LEINER LAURA
SZENT JOHANNA GIMI SOROZAT
Cselekmény
A történet főszereplője Rentai Renáta akinek végig kísérhetjük gimnáziumi éveit a Szent Johanna Francia Tagozatos Alapítványi Gimnáziumban. Életében először barátokra és befogadó közösségre talál. Itt találkozik Antai-Kelemen Ádámmal – becenevén Cortezzel –, Reni első látásra beleszeret, csakhogy nem vezet könnyű út a suli legsármosabb, legnépszerűbb srácának szívéhez. Reni csetlik-botlik, csakhogy közel kerüljön Cortezhez, ami kezdetben sok kellemetlenséggel jár. Eközben végig kísérhetjük az osztály minden tagjának történetét, és hogy miként készítik teljesen ki a tanárokat, különösen a rettegett igazgató-helyettes asszonyt. Az irigylésre méltó osztályközösség történetét az érettségi-bankett napjáig végig követhetjük.
Egy sorozat a való életről
Egy sorozat, amely itt és most játszódik
Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások
A történet rólad is szól!
Nekem a sorozat egyet jelent a nosztalgiával, és ezt most megköszönöm Laurának KÖSZÖNÖM! Mert én sok fiatallal ellentétben szerettem a sulit, noha messze nem voltam stréber (gyakorlatilag hadilábon álltam az összes reál tárggyal és a tesivel). Sajnos már nem tanulok, de az SZJG minden alkalommal előhozza belőlem az emlékeket, akár jók, akár rosszak.
Most viszont tényleg a könyvről...
Nem volt olyan borító, amit nem szeretnék, és kíváncsian várom az újakat!
Eleinte furcsa volt megszokni, a stílust, néha szerettem volna mások fejébe is belelátni, bár attól, hogy egy naplóregény valahogy személyesebb az egész.
Az első könyvben Reni Cortez iránti rajongása kicsit sok volt, vagyis inkább indokolatlannak éreztem (Fene tudja, biztos én is odavoltam valakiért ilyen idősen, de nem nagyon emlékszem rá). Ennél fogva Cortez nem igazán hagyott bennem mély nyomot, Zsolti és a hülyeségei viszont annál inkább :) A suliban egy unalmas órán inkább olvastam, mikor beleszaladtam a következő mondatba: "Van egy képem Zsoltiról, amint nutellával eszi a húslevest". Na ez fél órányi masszív sírva röhögést eredményezett, persze mindezt óra közben, és utána is, mert aztán jött a "szélesorrú békagyík" ami csak rátett egy lapáttal. ÓRÁN TESSÉK FIGYELNI, NEM OLVASNI! Attól mert én megúsztam ti ne kísértsétek a sorsot (hátha nem kapjátok vissza a könyveteket).
Dave, Virág és Arnold is irritáltak, de az utóbbi kivételével mindenkit megkedveltem, mert bár furák, de bolondok, és csak nevetni lehet rajtuk (oké, Virág néha brutál volt, de ha végiggondoljátok nektek biztos akadt hasonló osztálytársatok). Sót Máday-t is megkedveltem, a negyedikes osztálykirándulásra tökre belazult :)
Kingát csak csöndben szerettem, mert néha legszívesebben üvöltöttem volna vele, (pont úgy,ahogy ő másokkal).
Igazából, ha ezeket a karaktereket próbálom ráhúzni a régi szakközepes osztályomra, nagyrészt mindenkinek lenne párja, és szerintem ez a sorozat sikere, hogy tényleg rólunk szól (már inkább rólatok) akik iskolába járnak. Az idősebbeknek, pedig azt hiszem megadja az esélyt, hogy visszaemlékezzenek a saját iskolás éveikre. (Biztosak lehettek benne, hogy a szüleitek, nagyszüleitek, is megcsinálták a maguk őrültségeit, ők is voltak fiatalok).
Ahogy a képekből is látjátok, a sorozat kapott egy Kalauzt, ami szerintem egy szuper ötlet volt. Olvashattok benne a szerzőről (én egy csomó mindent onnan tudtam meg róla), valamint ha jól emlékszem ki vannak gyűjtve a zenék, amiket Reni hallgatott, és azt hiszem a könyvek is, amiket olvasott. (Ha ez az infó nem pontos, bocsi, elég rég került a kezembe a kalauz).
Olvassátok el, ha bátorság kell a sulihoz, nosztalgiára vágytok, vagy jókat akartok nevetni! Nemtől és kortól függetlenül mindenkinek ajánlom!!
U.I.: Aki szerette a sorozatot, a Kalauzt sem hagyja ki! Gyönyörű rajzokat és sok érdekes dolgot talál benne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése