Deborah Harkness A ​boszorkányok elveszett könyve

 DEBORAH HARKNESS

A BOSZORKÁNYOK ELVESZETT KÖNYVE (MINDENSZENTEK 1.)

fülszöveg

Diana ​Bishop, az alkímia történetével foglalkozó fiatal történész – aki akarata ellenére lett boszorkány, és azért választotta a tudományos pályát, mert így kíván megszabadulni e terhes örökségtől – az oxfordi Bodley könyvtárban ráakad egy titokzatos, elveszettnek vélt könyvre, az Ashmole 782 névre hallgató kéziratra.

Rajta kívül azonban más túlvilági lények, démonok és vámpírok is ott nyüzsögnek a könyvtárban, és az ő érdeklődésüket is felkelti az eltűnt kötet, mert olyan titkokat sejtenek benne, amelyek meghatározóak lehetnek a teremtmények – azaz a nem-emberek – sorsára nézve. Azt is meg szeretnék tudni továbbá, hogy a boszorkány-történésznő miként bukkanhatott rá erre a kivételes ritkaságra.

A Diana körül gyülekező túlvilági teremtmények központi figurája egy ezerötszáz éves vámpír, Matthew Clairmont, aki mellesleg az oxfordi egyetem professzora és az Angol Tudományos Akadémia tagja. Ők ketten elhatározzák, hogy megfejtik az eltűnt kézirat titkát. Deborah Harkness regénye ennek az izgalmas vállalkozásnak és kettőjük kapcsolatának története.

A sorozatnak másodszorra futottam neki, és akkor nagyon szerettem. Igaz el kellett telnie majdnem két évnek, hogy a könyvekre is rávegyem magam.

Persze motoszkált bennem a kisördög, összehasonlítottam azért a filmet és a könyvet időközben. Nyugi, semmi rosszra ne gondoljatok! Mert persze akadnak különbségek, de az én szememben csak apróságok.

Az egyetlen szembetűnő eltérés, hogy a regény Diana és Matthew kapcsolatára koncentrál, ezáltal nekem picit olyan érzésem volt, hogy ők ketten egy burokban létezek, azon kívül pedig van a világ amivel néha kapcsolatba lépnek.

Ezzel szemben a sorozatba beleszőttek plusz szálakat, amiken keresztül a mellékszereplőket, ezt az egész világot sokkal jobban megismeri a néző. Nem volt az az érzésem, hogy Diana és Matthew létezik csupán.

A cselekménnyel viszont  akadtak gondjaim. Nekem valamiért lassúnak tűnt (nem tudom másnak volt e hasonló érzése). Pedig nem éreztem túl írottnak, egyszerűen nem pörögtek az események.

Másrészről üdítően hatott, hogy nem tinédzserekről szólt, és nem rohangáltak benne indokolatlanul jótestű és csillogó teremtmények. 

Diana ugyan ilyen szempontból kicsit mondhatni furcsa volt, hiszen ő egy olyan erős boszorkány volt akit sem a saját fajtársai sem mások nem láttak már nagyon rég.

Matthew karakteréről nagyon sokat megtudtunk, 

Végre egy fantasy ami nem tinikről szólt! Külön pluszpont a sorozatnak amiért nem csak Diana és Matthew kapcsolatára koncentrál! 

A szerző hivatalos oldalát csak ajánlani tudom, akad ott bőven érdekesség, pl Matthew borospincéje amit személy szerint zseniális ötletnek tartok 😊

Mondhatnám végre egy olyan könyv ami kicsit klasszikusabban értelmezi a fajokat. A vámpírok nem csillognak, és nem feltűnően izmosak. A boszorkányok és démonok is sok színűek. 

Diana kapcsán picit zavart hogy mennyire nem érdekelték a következmények pedig messze nem csak az ő élete forgott kockán. Oké értem enélkül nincs konfliktus meg kell a romantika. De milyen lett volna szerelmi szál nélkül? 

Matthew sem lett szerintem az a tipikus vámpír aki magában búslakodik. Megvan benne az átélt korok súlya de a modern világhoz is kitűnően alkalmazkodott.A szerző rengeteg időt szentel a férfi múltjának. Bevallom ezt  néha kicsit már soknak éreztem.

Összességében azt kell mondjam a hangulat jobban megfogott mint a cselekmény. Viszont ha választanom kellene a könyv és a film között én az utóbbit választanám, hangozzon ez bármennyire gonoszul.

Borító 5/4

Történet 5/4