Böszörményi Gyula Rudnay-Gyilkosságok

BÖSZÖRMÉNYI GYULA

A RUDNAY-GYILKOSSÁGOK ( AMBRÓZY BÁRÓ ESETEI 2)

Fülszöveg:

1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

Most tettem le, és imádtam! Tényleg. Ritka, amikor egy sorozat második kötete jobb, mint az előző, de ez most sikerült (gratulálok a szerzőnek). Az első kötet borítója első helyezést ért el a Magyar Könyvek Viadalán legszebb borító kategóriában, és a mostani is jogosan pályázhat erre a posztra, szerintem. A lány arcát eltakaró kalapháló rejtélyessé teszi a képet, ami külön tetszett, hiszen , amint a fülszövegből is kiderül hőseinket ezúttal kemény dolgok elé állítja a szerző. Már megint nem olvasója voltam a cselekménynek, hanem szinte benne éltem. Ugyan azt láttam, mint ők. A régi csodás Budapestet, a fényűző, büszke várost! Részletes leírások, a helyszínekről  és emberekről egyaránt. Ismét feltűnnek új karakterek, az akkori világ híres vagy hírhedt alakjai (Erdős René lett a kedvencem, vele még én is szívesen beszélgettem volna). A regényt több száz lábjegyzet tarkítja, s ez őszintén mondom ámulatba ejtett. Hihetetlen sok munkaóra feküdhet ebben a könyvben...

Na, de most, hogy kiömlengtem magam, beszéljünk egy kicsit a cselekményről is. Ezúttal is adott a két szál Hangay Emma és Mili. Itt, azt hiszem utóbbi nagyobb szerepet kapott,de egyáltalán nem éltem meg negatívumként, hiszen Emma sorsa is volt éppen olyan izgalmas, mint a testvéréé. Míg a fiatalabb lány szemén keresztül, Budapest elitjének életébe pillanthattunk be, az idősebb Hangay lány szinte egy másik világba vezet, egy másik várost mutatva nekünk. Kifejezetten tetszett ez a fajta kontraszt!

Ebben a könyvben jobban éreztem a "krimi" hangulatot, hiszen a megoldatlan ügyek mozgatták a cselekményt. Komolyan jobban tetszett, mint a mai nyomozós történetek. Aki elítélné, mert esetleg nem 21. századi modern lövöldözős, kérem ne tegye! Teljesen beszippantott a nyomozás, néha azon kaptam magam, hogy a buszon ülve, hiába, hogy nem olvastam, de a könyvön járt az eszem, hogy vajon a sok eset hogyan kapcsolódhat össze (persze sosem tippeltem jól, szóval pocsék nyomozó lennék). Bevallom féltem, hogy ez túl sok lesz a bárónak, de aztán jött Mili, hogy segítsen (makacs lány, az egyszer biztos, viszont hihetetlenül talpraesett). A lány és Richárd azt hiszem a kedvenc könyves párosom lett, hihetetlen, ahogyan Mili kioktatja a férfit, ha éppen a helyzet úgy kívánja (tulajdonképpen, hiába a szoknya és a fiatalsága, bárkit helyretesz, rangtól és kortól függetlenül). Ám ez a tulajdonsága amennyire szórakoztató tudott lenni, épp annyiszor sodorta bajba a lányt, és bizony néha még mást is a környezetében (oké, nem fogok spoilerezni, de néha igenis féltem, hogy meghalnak bizonyos emberek, de végül szerencsére nem). 

Ó, Richárd!! Még mindig nagyon szeretem "az én morc báróm" :) Tényleg nem tudom miért, de egyszerűen imádom. 

Mikor lezárultak az ügyek, és azt hittem, nyugodt vége lesz a könyvnek, Mili megint szimatolni kezdett.....mondjuk engem is érdekel, hogy miért hiányzik a báró egyik karja (de akkor is nagyon remélem, hogy a lány nem teszi Richárddal a kapcsolatát).

Hazudtam, mert egy dolog mégis nagyon idegesített a cselekmény végén. Egyetlen jelenetig annyira közel kerül Richárd, hogy megtalálja Emmát, de egyszerűen elmegy a lány mellett....(oké, ez most nem hangzik értelmesnek, de ha elolvassátok a könyvet, érteni fogjátok). A szavaimból sem jön át, de tényleg dühített a dolog (miéééért???)

Szóval, egy hihetetlen pörgős, sokszínű második részt kaptunk a szerzőtől. Ne csak azok olvassák, akik az első részt megszerették, hanem azok is, akik szeretik a krimit, és fel akarják fedezni a régi Budapestet!