Böszörményi Gyula Szer'usz világ

BÖSZÖRMÉNYI GYULA

SZER'USZ VILÁG (AMBRÓZY BÁRÓ ESETEI 5.)

fülszöveg

1901. ​márciusa. Ambrózy Richárd bárót meglőtték. A Rókus kórház magánkórtermében élet és halál közt lebegő hírneves budapesti magánzó detektív mellett fiatal hitvese, Hangay Mili őrködik egészen addig, míg egy nap rá nem ront a rendőrség, hogy gyilkosság vádjával letartóztassa.

Ambrózy báró tehát „dögrováson”, a neje vizsgálati fogságban van, így látszólag senki sincs, aki a fiatal házaspárra zúduló, rémálomhoz hasonlatos cselszövés háttere után kutakodjék. Senki, csupán a kis Mück Mári, a cserfes tabáni zsebtolvajlányból lett „társaskodónő” és cseppet sem „komor” komorna, aki a maga szélütött módján kezd a nyomozásba, melynek során magával a véres kezű Pesztonkával, a századforduló Budapestjének legrettegettebb bűnözőjével találja szemben magát.

A rendkívül népszerű Ambrózy báró esetei című sorozat legújabb kötete bő humorral, meghökkentő fordulatokkal, számos valóban élt szereplővel és valós eseménnyel ízesített, kalandos időutazást kínál olvasóinak a korabeli Budapest legközepébe és főleg annak alvilágába.

Valahogy ezzel a könyvvel nem indult felhőtlenül a viszonyom. Örültem anno, hogy új Ambrózy kötet jelenik meg, attól viszont féltem, hogy Máriról szól majd. Fogalmam sem volt, mit várjak tőle.

Más szóval megint előítéleteim volta anélkül, hogy kihasználtam volna azt a lehetőséget, hogy a Könyvmolyképző oldalán bele lehet olvasni a könyvbe. Helyette ostoba következtetést vontam le és majdnem egy évig kerülgettem egy olyan könyvet, ami cseppet sem kevesebb csak mert nem a mi morc bárónk és Milli áll a középpontban.

Már a borító kalandos úton született, nem véletlenül látható a posztban két változat. Eredetileg ugyan is a második képet szánták annak. Igen, bizonyos értelemben elüt a korábbi kötetetek tökéletességétől, néhányatok talán ijesztőnek találja. De ha megnéztek egy korabeli fotót azok mai szemmel nézve valóban sötétek és furcsák. Ami a képen lévő lányt illeti, persze hogy nem a „tökéletes” modell, hiszen Mück Mári sem egy úri kisasszony, hanem egy tabáni lány, ez a kötet pedig róla szól.

Ki tudja talán olvasói nyomásra, de végül elkészült az első képen látható változat, végül ezzel jelent meg  a könyv is, a másik limitált kiadás maradt, talán ma már nem is lehet így kapni. Ez sokkal jobban illeszkedik az előző könyves stílusához, de nem olyan „mückmáris”.

Ti mit gondoltok erről? Tetszett volna az eredeti ötlet?

Nem hiába Ambrózy báró esetei a sorozat címe, ez  a rész is teljességgel beleillik, hiszen még ha kissé sajátos módszerekkel is de itten kérem egy nyomozás folyik! Ami tele van fordulatokkal, bár sajátos módszerekkel zajlik, de hát ki mondta, hogy másképp nem lehet?

A történet olvastatta magát. Volt benne humor, nyomozás, régis és új karakterek. Egy pillanatra sem éreztem unalmasnak,a tempó és a fő és mellékszálak váltakozása is jól el lett találva.

Érdekes volt, hogy egyáltalán nem hiányoltam a romantikát igazából semmilyen formában. Annyira pörgött a cselekmény, időm sem maradt ezen gondolkodni, most, hogy a bejegyzést írom jutott csak eszembe. Na jó igazából a vége felé vártam, hogy legalább egy kis kikacsintás legyen ebben a témában, ami végül nem történt meg, de nem is baj. A romantikát hagyjuk meg Millinek és Richárdnak. Különben sem tudtam volna elképzelni Márikát, bár a maga módján biztosan vicces lett volna.

Ebben a kötetben messze keveredtünk a villa biztonságától, a főváros egy sokkal sötétebb és veszélyesebb arcát ismertük meg.  Ez komorabb hangulatot is kölcsönzött a regénynek. Olvasni pedig néha kijózanító volt, köszönhetően a részletes leírásoknak és a temérdek lábjegyzetnek.

Mári sokak kedvence lett, igaz én is szerettem, de számomra ő a vicces, csupaszív mellék karakter maradt. Eszembe sem jutott, hogy valaha külön részt kap majd, de így utólag azt kell mondjam kijárt neki!

Eddig is tudtam, hogy van beszélőkéje, de hogy mekkora szája van, és milyen dumája! Kész ez a lány esküszöm! Vicces volt, sokszor csak vártam a környezete vajon hogyan reagál az újabb megnyilvánulására. Tette ezt sokszor olyan helyen és társaságban ahol más inkább mélyen hallgatott volna.

Másfelől iszonyatosan bátor! Ő akkor is kinyitotta száját ha én se moccanni, se szólni nem mertem volna. Talán épp ezért sokszor nagyon kevesen múlott, hogy élve kikeveredett bizonyos helyzetekből. Tényleg tűzbe menne Milliért, ez egy hihetetlen értékes és megkockáztatom ritka tulajdonság. Mindenki megérdemelné hogy legyen az életében egy Mück Mári!

 Látunk régi kedves és kevésbé szeretett karaktereket. Detrich például nem értettem mit keres még a rendőrségnél, sokszor szívesen orrba vágtam volna. Agáta mama is tudott meglepetéseket okozni bőven, lám mégsem olyan karót nyelt, mint elsőre tűnhet. De Vilinek, Istinek és Herrdoktornak is nagyon örültem (utóbbi még könnyeket is csalt a szemembe a vége felé).

 Hiába a nyomozás a fő cselekmény, akadnak mellékszálak is, hogy színesítsék a történetet.

Időnként bepillantunk Milli börtönben töltött viszontagságos napjaiba is, ahol a maga esze és Richárdtól tanultak segítségével megment egy ártatlant a haláltól.

Meglepetésemre a cselekmény egy bizonyos pontján Suha Isti is fontosabbá válik, és talán az övé lett számomra a legszívszorítóbb mellékszál az egész könnyben.

Mondanom sem kell a szerző a tőle megszokott alapossággal állt a regényhez, lábjegyzetek tarkítják a könyvet valós személyekről és helyszínekről. Fel sem tudom fogni mennyi munka lehetett újfent ennek a kötetnek a megírásában.

Ismét egy zseniális művel lettünk gazdagabbak!

Akik szerették a korábbi részeket, ne féljenek ettől sem, mert cseppet sem von le az értékéből hogy nem Milli és Richárd álnak a középpontban. A kötettel bizonyosságot nyert, hogy ez a világ nélkülük is tökéletesen működik.

Abszolút megszerettem ezt a részt, már a következőtől sem félek annyira, ígérem azzal nem követem el ugyanezt a hibát J

Borító: 5/5

Történet: 5/5

Vi Keeland - Penelope Ward Nagyképű ​öltönyös

VI KEELAND - PENELOPE WARD

NAGYKÉPŰ ÖLTÖNYÖS

fülszöveg

Az ellentétek meddig vonzzák egymást?

A szokásos reggelnek indult a vonaton.

De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.

Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.

Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?

Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.

Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.

És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.

Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.

Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?

Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.

Ez volt az első könyvem a párostól, lehet nem is az utolsó. Sokkal rosszabbat vártam ettől a könyvtől. Először ugyan nem tetszett, mert egy sablonos romantikus – erotikus regényként gondoltam rá, amiben indokolatlanuk repkednek majd a káromkodások és egyebek. 

Persze szó sem volt ilyesmiről.

Igen a borítón valóban egy nagyképű fazon látható. Pontosan olyasvalaki, aki akár Graham is lehetne. Tetszett, hogy nem az arcára fókuszált a kép, de nem is beállított, csupán egy egyszerű mozdulat.

Ami a karaktereket illeti Soraya egyáltalán nem sablonos, jelenség. Különleges a neve, és a hangulatának megfelelően festi a haja végét :) Könyves szempontból üdítő személyiség volt, végre nem egy szende, pirulós kislányt kaptunk, hanem egy szókimondó vagány csajt. 

Persze azért megvan a maga sebezhetősége, démona amivel a könyv során meg kellett küzdenie, de még ez is annyira emberi volt, hétköznapi de számomra nem unalomig ismételt. 

Plusz ezáltal magyarázatot is kaptunk a lány férfiakkal szembeni bizalmatlanságára. Mindenért az apját okolja, aki elhagyta őt és az anyját egy másik nőért. Tetszett, hogy erőt vett magán, elment a férfihoz, hogy megértse, miért tette amit, nem pedig annyiban merült ki, hogy gyűlöli az apjának minden porcikáját és kész.

Grahamnél kicsit rezgett a léc, vele szemben voltak fenntartásaim, sok buktatót láttam a karakterben. De ahogy haladt előre a sztori ezek lassan elmúltak, mert a szerzők neki is adtak időt és teret, hogy olvasóként jobban megismerhessük. 

Imádtam olvasni kettejük kapcsolatának alakulásáról, ahogyan férfi levetette az öltönyt, megmutatva egy másik, hétköznapibb arcát. A nagymamája abszolút kedvenc lett. Vicces volt, bölcs és szerethető.

Soraya-val való üzenetváltások és telefonbeszélgetések viccesek, csipkelődők, szerintem életszerűek és néha pikánsak voltak, de ez így rendben is volt. Egyáltalán nem éreztem, hogy túl lépett volna bármilyen határt. Erotikus volt, de nem obszcén.

Azt hittem egy egyszerű szerelmes történetet kapok, aztán jött egy jelenet, pontosabban egy újabb karakter, aki mindent a feje tetejére állított a szereplők között, az én lábam alól pedig kirántotta a talajt, mert már fogalmam sem volt róla, mire számítsak. Chloe végtelenül aranyos volt és de mindent összekutyult.

Hirtelen Graham és Soraya is új szituációban és komolyabb döntések előtt találta magát. Külön tetszett, hogy egyedül kellett leküzdeni a helyzet szülte nehézségeket, végül pedig meghozni bizonyos döntéseket, nem pedig arról szólt az egész, hogy egymás kezét fogva együtt majd megoldják.

Összességében sokkal jobb volt, mint amit vártam tőle. Hiába egy gyorsan olvasható könyv, azért néha elgondolkoztatott, amiért plusz pont jár. Senkit sem éreztem egydimenziósnak, mindenkinek voltak jó és rossz pillanatai, így nem tudtam csak beskatulyázni őket.

Igaz több volt benne a humor és a romantika, mint az erotika de egyáltalán nem bántam. Kellemes kikapcsolódást nyújtott, és csak ajánlani tudom akik szeretik ezt a műfajt.

Sztori5/4,5

Borító5/5