! Zseniális! Ebben a közegben bármilyen történetet el tudnék képzelni.

Úgy éreztem két szálon futott a cselekmény.

Egyrészt ott volt a megoldandó nyomozás, egy az eddigieknél ismeretlenebb világban, hiszen a cirkusznak megvannak a maga törvényei, az egész szinte egy önálló város. Ebbe kívülállóként beavatkozni igen kockázatos. 

Bár nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy hőseink sikerrel járnak, lehetett értük izgulni rendesen.

Másfelől Millinek és Richárdnak egy új helyzettel is meg kell birkózniuk, ami a villa teljes személyzetére kihat. Plusz el is kell fogadniuk egymást házastársként, (ami szerintem a legszebb pillanatokat szülte) hiszen ilyen minősítésben még nem találkoztak igazán. Szóval akadtak izgalmak rendesen. Nem csak  a cirkuszban zajló események, de a szereplők magánéletének alakulása is a lapokhoz szegezett.

Reménykedtem, hogy Emmáról nem feledkezik meg a szerző, hiszen szegénykém annyi mindenen ment keresztül! Örültem, hogy megtalálta a helyét, és remélem hogy boldog élete lesz, akárcsak a húgának.

Ti szeretnétek, ha lenne folytatás? Mikor megismerjük Richárdot, már ismert detektív. Kíváncsi lennék milyen ügyeket oldhatott meg mielőtt összesodorta őt az élet a Hangay lányokkal. Ilyesmi történeteket szívesen olvasnék.

Történet 5/5

Borító 5/5