Zsolti
Amint lehallgattam Deák üzenetét, a gonosz kis hang a fejemben ujjongott. Ha ki akarom vonni a forgalomból a srácot, itt a nagyszerű lehetőség. Szándékosan egyenruhában mentem el hozzá. Gondoltam így majd kevésbé támad kedve szívózni velem. Nem rejtettem véka alá a véleményem a Vikivel való kapcsolatáról, és a viselkedéséről.
Viszont, mikor előállt a kérésével, megértettem, mennyire fontos neki a lány. Hiszen, rögtön tudta, hogy pályázok a nőjére, mégis rám bízta őt. Az ötlet, hogy megszerezzem Vikit, már egyáltalán nem tűnt olyan vonzónak, mint korábban. Persze a sors fintora, hogy lett volna lehetőségem bepróbálkozni Vikinél, a főpróba napján, nem is egyszer, mégsem mentem tovább ártalmatlan csipkelődésnél.
A bál estéjén a kollegákkal ellentétben nem az álcázásra hajtottam. Számtalanszor körbe jártam az épületet, ügyelve a biztonságra, és persze Takács Vivient is szemmel tartottam. Egy ilyen séta alkalmával összefutottam Vikivel, amint egy szőke kislánnyal nevetgélt. Távolról figyeltem őket, és rájöttem, hogy Tomi piszok szerencsés ember. Alig, hogy Viki finoman elhessegette a leányzót, kitört a káosz.
A többiek kapásból mozgásba lendültek, én viszont magasról téve az utasításokra Tomi testvére után kezdtem kutatni. Perceken belül megjelent az erősítés, kihasználva az alkalmat, hazafuvaroztam Tomiékat. Ahogy elnéztem a karjában lévő megtört lányt kezdtem megérteni, miért éltette apámat a bosszú. Saját kezűleg akartam kinyírni azt a rohadékot, aki fájdalmat okozott Vikinek.
Mikor visszaértem az egyetemre, abban a percben tették be a mentőbe a sérült kislányt, a többiek pedig a kétségbeesett tömeget próbálták megnyugtatni, és végezni a munkájukat egy időben.
Szinte mindenki magán kívül volt, és ugyanolyan értetlenül álltak az eset előtt, mint mi. Tudtam, hogy kemény munka lesz begyűjteni a vallomásokat, bár azzal is tisztában voltam, kevés hasznos infót kapunk majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése