Huszonötödik fejezet

 Tomi

- Na, végre! – mondtam, mikor észre vettem az ajtón belépő barátomat. – Örülök, hogy ideértél.

- Ne engem okolj a dugó miatt! – dörrent rám.

- Mi történt? – kérdeztem a kezemben lévő tálcával a pult felé indulva.

- A védencemet lecsukták. 

Meglazította a nyakkendőjét, majd fáradtam ült le az egyik székre.

- Tudok valamit, amitől még rosszabbul fogod érezni magad. – mondtam fanyarul.

- Ne kímélj! – sóhajtott.

- Találkoztam Vivivel.

- Mi? – kisé hangosabban kiáltott fel a kelleténél, mert néhányan érdeklődve pillantottak felénk.

- Először Péntek este egy kocsmában, aztán ide is bejött.

- És ezt csak most mondod? – förmedt rám.

- Nem az én hibám, hogy tárgyaláson voltál! – vágtam vissza. Dühösen fújtatva néztem az órámra. Még egy óra volt hátra a műszakomból. Remek! Általában betartottam a munkaidőt, de most nem volt kedvem itt megbeszélni Gáborral a bajaimat. Ott hagytam a férfit, és az iroda felé indultam. Kopogás nélkül nyitottam rá a főnökre.

- Nem mehetnék el kicsit előbb?

- Baj van? – nézett rám Ervin.

- Adódott egy kis családi gubanc, amit mindenképp meg kellene oldanom.

- Rendben. – bólintott.

- Ennyi? – csodálkoztam.

- Igen. Sosem lógsz, jól végzed a munkád. Menj nyugodtan!

Az öltözőben gyorsan ruhát cseréltem, majd visszamentem a pultnál várakozó ügyvédhez.

- Menjünk fel hozzám, ott nyugodtan beszélhetünk.

- És a munka?

- Mára végeztem.

Otthon először is rendeltünk egy pizzát, mivel nemigen volt ehető dolog a hűtőben, aztán részletesen elmeséltem mindent.

- Hiszel neki? – kérdezte felvont szemöldökkel Gábor, miközben módszeresen körberágta a nála lévő pizza szelet szélét.

- Abban lehet valami, hogy csak megfigyel, de ki tudja mire képes. Egyáltalán nem ismerem. – az utolsó mondat keserű ízt hagyott a számban.

- És mi van, ha Vince tényleg vissza akar szerezni?

Tanácstalanul meredtem magam elé.

- Azt nem fogom hagyni. – mondani könnyebb volt, mint megtenni, ezzel tisztában voltam. - Annak a szemétnek messze elért a keze.

- Mi lesz Vikivel, elmondod neki mi történt?

- Nem akarom feleslegesen ijesztgetni, már így is aggódik. Utána tudsz nézni a húgomnak? – váltottam hirtelen témát. – Tudom, hogy megtalálnád a módját.

- Törvénytelen dologra kész? Segíts ki a rendőrségnek egy fantomképpel, és megnézzük, mit tehetek.

Másnap reggel Gábor ébresztett. Azt hittem ilyen hamar kiderített valamit a testvéremről, de egy régebbi ügyről volt szó.

- Utánanéztem Viki apjának, ahogy kérted.

Éreztem, ahogy megfeszültek az izmaim, miközben elvettem tőle az aktát.

Tóth Attila a felesége halála után nemegyszer került összetűzésbe a rendőrséggel, mert akadályozta a munkájukat. Egyhónapos felfüggesztett börtönbüntetést kapott, mert verte a lányát. Ezen kívül volt még pár gyorshajtás, és kocsmai verekedés.

- Azt hiszem, megszívtam. – összegeztem a helyzetet.

- Nem feltétlenül. A médiában a neved kezdőbetűin kívül más nem jelent meg. A rendőrségi akta nem kerülhet rossz kezekbe.

Akkor bevillant valami. Kikaptam az aktát Gábor kezéből, és újra átolvastam. 

- Te jó isten! Én vagyok az anyja gyilkosa! - lerogytam a konyhaszékre. Tanácstalanul nézem az előttem álló férfira.

 - Mit csináljak?

- Vikinek nem mondhatod el! – szögezte le.

- Képtelen lennék a szemébe nézni. Ha én nem vagyok, az anyja még mindig élne.

- De ha ez most kiderül, Viki még könnyebb célpont lesz Vince számára. Te meg tudod védeni őt.

- Gyűlölök hazudni neki.

- Nézd a jó oldalát, legalább még együtt lehettek egy kis ideig.

Lesújtó pillantást vetettem rá.

- Ne nézz így rám, te is tudod, hogy igazam van! Ha rájön, kétlem, hogy szóba állna még veled.

- Te aztán meg tudod vigasztalni az embert.

A történtek után a munkát is a hátam közepére kívántam, és ez meg is látszott a teljesítményemen. A vendégekkel, a kollegákkal egyaránt türelmetlen és mogorva voltam. Az a bizonyos cérna el is szakadt a műszak végére. A haragomat szerencsétlen Bekyn vezettem le. Szegénynek csak annyit volt a bűne, hogy leejtett egy tálca poharat.

- Miért nem tudsz vigyázni? – üvöltöttem rá. Már elegem lett az állandó tömegből, és hangzavarból.

- Sajnálom! – motyogta, majd nekiállt összeszedni a szilánkokat.

- Kétbalkezes vagy! – förmedtem rá ismét, mikor az egyik üvegdarabbal megvágta az ujját – Menj innen, majd megcsinálom!

Arrébb löktem, és összeszedtem a maradék szilánkot. Mire felnéztem, már nem volt ott.

- Most nagyon bunkó voltál. – jegyezte meg Dani, mikor a pulthoz értem a tálcával. Egy pillanatig erős kényszert éreztem, hogy behúzzak neki, de tudtam, hogy igaza van. Kikerültem egy csapat spicces állapotban lévő fiatalt, és a lány után indultam.

- Sajnálom, Beky! Nem akartam így viselkedni veled! Előfordul, hogy az ember leejt dolgokat. Egész nap feszült voltam, és rajtad vezettem le.  - magamhoz húztam, és megöleltem. - Ne haragudj rám!

- Akarsz beszélni róla? – kérdezte mikor elengedtem.

Egy pillanatra elképzeltem, milyen jó lenne engedni a kísértésnek, de visszafogtam magam. Nem akartam ártatlan embereket belerángatni az amúgy is zűrös életembe.

- Nem akarlak fárasztani, majd megteszik a vendégek. – ütöttem el egy poénnal, a kérdést. 

A műszak végén láttam, hogy Viki kétszer is keresett, de nem hívtam vissza. Valahogy kétségeim támadtak a közös jövőnkről.