Viki
- Nem megyek. – vágtam be a durcát, bár magam sem értettem miért.
- Dehogynem! – állt meg előttem karba tett kézzel Zsolti, mire elnevettem magam.
- Párkapcsolati tanácsadónak kellett volna menned.
- Ne bátorítsd! – figyelmeztetett Kriszti.
- Szerinted rosszat teszek? – fordult a párja felé Zsolti. Arckifejezése elárulta, kifejezetten jól szórakozik.
- Nem. – feleltem, és megöleltem. – Igazából hálás vagyok neked, vagyis mindkettőtöknek. Vigyáztok Nócira?
- Persze, ha gondolod, mire holnap reggel visszajössz, a cuccaidat is összepakolom. – ajánlotta fel nagylelkűen Kriszti. Meg sem próbáltam figyelembe venni a célzását, inkább magamra kaptam a kabátomat, és kiléptem a lakásból.
Szerencsére nálam volt az mp3 lejátszóm, így amíg átzötyögtem Tomihoz zenével próbáltam elterelni a figyelmem.
Adj hitet és elhiszem neked, hogy élni szebben is lehet…
Beleborzongtam ebbe az egyetlen sorba. Eszembe jutott, mikor Tomi játszotta el gitáron. Hiányoztak az együtt töltött idők.
Miközben a kulcsot a zárba illesztettem elrebegtem egy néma fohászt, remélve, hogy a férjem karjaiba tölthetem az éjszakát.
Mikor beléptem az ajtón, és ott találtam a páromat egy bögre kávé mellett az asztalnál ülve, de ja vu érzésem támadt.
- Szia! – szóltam óvatosan. Nem tudtam milyen fogadtatásra számítsak. A levegőben szálló kávé illata megnyugtatott.
- Nóri jól van? – pillantott rám, tekintetéből sütött az aggodalom.
- Ne aggódj, a keresztszülei vigyáznak rá, a tenyerükön hordozzák. – eresztettem meg egy halvány mosolyt, majd nagy levegőt véve leültem vele szemben. – Gondolom, mindent tudsz.
- Igen, Zsolti elmondta. Hihetetlen, a viselkedésed. Elküldeni azt, aki a biztonságodért felel… - a feltörő apró kacaj szívet melengetően hatott rám.
- Hihetetlen az a srác, hogy ezt kitalálta.
- Ja! Konkrétan azt mondta azt mondta, összezár minket, hogy megbeszéljük a történteket. Szerinte én vagyok az egyetlen, aki képes vigyázni rád.
- Amíg a korházban feküdtél, végig az járt a fejemben, hogy én juttattalak oda.
- Tudod, hogy ez nem így van. Biztosra veszem, hogy a bátyám bérelt fel valakit. Ha bántani mer téged vagy a lányomat, én esküszöm, hogy megölöm! – a szeme szikrákat szórt, tudta, ha oda kerülne a sor, gondolkodás nélkül megtenné.
- Szóval… akkor nem vagy dühös rám? – pillantottam rá félve a választól.
- Mikor elmondtad, nagyon mérges lettem, de miután alaposan átgondoltam, rájöttem, hogy ha rajtad múlott volna, sosem csalsz meg. Becsaptak, és…
- Ha korábban elmondom, az változtatott volna valamin?
- Nem hiszem. – felelte néhány percnyi gondolkozás után. – A testvérem mindenképpen felbukkant volna.
- Ugyan ott tartunk, mint hónapokkal ezelőtt… - sóhajtottam.
- Ez most rosszabb. – túrt a hajába feszülten. – Vincét ismertem, tudtam milyen a természete, de Miki… bennem egy fiatal felnőtt képe él, nem egy férfié, aki isten tudja, min ment keresztül.
- És kettőnkkel mi lesz?
- Vissza akarlak kapni titeket.
Mázsás súly gördült le a szívemről. Az apró asztalon áthajolva magamhoz húztam, és megcsókoltam. Minden fesztültségem elszállt, az aggodalmaimat, a férjem csókjai háttérbe szorították.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése