Rebecca Donovan Boldogító Lélegzet

REBECCA DONOVAN

BOLDOGÍTÓ LÉLEGZET (CSAK LÉLEGEZZ TRILÓGIA 3)

Fülszöveg:

„Belülről égtem. Gondolkodtam, mit tehetnék, hogy ezt a kínt tudatom mélyének sötétjébe toljam, és visszajuthassak közönyös, tompa állapotomba. Egyedül nem fog menni. Segítség kell. Muszáj megoldást találni.” 

Emma elhagyja Weslynt és mindenkit, akit ott ismert; a Stanford egyetem hallgatója lesz, ahogy mindig is remélte. Korábbi énjének csak árnyéka, teljesen megváltozott. Össze van törve, és csak úgy lehet újra teljes egész, ha felismeri értékeit és megbocsát magának. Emma megtanulja, hogy az őszinteség nagyon tud fájni, jobban, mint az árulás, és az igazság ára az, hogy elveszti egyetlen igaz szerelmét. 

A trilógia utolsó részét az olvasók az utolsó oldalig lélegzet-visszafojtva fogják olvasni.

Az előző kötet óta eltelt két év, és csak az járt a fejemben, hogy ez nem az az Emma, akit megismertünk. Hiába egyetemista, még mindig távolságtartó, viszont az azt a kevés barátját is partikba hordja, ahol folyton ugyanabba a srácba Cole-ba botlik….és alkoholba. Semmi bajom nem volt azzal, hogy ilyenkor ivott, hiszen ki az aki buliba nem iszik egy keveset (hangsúly a kevesen!) attól még aggasztott a dolog.

Becsültem Cole kitartását, bár irritált, és kezdetben úgy gondoltam rá, mint a levakarhatatlan srácra. Aztán ahogy haladt előre a történet, abban reménykedtem, hogy ő lesz az a fiú, aki visszahozza a régi Emmát (leginkább azzal tudnám elmagyarázni a dolgot, hogy ismerős idegen).

Egy táborozás alkalmával a lány hírt kap Jonathanról, ez indítja el végleg a lejtőn. Ijesztő volt, ahogy mindent hátra hagyott, hogy megkeresse a férfit. De ami igazán mélyre taszította Emmát, hogy anyja halálának okán vissza kellett térnie Weslynbe, ahol találkozott Evannel, ezt már végképp nem tudta elviselni. Féltem, hogy a lány olyan lesz, mint az anyja, alig akadtak józan pillanatai és senkit sem engedett közel magához.

Később egyfajta szerelmi háromszög érzésem lett, még ha valódi szerelemről szó sem volt, hiszen Cole és Emma saját bevallásuk szerint nem jártak. Evan egy ideig csak válaszokat akart a lányról, semmi mást, de ő mindent bevet, hogy egykori kedvese gyűlölje őt.

Ahogy visszatértek -Evannel kiegészülve- Kaliforniába, abban reménykedtem, hogy még ha lassan is, de Emma lelke gyógyulni kezd. Aztán elolvasta az anyja levelét (még utoljára belerúgott az a szemét!), és megint jön a mélypont, az eddigi legrosszabb. Napokig vegetál ( erre nem tudok jobb szót), szinte csak létezik a világban, őszintén megijesztett az állapota. Evannak azonban fantasztikus ötlete támad, hiába nála jobban senki sem ismeri a lányt. Ezúttal a lány végképp a gyógyulás útjára lépet, de még hosszú út állt előtte.

Brutális hullámvasútként tudnám jellemezni ezt a kötetet, gondolom erre a fenti sorokból is rájöttetek (Lehet néha katyvasznak tűnik, de minden alkalommal próbálok spoiler nélkül írni, mert azt szeretném, hogy a történetet ti magatok fedezzétek fel).

Tele van meglepetésekkel, már azt hiszed, itt a vége, de mindig jön egy újabb csavar. Méltó befejezése a trilógiának. Az írónő oldalán azt olvastam, film készül belőle (persze ez még egyáltalán nem biztos).