LEIGH BARDUGO
HAT VARJÚ (HAT VARJÚ 1.)
fülszöveg
Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…
Egy bosszúszomjas elítélt.
Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.
Egy különleges múltú szökevény.
Egy Kísértet néven ismert kém.
Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.
Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.
Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.
Nagyon sokáig fogalmam sem volt a grisákról, és úgy Leigh Bardugo is kimaradt az életemből. Persze láttam a könyveit a boltokban, a neten is sokszor belebotlottam. Aztán jött a Netflix sorozat. Éppen emiatt ágáltam a könyvek elolvasása ellen. Nem azért akartam a kezembe venni őket, mert mindenki arról beszélt, hanem mert kedvet kaptam hozzájuk.
Ez a “kedvet kaptam”, a valóságban inkább azt jelentette, hogy elcsábultam a könyvesboltban, de persze ott sem az Árnyék és Csontra, hanem a Hat Varjúra. Ne kérdezzétek miért, ezzel a könyvvel már korábban is szemezetem.
Viszont nem tudtam mihez kezdeni vele, hogy ez most akkor mi? Vörös Pöttyös vagy Sötét Örvény? Láttam már mindkét jelöléssel, mintha a kiadó sem tudta volna eldönteni hova sorolja ezt a könyvet. Talán ezért is vaciláltam rajta annyit, még a boltban is. Bezavart az pötty, mert a fülszöveg alapján indokolatlannak tartottam. Szóval féltem attól milyen történetet rejtenek a lapok.
A borító helyett a betűtípus jobban tetszik :) a két külön térkép pedig külön plusz pont. Bevallom sokszor vissza lapoztam, szépek voltak és segítséget is nyújtottak egy olyan zöldfülűnek, mint én. Ha már itt tartunk, ezek mellé lett volna egy kis igényem valamiféle GrisaVerse “szótárra”, amit végül a neten meg is találtam, de jó lett volna a könyv végébe odabiggyeszteni.
A könyv egyébként különálló a Grisa trilógiától, csak a világ stimmel, de ahelyett, is hangsúlyosabb, az elvégzendő feladat és a szereplők jelleme, múltja.
Tetszik a könyv tagolása, bár fekete fehér megoldás helyett, a borítón használt színvilág picit jobban tetszett volna.
Ha túl sok szálon fut a cselekmény, általában bajban vagyok, mert megmondom őszintén hajlamos vagyok elfelejteni kit hol hagytam el korábban. Itt minden szereplő külön fejezetet kap, melyek párhuzamosan futnak, viszont teljesen követhető volt minden. Szóval ölelés a szerzőnek!
Sokszor arra gondoltam, ez szuper lenne filmen, és nem az Árnyék és Csont részeként, hanem önállóan, az eredeti történet szerint. Borzasztó látványosak lennének a harcok, és maga Ketterdam is.
Olvasni is nagyon jó élmény volt, kerek és mozgalmas a történet. Igazán kerekké számomra az tette, hogy mindenki múltjába bepillantottunk, így senki sem csupán a Söpredék egy tagja volt. Emberek, akiknek életük volt azelőtt is, hogy ott kötöttek ki, ahol.
Kedvenc párosom Nyina és Matthias, viszont amit roppanta érdeklődve figyeltem az Kaz Inejhez fűződő, lassan kibontakozó érzelmei. Zseniális volt!
Mikor megvettem ezt a részt, már tudtam, hogy lesz folytatás, de így is meglepett a vége. Percekig csak azt hajtogattam, hogy ez meg mi?! És tényleg! A folytatás sem ígér túl sok jót, de azért egyfajta happy endet remélek, bár azt sem tudnék sziruposat elképzelni. Bár érdekes belegondolni, vajon kinek mit jelentene a boldogság? Matthias és Nyina nyilván együtt képzelik el a jövőt, de Jasper sorsa vajon hogyan alakul? Erre nagyon kíváncsi vagyok!
Borító 5/5
Történet 5/5
