Eszes Rita Perkák

 ESZES RITA

PERKÁK (ILLANGÓK 2.)

fülszöveg

Mark és Patrick megjárták Pokolsárt. Vagy mégsem?

Fél év eltelt a kaland óta, és semmilyen bizonyíték nincs az illangók létezésére. Most azonban dühös garabonciások támadnak a fiúkra, és felbukkan Firtos is, aki szerint csak a másik világban lehetnek biztonságban.

Csakhogy amikor megérkeznek, egyáltalán nem azt találják, amire számítottak.

Patrick Tartodot akarja, bármi áron, de ő mintha újra az emberek ellen fordult volna.

Vajon létezhet mindent elsöprő szerelem?

Át lehet hidalni ezeréves ellentéteket és akár világokat is? Mekkora árat kell fizetni azért, ha valaki szembe megy minden szabállyal?

Mark keményen küzdött, hogy elfelejtse a Macskarévben történteket. Most rájön, becsapták, és a feladata még korántsem ért véget… Ha a tét hatalmas, megteheti, hogy közben magára is gondol? Mi lenne a jobb, ha Firtos megmaradna eszményi álomképnek, vagy ha kiderülne, ő is lehet gyarló és esendő?

Kitört a háború és az illangók földjén semmi sem az, aminek látszik.

Döntsd el, mi számít igazán, és harcolj érte!

Ez a borító változatlanul menő! Nem tudok mit hozzá fűzni.Anno azért volt egy sejtésem, hogy sötétebb/komolyabb sztorit rejtenek majd a lapok és bizony igazam lett.Mert ez most jobb lett, mint az Illangók volt, és ezt tényleg nem vártam. Az előző kötetnél el kellett telnie nagyjából 90 oldalnak, hogy beinduljon a cselekmény, itt viszont közel sem volt szükség ennyire. Elég volt 30, és Firtos váratlan felbukkanása.

Kezdésnek ott volt Pokolsár, most az Illangók világában kalandoztunk, amit bevallom elég bugyuta módon virágos, békés helynek képzeltem, olyannak, amilyen Firtos (nem tudom ennek a gondolatnak mi volt az alapja, mert Tartod is illangó, ő pedig igazi bad ass csaj, na mindegy). De ahogy a Hupikék Törpikékben mondják „ A törpök élete nem csak játék és mese” Nos az Illangóké sem! Ez megint olyasvalami volt amint meglepődtem és nem számítottam rá (bár fogalmam sincs miért).

A megszokott négyes szétszéledt mindenkiért külön lehetett izgulni, más-más feladatot kell teljesíteniük. Nem is bántam, hogy egyenként kell megbirkózniuk a helyzettel és az érzelmekkel.

Itt még jobban kijött a Mark és Patrick közti különbség, hozzáállásban és gondolkozásban, főleg hogy utóbbi gondoltai annyira hangosak, hogy elnyomják a bátyjáét. Igazából a személyiségükkel is ez a helyzet. Mark óvatosabb, megfontoltabb. Parcik lazábban veszi a dolgokat, legalábbis kívülről így látszik. Cserébe nekem úgy tűnt őt tartották sokan megbízhatatlannak, én viszont örültem annak, hogy bebizonyíthatta az ellenkezőjét. Benőtt a feje lágya, hogy úgy mondjam.

Firtos mintha elvesztette volna az ártatlanságát, az ő sorsának alkulására nagyon kíváncsi leszek.Az első részben nekem végig ő volt a vidám, tiszta lény, akitől virágba borulnak a mezők! Valahol örülök is annak, hogy már nem az a végletekig jóságos lény, mint volt.Féltem őt, és csak remélni merem nem csinál semmi őrültséget a későbbiekben, legyen ez akár önfeláldozás vagy bármi.

Tartod itt is ő volt számomra az abszolút kedvenc, ez nem változott. Bár én kicsit úgy éreztem eleinte háttérbe szorult. Ami vele történt az első rész vége óta nekem még valami kiegészítő kötet/novella félét is megérne. Párosok tekintetében ez a kötet inkább rá és Partickre koncentrált, nem is okozott ebből a szempontból csalódást.Ennél fogva a harmadik kötetre maradna a Firtos - Mark páros? Gyanítom ők lesznek a keményebb dió. Főleg, hogy a lányban valami nagy változás indult el. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz velük.

Markra hirtelen hatalmas felelősséget helyeztek, viszont nála is azt éreztem, mint Tartodnál, hogy picit el volt hanyagolva. Maga a karakter is, mintha elfelejtették volna megkérdezni tőle az uralkodók vagy bárki más, hogy amúgy Hogy vagy? Oké, hogy meg mondtuk mi lesz a feladatod de segíteni tudunk-e benne? Mintha azért mert ő az őrző ez garancia arra, hogy bizonyos dolgokat baj nélkül, tökéletesen megold.

Bepillantást nyerhettünk az illangók világába, amibe szerintem több van ennél a három kötetnél. Például hogy eredetileg a Hetek irányítottak. Akár róluk, akár egy-egy alattvalójukról vagy bárkiről szívesen olvasnék, múlt béli történetet is.

Akciódúsabb, megkockáztatom, hogy véresebb is volt az előző résznél. Nem csupán a szereplők miatti izgalom létezett, a Hetek közt lezajló megbeszélések, párbeszédek és minden olyan amit olvasóként nem láttam csupán a hatását érzékeltem is generált egyfajta feszültséget. Megjegyzem utóbbiról is szívesen olvasnék, mert azért mehetett ott taktikázás és susmus bőven.

Több van ebben a világban annál, hogy Vörös Pöttyös legyen. Sokkal komolyabb és sötétebb is lehetne annál, mint amilyen. És igen, ez is nagyon vagány lenne Zafír Pöttyösként (tudom, ezt már az Illangók kapcsán is elmondtam, és valószínűleg a harmadik kötetnél is elmondom).

Szörnyen kíváncsi vagyok a folytatásra. Ebben a kötetben felborult a megszokott világ, de a fenyegetés nem szűnt meg létezni. Mindenkinek alkalmazkodnia kell egy teljesen új szituációhoz.

Borító5/5

Sztori 5/5

Eszes Rita Illangók

ESZES RITA

ILLANGÓK (ILLANGÓK 1.)

fülszöveg

Mark ​és Patrick testvérek, és évek óta Írországban élnek. Egy vadászkastélyt örökölnek Erdélyben, ami elhagyatottnak és lepukkantnak tűnik, ám különleges titkot rejt.

A nagyvárosi élet után a vidék unalmas, füves cigit keresnek, és az egyik helyitől egy bódító gombát kapnak. Kiderül nem véletlenül, egy különleges, vad lány csempészte eléjük.

Ki az a titokzatos lány a kocsmából, akinek szókimondó stílusa leveszi a lábáról Patricket? És ki az a szőke, időtlen szépség, akiről Mark nem tudja levenni a szemét?

Lehet-e szívből szeretni valakit, aki ennyire más?

Az egyik lány veszélyes, a másik finom lelkű és érzékeny, de közös bennük, hogy azt állítják, egy másik világból jöttek, és a fiúkra küldetés vár. Történeteik nyomán megelevenednek az ősi legendák, és miközben várak és mesebeli lények bukkannak fel, minden hely valamilyen titkot sejtet.

Mark segíteni akar, Patrick mindig új élményeket keres – de jó ötlet elindulni a két furcsa lánnyal?

A hatalmas fantáziával megírt történet az erdélyi mondavilágba kalauzol el.

Az V. Aranymosás Irodalmi Válogató Public Star kötete.

Szemeztem anno a könyvvel de nem szántam rá magam, úgy voltam vele, nem nekem való. Aztán kaptam belőle egy példányt, és már bántam, hogy nem álltam neki korábban. (Nem tudom mi van velem mostanában, de hajlamos vagyok rosszul megítélni könyveket. Azt hiszem nem nekem való, aztán megszeretem.)

A borító nálam az elmegy kategóriába esik, viszont a Perkákét imádom már most! A sötétebb színek sötétebb sztorit sejtetnek vajon? (Akkor lehet a harmadik köteten már Firtos lesz?)

Őszinte leszek az egész nagyjából a 90.oldaltól lett érdekes és pörgős. Addig nem voltam benne biztos hogy ez nekem való lesz, mert úgy éreztem eléggé lassan csordogáltak az események. Ez mondjuk érthető, hiszen a szereplők is akkorra határozzák el, hogy belevágnak egy olyan küldetésbe, ami elsőre kalandnak tűnhet, de valójában kemény lelki és fizikai próbák sorát jelenti. Ahogy nekik úgy nekem sem volt fogalmam mit várjak a Pokolsárbéli utazástól, hát sokkal rosszabbat vártam. Oké, hogy ez Vörös Pöttyös kategóriába eső könyv, értelemszerűen úgy is van megírva, de sokszor eszembe jutott olvasás közben, mennyire durván nézne ki ha úgy lenne írva, hogy Zafír Pöttyös kategóriába essen. Mert azért ha elképzeli az ember, akadtak benne véres pillantok és ijesztő lények.

Üdítő hogy fiúk álltak a középpontban, nem tudom tényleg ritka az ilyen regény vagy egyszerűen engem kerülnek el.

Patrick és Mark fiatalok, ennek megfelelően van egyfajta viselkedésük (káromkodás és alkohol) bár szerintem ebből is látszik mennyire kevés magyar könyvet olvasok, ha már tőlük is az amerikaiaknál megszokottat várom el. Mert valóban azt vártam, hogy folyton inni és káromkodni fognak, pedig nem. Ha mégis akkor ezt mérsékelten és valahogy illett hozzájuk, meg az éppen aktuális szituációhoz. 

Ami a lányokat illet, Firtos az igazi “lányos”, bájos, karakter, akiről azt gondoltam  sokkal inkább megviseli majd ezt az utazás, mint a fiúkat. Valahogy túlságosan jónak tűnt ehhez a sok megpróbáltatáshoz. Vele szemben Tartod a vagány csaj, akinek elsőre csak a küldetés a fontos, érzelmei pedig mélyen eltemetve léteznek csak benne. Furcsa, hogy a fiúk közül nem lett "kedvencem" a lányok közül viszont, Tartod a belopta magát a szívembe.

Érdekes, hogy megmutatkozik a kontraszt a testvérpárok közt is hiszen Tartod és Firtos kapcsolata romokban, Mark és Patrick viszont bármit megtenne egymásért. Erre is kíváncsi leszek a későbbiekben, hogy mennyiben változik a a lányok viszonya az átéltek tükrében.

Érdekes, hogy egy pillanatig sem féltem attól, hogy sablonosak lesznek a karakterek. Mindenki tele volt meglepetésekkel, rejtett gondolatokkal, érzelmekkel és vágyakkal amik szép lassan felszínre kerültek.

Ha már vágyak! Sokan emberként is megfeledkeznek arról, hogy a vágyainkat, is szörnyen nehéz elfogadni, beismerni még saját magunk előtt is. Ez is olyasmi, amivel minden szereplőnek meg kell küzdenie a könyvben. Ezt a jelenetet nagyon értékeltem, az egyik kedvencem lett.

Ó! Azt kifelejtettem, hogy hiába a két testvérpár van a fókuszban, a szerző a mellékszereplőkre is kellő figyelmet és időt szán. A karakterek, nem csupán nevek a papíron. Ki vannak dolgozva annyira, hogy az olvasók kíváncsiságát felkeltsék, és véleményt alkothassanak róluk.

Külön piros pont a mondavilágért! Ettől érdekesebb volt a történet, hiszen ez a világ számomra teljesen ismeretlen volt, ennél fogva számos újdonságot rejtett magában a regény. Ha valaki többre vágyik vérfarkasoknál és vámpíroknál ajánlom neki ezt a könyvet.

Romantika fel-fel bukkan de nem igazán hangsúlyos vagy csöpögős. Sőt a szereplők egyáltalán nem fordultak ki magukból miatta, mindegyikük a maga módján fejezi ki az érzéseit, ettől szerintem még szebbek, értékesebbek voltak az ilyen pillanatok.

Ahhoz képest, hogy döcögve indult a könyv és a vele való kapcsolatom is, egy nagyon is élvezhető, fordulatos kaland részese lehettem, amit szörnyen élveztem. Bevonzott, így izgultam a szereplőkért, drukkoltam értük, vagy éppen szidtam őket, ha marhák voltak.

A megpróbáltatások mellett érdemes a végén visszaemlékezni a kezdetekre. Honnan indultak a karakterek, és hova jutottak. Hihetetlen utat jártak be, rengeteget fejlődött mindenki magához képest. Firtos volt számomra a legnagyobb meglepetés!

Bizonyos értelemben pörög a cselekmény, míg más szempontból a szerző megadja a szükséges időt a szereplőknek, hogy megérjenek bennük bizonyos gondolatok, érzelmek. Senki sem cselekedett hirtelen, számomra ok nélkül. Ez a része nagyon egyben volt. Ahogy a leírások is. Megmozgatta a fantáziámat, és sokszor tényleg ijesztő volt amit magam elé képzeltem.

Összességében nagyon is pozitívan csalódtam benne!

Kíváncsian várom mit tartogat a Perkák!

Borító 4/5

Sztori 4/5