Tizenkilencedik fejezet

 Tomi

Mégis mi a jó francot akar tőlem? Nagyon jól tudta, hogy gázos az életem. Akkor mégis miért maradt velem? Tudhattam volna, hogy ez az egész ide vezet!

Leültem a ház előtti padra, és próbáltam lenyugodni, mondjuk nem ment könnyen. Húsz percig maradtam, ennyi idő alatt a pulzusom is, úgy ahogy helyreállt. 

Mikor benyitottam a lakásba, arra számítottam, hogy minimum egy tányér repül felém, ehelyett, senkit sem találtam a konyhában. Viki kabátja a helyén volt, megkönnyebbültem, hogy maradt. Ám amint megláttam, ezt az érzést bánat váltotta fel. A barátnőm magzatpózba gömbölyödve sírdogált az ágyon.

Istenem, hogy lehettem ekkora barom! Szeretem, és megőrülök nélküle!

Mellé bújtam, hogy átöleljem, de elhúzódott.

- Viki, bocsáss meg! – a válasz egy hangos szipogás volt. – Sajnálom, hogy kiabáltam. Igazad volt, mert mindenképp börtönben végzem. Mikor Vince felbukkant, megrémültem, mert tudtam, hogy többé nem lesz nyugtunk. Tudom, hogy jobbat érdemelsz nálam, és ha ezt szeretnéd, nem is tartalak vissza. Még esélyed van egy szebb jövőre. Keress valakit, aki meg tud védeni, és többet tud nyújtani nálam.

- De én téged szeretlek! – felém fordult, így láthattam, mennyire kisírta a szemét. Magamhoz öleltem, és hagytam, hadd apadjanak el a könnyei. Közben a haját simogatta, és elmondtam neki mennyire örülök, hogy velem van.

- Sajnálom, hogy veszekedtem! – dünnyögte a vállamba. Eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek. – Nekem nem lett volna szabad kiabálnom. Azt hiszem, az igazság kisé fájt. Istenem Viki, nem akarlak elveszíteni!

- Nem fogsz!

Viki

Miután sikerült megnyugodnom megettük a vacsorát, - ami hagyott némi kívánnivalót maga után-, aztán odaadtam Tominak a meghívót, és kifaggattam őt a próbáról.

- Tetszett, bár a partnered enyhén szólva nem valami nagy táncos.

- Csak azért vállalta el, mert az anyja rábeszélte.

- Honnan ismered?

- A nővére tanított lovagolni még tavaly nyáron. – erre kirobbant belőle a nevetés – A fene a mocskos fantáziádba! – förmedtem rá, mert pontosan tudtam, hogy mire gondol.

- Én például gitároztam még kissrác koromban.

- Sosem mesélted. 

- Évek óta nem játszottam, de talán még emlékszem valamire.

Tomi

Eszembe jutott az ágyam alatt pihenő gitár. A fekete tokra rátelepedett némi por, ezért óvatosan nyitottam ki, majd a hangszerrel a kezemben visszatértem Vikihez. Felültem vele szemben az asztalra, és elkezdtem játszani. Eleinte csak céltalanul pengettem, aztán áttértem egy Ákos dalra. Közben úgy éreztem magam, mintha visszamentem volna az időbe, mikor még volt családom, és azt hittem tökéletes az életem. Emlékszem mennyit könyörögtem apámnak, hogy tanítson meg gitározni. Azt mondta, számára a zene volt a legjobb gyógyszer. Ha nem találkozott volna anyámmal, egy bandában szeretett volna játszani. Bárcsak valóra válthatná az ember az álmait!

- Gyönyörű! – súgta Viki. Az ő hangja rántott vissza a valóságba.

- Felismerted?

- Adj hitet! – vágta rá azonnal. – Hol tanultál játszani?

- Apu tanított, még kissrác koromban, a gitár is az övé volt. Néha nyáron, mikor kint sütögettünk a kertben, gyakran játszott rajta. Körbe ültük a tüzet, és mindenféle dalokat énekelgettünk. Furcsa belegondolni, hogy régen normális életem is volt. Imádtad volna a családomat, és bármibe lefogadom, hogy ők is rajongtak volna érted.

Viki

- Apád biztos örülne, hogy megint játszol! – át akartam ölelni, de hirtelen felállt, és a gitárral a kezében a háló felé indult. Azonnal kitaláltam a gondolatait. Mire beértem a szobába, megszabadultam a cipőmtől, és a pulcsimtól.

- Te most direkt akarsz felhúzni? – nézett rám karba font kézzel, ő maga is félmeztelen volt már.

- Amint látom, nem lesz nehéz.

Lassan odasétáltam hozzá, de képtelen volt uralkodni magán. Hirtelen olyan hévvel csókolt meg, hogy levegőt se kaptam. A keze lassan lejjebb vándorolt a derekamról, mire játékosan megharaptam az alsó ajkát. Halkan felnyögött, és elkezdett hátrafelé húzni, de az utolsó pillanatban elvesztette az egyensúlyát, így mindketten az ágyra zuhantunk.

A legutóbbi szeretkezés olyan volt, mint a perzselő tűz, vágytól fűtötten fedeztük fel egymás testét. Most viszont kiélveztünk minden pillanatot. Lassan szeretkeztünk, néha szándékosan is próbára téve a másik önuralmát.

- Ezt hol szerezted? – bukott ki belőlem, mikor egy órával később egymás mellett feküdtünk összebújva. Az ujjammal körbe rajzoltam a Tomi mellkasán éktelenkedő heget.

- Egy üzlet kisé balul sült el. Az orvos szerint két centin múlott az életem.

Összerándultam a gondolatra. Szerettem volna még valamit mondani, helyette szép lassan álomba merültem.