Ötvennegyedik fejezet

 Zsolti

Apám később sem mulasztotta el éreztetni velem, hogy nem helyeselte, amit csináltam. Magasról tettem rá, amúgy is kénytelen volt háttérbe szorítani a haragját, mert miután Tomi előhozakodott a kis tervével az egész csapat haptákban állt. 

Amint megkaptuk a forródrótot Tomitól, elöntött az adrenalin. Mások elborulnak tőle, nekem viszont éppen ez segített észnél lennem a rázós helyzetekben. Viki látványára azonban nem voltam felkészülve. Mikor Vince kirángatta őt a kocsiból fegyvert szegezve rá, elborította az agyamat a vörös köd. Automatikusan tüzeltem. 

Korábban nem hittem volna, hogy ezt mondom, de örültem, hogy Tomi túlélte az estét, még ha meg is fizette az árát. 

- Szia!- Kriszti meglepetten nézett rám a pult mögül, mikor beléptem az üzletbe.

- Hát te? – úgy tűnt, nem akadt fenn a tegezésen, ezt jó jelnek vettem.

- Csak erre jártam, gondoltam benézek. – gondolatban belefejeltem egy polcba. Hogy juthatott eszembe ilyen átlátszó duma?

- Viki hogy van? Sajnos, nem volt időm meglátogatni.

- Fizikailag rendbe jött, de lelkileg kikészült. Gondolom hallottál az akcióról.

- Igen. Lehet, hogy betegül fog hangzani, - kezdte tétován – de bárki lőtte le apámat, hálás vagyok neki. Elképesztő a tudat, hogy végre igazán a magam ura lehetek. Tiszta lappal akarom kezdeni, távol az ilyen mocskos dolgoktól.

Mosolyogva néztem rá, mire zavartan elpirult. – Bocsánat, elragadtattam magam.

- Dehogy. Igazából, teljesen megértelek. És, csak hogy tudd, én lőttem le apádat.

- Oh, hát a köszönöm... 

- A tisztalapról jut eszembe, nincs kedved meginni valamikor valamit?

- Hat körül végzek, ha az jó neked, akkor szívesen.

Nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak. – Akkor hatra visszajövök.

Ami kezdetben kávézásnak indult rövid idő alatt, rendszeres találkákká nőtte ki magát. Kriszti fantasztikus lány volt, pont olyan, amilyenre szükségem volt. Mikor először megcsókoltam egy randi után, tudtam, hogy ő az igazi. Meglepő módon, apa is elfogadta a tényt, hogy együtt vagyunk. Bár mikor őszintén megmondta Krisztinek, hogy mit gondolt róla az elején rezgett a léc, de szerencsére a lány ettől sem ijedte meg. Értékelte, apám őszinteségét.

Ez lett volna a tökéletes lezárás, hiszen a körözött személy halott, a tárgyalást érvénytelenítette a bíróság. Ráadásul a magánéletemben is minden egyenesbe jött. 

- Szeretnék kérni tőled valamit. – nyitott be apám az irodába.

- Mi az? – idegesnek tűnt, ami nem ígért jót.

- Igazából, először meg kell ígérned, hogy....

 - Apa, ne csináld ezt! – feszültség áradt szét bennem.

- Ha egyszer úgy hozza a sors, hogy bíróság előtt végzem…

- De hát miért…

-… akkor – emelte fel a hangját, hogy elhallgattasson – meg kell ígérned, hogy nem apádként, és nem is rendőrként, hanem bűnözőként tekintesz majd rám.

- Mi a fenéről beszélsz? 

- El kell mondanom valamit.

Amíg rendőrnek tanul az ember sok rázós helyzetre felkészítik, és a munkája során is elég durva dolgokkal találkozik, de semmi sem hasonlítható ahhoz, mikor a saját apád gyilkosként ül előtted, a kihallgatóban.

- Nem akkor találkoztam először Deák Tomival, mikor Gábornál jártunk. Korábban, dolgoztam már vele.

- Ezt hogy érted? – teljesen zsibbadtnak éreztem magam.

- Miután anyád meghalt, Belnay megfenyegetett, ha nem játszom az ő szabályai szerint, téged is megöl. Elhittem, hogy megteszi, így engedelmeskedtem. Az akció, amiben részt vettem, elfajult. Egy nő meghalt.

- Viki anyja. – tompán hallottam a hangokat, mint ha nem is én mondtam volna.

- Igen. Vince viszont megnyugtatott, hogy nem én kerülök rács mögé. Úgy intéztük, mindenki azt higgye, Tomi fegyveréből származik a golyó, de valójában én lőttem le a nőt.

Fellángolt bennem a harag. Egy féreg ült előttem, nem az apám. – Éveken át hagytad, hogy ártatlanul rohadjon rács mögött!

- Tudtam, hogy Vince szemmel tart, így óvatosnak kellett lennem a munkában. Segédkeztem az üzletek lebonyolításában, ha kellett, és itt-ott eltüntettem néhány nyomot.  Bár gyűlöltem, amit teszek, azzal nyugtattam magam, érted csinálom. Persze azzal is tisztában voltam, hogy Vivi az országban van.

- Te juttattad be az a görényt az egyetemre. – olyan erősen markoltam a széket, hogy belesajdultak az ujjaim. Minden erőmre szükségem, hogy visszafogjam magam, és ne verjem össze az apámat.

- Igen. Eredetileg Vivi feladata lett volna lelőni azt a kislányt, de megesett rajta a szíve. – olyan lendülettel hajoltam át az asztalon, hogy fellöktem a széket. A ruhájánál fogva rángattam fel. Az öklöm automatikusan az arca felé lendült. – Elhiszed, ha azt mondom, sajnálom?

- Majdnem megöltél egy ártatlan kislányt! – üvöltöttem az arcába. – Hogy volt képed a szülei elé állni?

- Esküszöm Zsolt, nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe mit tettem!

- Folytasd! – löktem vissza a helyére.

- Ezek után minden kapcsolatot megszakítottam vele, de mivel Vikit is magával vitte, tudtam, hogy gyanít valamit.

Hosszú csend állt be. Egy pillanatra az kívántam bárcsak kiderülne, hogy az egész valamelyik kollegám őrült vicce.

Mielőtt bármi történhetett volna kinyílt az ajtó, és megjelent a rendőrfőnök.

- Azt akarom, hogy hosszú évekig rács mögött rohadjon. – fújtattam, majd magukra hagytam őket.

Ezt követően vidékre utaztam egy időre. Nyugalomra volt szükségem, hogy gondolkozhassak.