Maggie Stiefvater Linger

MAGGIE STIEFVATER

LINGER (MERCY FALLS FARKASAI 2)

Fülszöveg

Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval.

Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól.

Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?

Most szólok, hogy a könyv végét, már az előszó lelövi, de ez ne zavarjon senkit, olvassátok csak végig. 

Mikor először fejeztem be a könyvet, meg mondom őszintén, nem tetszett, mert még az előzőnél is lassabbnak találtam (ez szerintem így is van). Viszont másodszorra beleszerettem, de akkor már fülig. 

Míg a Borzongásban Sam és Grace állt a középpontban, ebben a kötetben csatlakozik hozzájuk Isabelle és Cole kettőse. A fiú üdítőleg hat a könyvre, bár néha viszketett a tenyerem, hogy lekeverjek neki egyet :) Samhez képest az egész srác vibrál, ráadásul eléggé vad múltat tudhat maga mögött.

Isabelle-t ha jobban belegondolok, az előző könyvben sem tudtam utálni, valami vonzott a személyiségében, és ez az érzés erősödött, így ő és Cole lettek az igazi kedvenceim a sorozatban.

Nem titok, hogy most Grace az, aki farkassá válik, általa leszünk tanúi mi is az átalakulás hosszú, és nem épp kellemes folyamatának. A saját baja mellett még ott vannak a szülei is, akikben feltámad a vágy, hogy szülőként viselkedjenek (ezzel nem lopták be magukat a szívembe). Az egyetlen személy, aki még a valósághoz közti Rachel (rosszul fogalmaztam, nem is a valósághoz, inkább a múltjához, az emberi életéhez).

Szóval, a korábbiakhoz hasonlóan ez a rész sem a pörgős cselekménytől nagyszerű, hanem az általa keltett hangulattól (én nyugodtnak mondanám). Kivetnivalót megint nem találok sem a szövegben, sem a karakterekben, érzésem szerint mindegyik jól ki van dolgozva, és Maggie megint gyönyörűen fogalmaz :)

Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassabb könyveket, illetve az írónő stílusát.