Tavi Kata Interjú

A Könyvmolyképző Kiadó segítségével lehetőségem nyílt feltenni néhány kérdést Tavi Katának. 

Íme az eredmény :)  

A Sulijegyzeteknél mivel Lilla tánctagozatra jár adja magát a sok zene. Hogyan választottad ki a megfelelő zenét egyes jelentekhez? Utólag kerested meg, esetleg a dal köré épült egy adott jelenet?

Az a típus vagyok, aki hangulatok által éli meg a legintenzívebben a dolgokat, és a zene az egyik legjobb hangulatkeltő. Amikor a Sulijegyzetek írása közben körvonalazódni kezdett a fejemben egy adott jelenet, szinte automatikusan társult hozzá egy-egy dal, nem is kellett hozzá keresgélnem vagy hosszasan válogatnom.  Ameddig készen nem lett az adott jelenet, addig újra és újra meghallgattam, talán a legtöbbször a Nickelbacktől a Rockstart, ami Krisztiánhoz köthető és azt hiszem, sok olvasóban megragadt. :) A másik kedvenc zeném, ami mély nyomot hagyott bennem, az a Jázminhoz kapcsolható U2 dal, az Ordinary Love.

Írás közben nálad is szól valami, vagy csendben dolgozol inkább?

Változó, ez a regény hangulatától is függ. Régebben mindig szólt a zene, manapság azonban jobban szeretek csendben dolgozni. 

Te milyen tagozatra járnál ha a Duna-parti diákja lennél?

A rajztagozat vonzana, mert mindig szerettem volna, ha a kreativitásom ebben mutatkozik meg, de sajnos a rajztudásom leragadt úgy az ovis szinten :) Persze nem panaszkodom, imádok történeteket kitalálni, ez természetesen kárpótol.

Mi inspirált a Tagadj mindent megírására?

Emma életútját akartam megmutatni. Az érzékenységét, a traumáit és az ebből fakadó problémáit. 

Volt kedvenc jeleneted a könyvben?

Nehezen tudok egyet kiválasztani, de talán az, amikor Emma és Konrád hattyúkat etetnek a Velencei-tó partján. 

Lilla története után Emmáé sokkal komolyabb. Tudatos volt ez a váltás, vagy csupán ez a történet kívánkozott papírra?

Tudatos volt, igen. Nagyon kedvelem Lilla karakterét, azt hiszem, szerettem volna ilyen lenni középiskolás koromban, de négy rész után a következő történetemben kimondottan más típusú lányt szerettem volna főszereplőnek. Emma múltja miatt azonban a történet hangvétele is másmilyen lett. Amit nem gondoltam át, hogy talán túl nagy volt a váltás a két történet hangulata között.

Bevallom, nem volt könnyű olvasmány. Sokszor elgondolkoztatott, sőt akadt olyan jelenet ami könnyeket csalt a szemembe. Megírni mennyire volt könnyű vagy éppen nehéz, volt olyan jelentet vagy karakter, aki megnehezítette a dolgod?

Egészen konkrétan a két főhős, Emma és Konrád nehezítette meg. :) Nagyon nehéz volt szembesülni azzal a "sündisznós" viselkedéssel, ami Emmát jellemzi, és kimondottan fájdalmasan érintettek az édesanyjával kapcsolatos visszaemlékezések. Konrád pedig azért lett nehéz eset, mert azt tapasztalom, hogy manapság a női olvasók által kedvelt férfi főhősök nagyon el vannak rugaszkodva a valódi emberektől jó és rossz irányban egyáltalán. Néha túl jók és tökéletesek, kifogástalan érzelmi intelligenciával, más könyvekben pedig divat lett bántalmazó férfiakat isteníteni. Ezen a skálán Konrádot  középen helyeztem el, szerintem egyszerűen csak hétköznapi lett, és volt egy olyan sejtésem, hogy nem fogják igazán kedvelni. Konrád időnként idiótán viselkedik, és néha tapintatlan is. Olykor hibázik, néha nagyokat. Akaratlanul is hazudik magának, és ez másokra is kihat. Ez mind igaz. Ugyanakkor nagyon is a helyén van a szíve, és ez végül mindent felülír nála. A visszajelzések alapján sajnos az olvasók egy része nem látta ezt bele. 

A Nincs több titok című regényedben Helga apja katonaként szolgál. Bevallom ritkán találkozom ezzel a hivatással könyvekben. Miért pont erre esett a választásod?

Erről Székesfehérvár tehet. Amikor évekkel ezelőtt ideköltöztem a volt párom miatt, akkor szembesültem vele, hogy a családi és baráti körben szinte mindenkinek van ismerőse a katonaságnál. Eleinte engem is meglepett, mert addig én is ritkán találkoztam ezzel a hivatással, viszont az évek alatt hallott rengeteg sztori leülepedett bennem, és végül beledolgoztam a regénybe.

Az önvédelmi fogások tanulása úgy vettem észre megosztó téma. Van aki szerint nem való mindenkinek ez a fajta tudás. Szerintem viszont senkinek sem árt, ha meg tudja védeni magát. Te hogy gondolkodsz a témáról?

Szerintem se való mindenkinek, úgy érzem, pont ezt próbáltam Helgán keresztül elmondani. Az önvédelemnek sokféle arca van, amihez nem feltétlenül kell harcművészeti képzés vagy különféle kellékek. Néha már az kisegíthet minket, ha egy adott helyzethez nagyon körültekintően állunk, képesek vagyunk felmérni a veszélyt, majd mérlegelni és jó reakcióidőkkel döntéseket hozni. Úgy gondolom, nekem sem valóak az önvédelmi fogások, de szerencsésnek tartom magam, mert jól működnek az ösztöneim a problémás helyzetekben. 

Másik kényes pont a graffiti. Egyesek szerint művészet, de valljuk be, többségében nem éppen ebben a formában találkozunk vele. Átfutott az agyamon, hogy ez nem éppen pozitív reklám.

A graffiti témát úgy emeltem be a történetbe, amit én laikusként gondoltam a témáról. Vagyis azt, amit az utcán láttam, és az nekem személy szerint nem tetszik, de ez ízlés kérdése, és ízlésről nem vitatkozom senkivel. Láttam szép graffitiket, amik tényleg jól néznek ki, de sosem érintettek meg igazán. Nem akartam negatív reklámot a graffitizésnek, egyszerűen úgy adtam tovább a jelenséget, ahogy én megéltem.

Beleírsz magadból valamennyit a karaktereidbe?  Melyiküket érzed hozzád legközelebb állónak?

Igen, néha egy kicsit beleírok magamból is a szereplőimbe. Emma múltjában vannak olyan dolgok, amiket én is átéltem, például az anyukáink nagyon hasonlítanak.  A másik karakter, aki közel áll hozzám, az Márk. Bármilyen hihetetlen, de egy bizonyos szempontból ő sokkal inkább én vagyok, mint bárki más a kitalált univerzumomból. Most nyilván ki kellene fejtenem, hogy milyen szempontból, de ez túl személyes, szeretném, ha ez az én titkom maradna. :)

Volt olyan akivel meggyűlt a bajod? Lilla és Jázmin elég nehéz esetnek tűnnek 😊

Azok a karakterek okoztak nehézséget, akikhez hasonló emberek nem nagyon voltak a környezetemben. Jázmint és Lillát megalkotni sokkal egyszerűbb volt, mint mondjuk Grétát vagy Flórát. Emma karaktere is annyira könnyedén jött, hogy alig kellett rajta gondolkodnom. Helga azonban egy kicsit más élményt jelentett, mert nehezen azonosultam azzal, hogy nem áll ki magáért. Sok-sok órát töltöttem a fejében, megélve a félelmeit, mire le tudtam írni a történetét. Többnyire a negatív szereplők motivációját is könnyedén kezeltem, hiszen sajnos a világban rengeteg szörnyűséget látni, bőven tudtam honnan meríteni. 

Mik a jövőbeni tervek? Dolgozol most valamin?

Tervek azok vannak, de a lendület most nincs meg hozzájuk. Van egy elkezdett New Adult regényem, amit félretettem, mert nem haladok vele. Szeretnék majd a jövőben foglalkozni a régi kézirataim leporolásával is, de bármilyen szomorú, fogalmam sincs, mikor lesz újra kedvem és energiám az íráshoz. Egyszer biztosan folytatni fogom. :)

Köszönöm a beszélgetést!