Szurovecz Kitti Borostyánkönny

SZUROVECZ KITTI

BOROSTYÁNKÖNNY (GYÉMÁNTFIÚ TRILÓGIA 2)

Fülszöveg:

A Gyémántfiú hősei, Heily és Nick, a világhírű színész szerelmespár rengeteget szenvedtek azért, hogy a kapcsolatuk beteljesülhessen. Most csöndes boldogságban készülnének életük nagy napjára: az esküvőjükre.

Csakhogy mindezt ellehetetleníti a múlt kísértete. A szerelmespároknak általában kilenc hónapja van arra, hogy feldolgozzák egy csoda érkezését. Heilynek és Nicknek erre csak másodpercek jutnak, s miközben egymást érik az életükben a nehézségek, a háttérben egy háborgó lélek a legnagyobb kincsükre feni a fogát. A kialakult helyzet alaposan próbára teszi az „álompár” kapcsolatát. Vajon meddig megy el egy nő az igaz szerelemért? Képes-e legyőzni a múlt démonjait? Vajon mi kell ahhoz, hogy egy férfi igazi apává váljon? Vajon van-e kiút a halálfélelemből, akkor, ha a sors a torkunknak szegez egy éles kést?

Szurovecz Kitti Gyémántfiú című regénye 2011-ben az olvasói szavazatok alapján 5. helyezést ért el a Libri Aranykönyv Díj versenyén. A Borostyánkönnyben az írónő – kedvelői biztatására – fűzte tovább Heily és Nick történetét. A trilógia második része sok-sok meglepetést tartogat a romantikus, hollywoodi krimik szerelmeseinek!

A borító megint egyszerű, de nagyszerű :)

Míg az előző kötet a sztárság árnyoldaláról szólt, ez a rész, nekem valahogy közvetlenebbnek tűnt. Ehhez talán hozzátett az is, hogy a problémák ezúttal, a család közelében történnek (a bonyodalmak legfőbb oka, egy édes csöppség). Azt hinnénk, Heily és Nick kapcsolatában minden rendben, de ez csupán a felszín, mert egyikük sem beszél sokat az átéltekről, ez szép lassan éket ver közéjük.

Persze a családi "drámák" mellett itt is kapunk ízelítőt a hollywoodi őrültekből, ezúttal Nick egyik filmbéli partnere Tara Hawk személyében. Istenem, nála csak a harmadik olvasásra sikerült egy csipetnyi elfogadható indokot találnom a tetteire....                                                                                 A régiek mellett, számos új szereplő lép be a történetbe, akik egytől egyik fontosak, nincs "töltelék", mindenkinek megvan a maga szerepe.

Itt mindenkiben élénken élnek még a múlt eseményei, és a lelke mélyén vagy menekülnek előlük, vagy próbálják feldolgozni. Ilyen például Steven Hill, akit a szívembe zártam (bár ha belegondolok, sosem tudtam őt utálni).

Kitti megint odatette magát, és újságíróként olyan történetet írt, amiről szó nélkül el tudnám hinni, hogy akár a valóságban is előfordul (például a csőd szélére került Shiny filmstúdió esete).

Emlékeztek mit írtam korábban? Hogy a Gyémántfiú, inkább érzelmi szinten volt izgalmas, mint cselekményét tekintve.... Nos, ez itt nem igaz. A könyv végéhez olyan akciót adott hozzá a szerző, hogy szinte feszülten figyeltem, és izgultam a karakterekért, szóval teljesen bevonzott, gratulálok!    Ritka, hogy ezt mondom, de jobban tetszett, mint az első kötet, bár azt is iszonyúan szerettem. A szereplők pont úgy viselkedtek, ahogy vártam, és ezt most a jó értelemben mondom.

Szóval, aki átrágta magát az előző köteten (mert bizony nem volt vékony) ne adja fel, hiszen most kiegyenlítődik a mérleg.