Negyvenhetedik fejezet

 Tomi

Carlosnak kellett a találkozóhelyre fuvaroznia, amíg oda nem értünk, görcsben állt a gyomrom.

- Lazíts ember! Ne cseszd el, és minden oké lesz!

- Ezzel most rohadtul nem nyugtattál meg Carlos! – morogtam mielőtt leparkoltunk volna a megadott helyen.

Rajtunk kívül még egy fekete Cherokee parkolt a hóban.

- Örülök, hogy látlak Tamás! – mosolygott az autóból kilépő Vince.

- Tudod, hogy megtartom a szavam. – morogtam.

- Nézz be hátra, van ott neked valami!

A látottaktól elöntött a pánik. Viki ült a hátsó ülésen, keze-lába megkötözve, vele szemben egy férfi szegezett fegyvert a már így is halálosan rémült lányra.

- Mit művelsz te rohadék?! – szűrtem a fogaim között, tekintetem le sem véve a barátnőmről. Könnyek potyogtak a szeméből, a bal orcáján vörös folt árulkodott arról, hogy valaki megütötte.

- Ne aggódj, csak biztosíték. Megegyeztünk, ha mellénk állsz, elengedem.

Gondolkodás nélkül beugrottam, karomat a remegő lány köré fonva.

- Ne enyelegj, mindjárt itt a szállítmány.

- Sajnálom, Viki!

Szorosan magamhoz öleltem. Bárcsak megvédhetem volna!  Hallottam, hogy egy autó megáll, és tudtam, hogy nincs több időm. Megcsókoltam a rémült lányt, majd kiszálltam a kocsiból. Vince becsukta az ajtót, majd lecövekelt mellette. Fejével a csomagtartó felé biccentett, jelezve, hogy ott a pénz. Kivettem a bőröndöt, és az autó felé indultam tekintetemet végig az ott álló két nyurga férfin tartva.

- Jó estét fiúk! – mondtam üzletiesen.

- Na lám, a tékozló fiú! Mutasd a pénzt!

- Lassan a testtel! Előbb lássuk, hogy az áru tényleg olyan kiváló, mint amilyennek mondjátok. Felfordult a gyomrom, hogy újra kóstolnom kell, de nem akartam lebukni.

- Príma! – mondtam leküzdve a hányingert, miután felszívtam egy kis adagot. Az egyik kezemmel elvettem a táskát, a másikkal a pénzt nyújtottam.

- Rendőrség állj!

- Kezeket fel!

Kommandósok rontottak ránk. A két srác hamar megadta magát, én viszont a másik irányba fordultam.

- Én a helyedben ott maradnék! – Vince nem messze állt a kocsitól, pisztolyát Viki tarkójához szegezve. A pillanat tört része alatt minden fegyver rájuk szegeződött.

- Na, mi lesz Tamás? Egy apró mozdulatba kerül, és a barátnőd fizet meg az árulásodért.

A közvetkező pillanatban Zsolti meghúzta a ravaszt, de a golyó csak súrolta Vincét. A férfi célzott, de nem Vikire.

Hallottam, a lány velőtrázó sikolyát, aztán elterültem a földön.