Sikerült interjút készítenem a Fogadj el! szerzőjével. Fogadjátok szeretettel!
Mikor érett meg benned hogy író szeretnél lenni?
Mondhatni az egész életemet végig kísérte az írás, de csak a gimnázium utolsó évében fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy szeretnék egyszer író lenni. Az első regényem 2011-ben írtam meg az I. Aranymosás Irodalmi Pályázatra. Akkor már nagyon szerettem volna, ha írhatnék, és a történeteimet sokan elolvasnák.
Mi inspirált a Fogadj el! megírására?
Két haláleset, ami nagyon mélyen megrázott. Amanda Todd története volt a fő mozgatóerő, ő ihlette Petrát. Amanda esete nagyon tragikus, a lányról készült egy félmeztelen fotó, emiatt folyamatosan zaklatták a társai, biztatták, hogy ölje meg magát. Ő egy videót készített, amiben elmesélte történetét, majd öngyilkos lett.
Dávid karakterét egy másik tragikus sorsú fiatal inspirtálta, ő Jamey Rodemeyer, a Lady Gaga-rajongó tini srác, akit a melegsége okán rengeteget bántottak, aztán már nem bírta tovább és véget vetett az életének.
Nagyon sokat gondolkodtam ezen a két eseten, rengeteget beszélgettem róla a barátaimmal, és felelevenedtek a saját iskolai éveim, amikor engem is bullying ért. A sok gondolkodás után egyszer csak elkezdtem írni a regényt, aztán már nem volt megállás.
Mennyi idő alatt írtad meg a történetet, illetve volt-e olyan rész, ami nehezen ment?
Mindössze másfél hónap alatt készült el. Hajtott a határidő, december 31-ig be akartam küldeni a II. Aranymosásra.
Az igazat megvallva inkább csak lelkileg volt megterhelő, mert sok saját emléket idéztem fel, másrészt a szereplők eljutnak a mélypontra, amikor nagyon negatívan gondolkodnak, azt pedig sosem egyszerű átadni.
Túl vagy a Könyvfesztiválon. Milyen volt találkozni az olvasókkal? Vettél könyvet is?
Fantasztikus volt a Könyvfesztivál, imádtam minden percét. Alig várom már a következőt, és meg is fogadtam, hogy ezentúl egyet sem hagyok ki. Ha szerzőként nem is, de olvasóként biztosan kilátogatok!
Nagyon meglepődtem, hogy milyen sokan álltak sorba a dedikáláson. Azt hittem eljönnek majd hárman-négyen, de szerencsére a többszöröséről volt szó. Remek volt találkozni az olvasókkal, örültem a kedves visszajelzéseknek. Maga az érzés, hogy amit írtam megérintette őket, elképesztően jó.
Könyvet szándékosan nem vettem, mert most bőven el vagyok látva olvasnivalóval.
Ha jól tudom, kedvenc műfajod a disztópia. Gondoltál már rá, hogy ebben alkoss?
Bizony, nagyon szeretem a jó disztópikus könyveket, amikor olyan világot alkot meg a szerző, amit csak csodálni tudok. Az éhezők viadala, a Razorland-trilógia vagy A Napszemű Pippa Kenn világa csodálatosan felépített, azt hiszem ezek a kedvenc disztópiáim. (Plusz még az újabbak közül az Unwind).
Bármennyire is szeretem ezeket a könyveket, kétlem, hogy saját magam ebben alkotnék. Persze, soha ne mondjuk, hogy soha, de egyelőre jobban érdekelnek a realista, napjaink Magyarországán játszódó történetek.
Idén decemberben új regénnyel jelentkezel. Mesélsz róla egy kicsit?
Afféle Szépség és a szörnyeteg sztoriról van szó, műfaját tekintve LMBT New Adult. Túl szép a címe, a főszerepben Márk, a túlsúlyos srác, aki vidékről költözik a fővárosba. Munkát vállal, ahol együtt dolgozik Olivérrel, a levitézlett ex-sportolóval. Kialakul közöttük valami, de Márk nem tudja elhinni, hogy egy Olivérhez hasonló srác érdeklődjön iránta. Túl szép, hogy igaz legyen – gondolja ő, és ez okoz problémákat kettejük között.
Kevés olyan hazai szerzőről tudok, aki a művében érinti a homoszexualitást. Ért már támadás emiatt?
Szerencsére csak pozitív visszajelzéseket kaptam, sőt, a legtöbb olvasóm nagyon kedvelte Dávidot, és a kritikákban is őt dicsérik leginkább.
Tartottam amúgy attól, hogy támadások érnek az LMBT szál miatt, de örülök, hogy ez nem következett be, és remélem nem is fog. A szerelem az szerelem, és hiszem, hogy ezzel az olvasóim is egyetértenek!
Mikor érett meg benned hogy író szeretnél lenni?
Mondhatni az egész életemet végig kísérte az írás, de csak a gimnázium utolsó évében fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy szeretnék egyszer író lenni. Az első regényem 2011-ben írtam meg az I. Aranymosás Irodalmi Pályázatra. Akkor már nagyon szerettem volna, ha írhatnék, és a történeteimet sokan elolvasnák.
Mi inspirált a Fogadj el! megírására?
Két haláleset, ami nagyon mélyen megrázott. Amanda Todd története volt a fő mozgatóerő, ő ihlette Petrát. Amanda esete nagyon tragikus, a lányról készült egy félmeztelen fotó, emiatt folyamatosan zaklatták a társai, biztatták, hogy ölje meg magát. Ő egy videót készített, amiben elmesélte történetét, majd öngyilkos lett.
Dávid karakterét egy másik tragikus sorsú fiatal inspirtálta, ő Jamey Rodemeyer, a Lady Gaga-rajongó tini srác, akit a melegsége okán rengeteget bántottak, aztán már nem bírta tovább és véget vetett az életének.
Nagyon sokat gondolkodtam ezen a két eseten, rengeteget beszélgettem róla a barátaimmal, és felelevenedtek a saját iskolai éveim, amikor engem is bullying ért. A sok gondolkodás után egyszer csak elkezdtem írni a regényt, aztán már nem volt megállás.
Mennyi idő alatt írtad meg a történetet, illetve volt-e olyan rész, ami nehezen ment?
Mindössze másfél hónap alatt készült el. Hajtott a határidő, december 31-ig be akartam küldeni a II. Aranymosásra.
Az igazat megvallva inkább csak lelkileg volt megterhelő, mert sok saját emléket idéztem fel, másrészt a szereplők eljutnak a mélypontra, amikor nagyon negatívan gondolkodnak, azt pedig sosem egyszerű átadni.
Túl vagy a Könyvfesztiválon. Milyen volt találkozni az olvasókkal? Vettél könyvet is?
Fantasztikus volt a Könyvfesztivál, imádtam minden percét. Alig várom már a következőt, és meg is fogadtam, hogy ezentúl egyet sem hagyok ki. Ha szerzőként nem is, de olvasóként biztosan kilátogatok!
Nagyon meglepődtem, hogy milyen sokan álltak sorba a dedikáláson. Azt hittem eljönnek majd hárman-négyen, de szerencsére a többszöröséről volt szó. Remek volt találkozni az olvasókkal, örültem a kedves visszajelzéseknek. Maga az érzés, hogy amit írtam megérintette őket, elképesztően jó.
Könyvet szándékosan nem vettem, mert most bőven el vagyok látva olvasnivalóval.
Ha jól tudom, kedvenc műfajod a disztópia. Gondoltál már rá, hogy ebben alkoss?
Bizony, nagyon szeretem a jó disztópikus könyveket, amikor olyan világot alkot meg a szerző, amit csak csodálni tudok. Az éhezők viadala, a Razorland-trilógia vagy A Napszemű Pippa Kenn világa csodálatosan felépített, azt hiszem ezek a kedvenc disztópiáim. (Plusz még az újabbak közül az Unwind).
Bármennyire is szeretem ezeket a könyveket, kétlem, hogy saját magam ebben alkotnék. Persze, soha ne mondjuk, hogy soha, de egyelőre jobban érdekelnek a realista, napjaink Magyarországán játszódó történetek.
Idén decemberben új regénnyel jelentkezel. Mesélsz róla egy kicsit?
Afféle Szépség és a szörnyeteg sztoriról van szó, műfaját tekintve LMBT New Adult. Túl szép a címe, a főszerepben Márk, a túlsúlyos srác, aki vidékről költözik a fővárosba. Munkát vállal, ahol együtt dolgozik Olivérrel, a levitézlett ex-sportolóval. Kialakul közöttük valami, de Márk nem tudja elhinni, hogy egy Olivérhez hasonló srác érdeklődjön iránta. Túl szép, hogy igaz legyen – gondolja ő, és ez okoz problémákat kettejük között.
Kevés olyan hazai szerzőről tudok, aki a művében érinti a homoszexualitást. Ért már támadás emiatt?
Szerencsére csak pozitív visszajelzéseket kaptam, sőt, a legtöbb olvasóm nagyon kedvelte Dávidot, és a kritikákban is őt dicsérik leginkább.
Tartottam amúgy attól, hogy támadások érnek az LMBT szál miatt, de örülök, hogy ez nem következett be, és remélem nem is fog. A szerelem az szerelem, és hiszem, hogy ezzel az olvasóim is egyetértenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése