Szünet!!

Sziasztok!
Tudom, hogy az utóbbi időben megint eltűntem, minden magyarázat nélkül.
Igazság szerint, vizsgáim lesznek, emiatt minden más háttérbe szorult.
Arra jutottam, hogy míg a végére nem érek ennek az egésznek, szüneteltetem a blogot, mert nem tudok rá elég időt szakítani.

Előreláthatólag poszt legközelebb, Június 7-e körül várható!!

Köszönöm a türelmeteket!

Hogyan fest az elegánsan beküldött regény?

Ebben a számos tippet kapunk arra, hogyan  írjunk egy pályázatra megfelelő bemutatkozást, vagy szinopszist. Mire figyeljünk, a regény formáját illetően (maradjunk a Times New Roman 12 –es nél)

Bevallom, kínomban csak fogtam a fejem, a viszontlátott hibáim miatt.

Például…a szaggatottság... amiről ezek után igyekszem leszokni.
Emellett szokásom az éppen aktuális írásom ajánlani valakinek, most viszont azt olvastam, hogy az ilyesmi csak szerkesztés után kerül bele a könyvbe. Mondjuk a blogra azt az egy mondatot sosem tettem ki, de az eredeti szöveges dokumentumban mindíg szerepelt.
„Ne írjuk oda  a végére, hogy vége. Ha a szerkesztő nem jött rá, már régen rossz.” Még egy probléma, mert én bizony mindig odaírom, pedig ha valaki hát én tudom, mikor van vége egy regényemnek.

 Ez most csak néhány szösszenet volt, de esküszöm úgy érzem, ez volt az eddigi leghasznosabb fejezet, amit olvastam. Az elolvasása után rájöttem miért nem jutott tovább a regényem mikor beküldtem az egyik Aranymosásra. A sok apró hiba miatt, persze a történeten sem ártott volna csiszolni,  de akkoriban  jelentkezésem egy hirtelen döntés eredménye lett, nem pedig egy átgondolt folyamat eredménye.

A másik dolog, amit kiemelnék! Végre tisztában vagyok azzal a bizonyos központozással!

"- Párbeszédnél kell írásjelet tenni a gondolatjel előtt? – kérdezte tanácstalanul a szerző.
- Kijelentő mondat után nem kell – felelte a szerkesztő. –Kérdőnél és felszólítónál viszont mindig szükséges.
- Kijelentő mondat után is kell, ha önálló mondat jön. – A korrektor felsóhajtott és levette a szeméről a borogatást. – Látszik, hogy én gürizek.
- Mi az, hogy gürizel? Nem szeretem a szlenget – morogta  a szerkesztő-, de párbeszédben elnézem.”

Rácz- Stefán Tibor interjú

Korában már készítettem interjút a szerzővel, ezt ide kattintva  tudjátok elolvasni. Most pedig az utoljára megjelent Mikrofonpróba c. regénye kapcsán tettem fel neki néhány kérdést.

Szivárványkörös, rubin, majd a Mikrofonpróba vörös pöttyösként jelent meg. Tudatos volt a váltás?
Mindig a kiadó dönti el, hogy egy regény mely kategóriába kerüljön. A Túl szép például sokáig úgy volt, hogy Szivárvány körös lesz, végül a nyomdába adás előtti pillanatokban döntött a kiadóvezető a Rubin Pötty mellett, aminek speciel kifejezetten örültem.
A lényeg, hogy én sosem úgy ülök le megírni egy regényt, hogy azon agyaljak, vajon melyik kiadói sorozatba passzolhat, és aszerint alakuljon a sztori, hogy tuti ne csússzon ki a „megkötésből”. Írom, ahogy jólesik, hagyom, hadd forrja ki magát a történet a saját ütemében. Aztán majd a kiadó eldönti mi legyen.

Hogyan fogadták az olvasóid? Bevallom számomra szokatlan volt. Nem tudtam mire számítsak.
Sajnálom, hogy nálad így alakult :( Hozzám nem jutott el sok negatív hang, én úgy érzékeltem, hogy az olvasókat a történet érdekelte. És szerencsére akkora eltérés érzésem szerint nincs a kiadói sorozatok között. Plusz a Fogadj el! egyértelműen Vörös Pöttyös könyv, bevallom, sajnálom, hogy nem oda került.

Rengeteg karaktert és sorsot megismerhetünk a történet során. Hozzád ki áll a legközelebb?
Mindenképpen Márk és Olivér. Nem akarok vetíteni, elég egyértelmű, hogy sok életrajzi elemet belevittem a történetbe, Márk például nagyon sok mindenben hasonlít rám, Olivér pedig rendelkezik olyan belső és mi tagadás, külső tulajdonságokkal, amit én is keresek álmaim pasijában.
És pont ez volt az oka annak, hogy egyszerűen (és azért sok munkával) sikerült megírnom a regényt, de pokolian nehéz és félelmetes volt kiadni a kezemből.

Hanna könyves blogger, akárcsak te. Az ő könyves élményei a tieid?
Száz százalékban. A könyvben olvasható könyves és blogos gondolat teljesen engem tükröz :) Ez elkerülhetetlen volt, így éreztem hitelesnek. Plusz, jó érzés volt kicsit megmutatni azt is Hannán keresztül, hogy mit jelent számomra az olvasás és a blogolás.
Meg pár privát sztorit is megosztottam. A második részben például azon viccelődnek a karakterek, hogy Hanna úgy olvas kölcsönkönyvet, hogy egy zacskó van a kezén. Ez, khm, saját élmény. A legjobb barátom Szent Johanna Gimi köteteit olvastam így, mert féltem, nehogy összekoszoljam, hiszen én sem örülnék, ha ő tenné ezt az enyémmel, plusz pénzem se lett volna új példányt venni.

Fontos szerepet kap a zene. Milyen stílust szeretsz? Szól valami írás közben?
Nálam mindig szól a zene, ha írok, ha dolgozok, vagy csak beszélgetek a barátaimmal. Popzenéből tulajdonképpen bármi jöhet, más zenei műfaj felé nehezebben nyitok. Mostanság Shawn Mendes dalaira kattantam rá, és nagyon szeretem a Youtube-sztárok feldolgozásait, például Alexander Stewart, Leroy Sanchez és Eli Lieb hatalmas kedvenc.

Számtalan komoly téma kerül említésre a regényben. Anorexia, elfogadás, előítéletek. Próbáltad tanító jellegűre írni a történetet?
Szerintem ha valaki úgy ül leírni egy könyvet, hogy „na ez tanító jellegű lesz”, akkor az nem lesz hiteles. Éppen ezért sosem így ülök neki, nem osztom ki előre magamnak, hogy „na, akkor te ilyen bőrszínű vagy, neked meg ez a gondod”. Egyszerűen hagyom, hadd vezessenek a karaktereim.
Mondok egy példát. Amikor elkezdtem írni a Mikrofonpróbát, nem tudtam, hogy Dávid néma. Csak annyit, iszonyúan megviselte őt a tragédia. Amikor először jutottam el arra a pontra, hogy Dávidnak meg kellett volna szólalnia, rádöbbentem, nem tud. Ő nem beszél. És engedtem, hogy a karakter menjen a saját útján.

Volt már rá példa, hogy a valamelyik karaktered közül a saját feje után ment, másként alakítva így a cselekményt?
Mindig így van. Írás során általában a fordulópontok vannak meg a fejemben. Az eleje, a közepe, és természetesen a vége, plusz pár alap gondolat a karakterekről, az életükről. Aztán elkezdem írni, a karaktereim vezetnek, és ha szükséges, természetesen változtatok.

Mikorra várható a folytatás? Hány kötetre tervezed a sorozatot?
Sokat agyaltam rajta, hogy két vagy három kötetes legyen a sorozat, de úgy érzem, hogy duológiában működne a legjobban a sztori. Persze nem tudhatom mit hoz a jövő, de ezt most én zárókötetnek terveztem, és érzésem szerint meg is van a jó lezárás.
Reménykedem benne, hogy még idén megjelenhet, de neccesen állunk a határidőkkel, így nem ígérhetek.
Az viszont biztos, hogy Élni akarok! címmel 2018 őszén jön egy új stand alone regényem, ami egy rákos lány életének az utolsó hónapját meséli el. Nagyon szerettem ezt a történetet írni, reménykedem benne, hogy a ti szíveteket is megérinti majd Lilla élete. Hannáékkal pedig igyekszem ám! :)