MOSOLYKA
TE DÖNTESZ
Fülszöveg
Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is…
Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom. Azért, hogy megmutassam a világnak: nincs lehetetlen!
Fanny izomsorvadással született. Az orvosok 18 évet jósoltak neki, ám ő ma már 25 éves, dolgozik és valóra váltja az álmait. Mindig mosolyog, pedig folyamatosan harcot vív a betegségével, az élettel, a hétköznapi nehézségekkel. Kerekesszékét oly könnyedén viseli, mint mások a magas sarkú cipőjüket. Bár egyedül nem tud megfordulni az ágyban, vagy egy kupakot lecsavarni az ásványvizes üveg tetejéről, de imád élni, és célja, hogy egyszer egy asztal tetején táncoljon szilveszter éjszakáján.
Fanny hozott egy döntést: nem hajlandó elkeseredni, és pozitív hozzáállása már többször átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken. Megható önéletrajza mindenkinek megtanítja: az életben minden csakis rajtunk múlik!
Emlékszem, láttam egyszer Fannyval egy interjút. Elsőre a belőle sugárzó energia fogott meg, csak aztán jutott el hozzám, hogy tolószékes. Már akkor, néhány perc alatt könnyekkel küszködve hallgattam a lány történetét. Folyton az járt a fejemben, hogy sokan példát vehetnének róla.
Aztán tavaly kezembe került ez a könyv, gondoltam próba cseresznye :D
Már az előszó után sírtam. Belelátni ennek a fiatal lánynak az életébe, olyan volt, mintha felnyitották volna a szemem. Aztán borzasztóan elszégyelltem magma, mert rájöttem, bizony bennem is akadtak előítéletek. Nem tudtam, hogyan képzeljem el egy tolószékes ember hétköznapjait. Hülye voltam... rádöbbentem, semmiben sem különböznek! Ugyanúgy buliznak, élik a szerelmi életüket, dolgoznak. Valahol mégis különböznek, hiszen teljesen más az értékrendjük, más dolgokat tartanak fontosnak az életben.
Ledöbbentem azon mennyi élet és erő van ebben a lányban, sugárzik belőle az élet. Képes örülni az apró dolgoknak, míg mi ( többségünk) beleszürkülünk abba a valamibe, amit életnek nevezünk. Napról napra élünk, és elmegyünk az élet apró örömei mellett. A könyv befejezése után megfogadtam, igen is észre veszem ezeket az apróságokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése