Prológus

 A történet Magyarországon játszódó romantikus krimi, néhol a saját életemből vett vonásokkal.




2007

Tomi

Tíz év.
Ennyit kell lehúznom a sitten, mert megfenyegettem egy drogszervezet vezetőjét, hogy feladom a rendőrségen. A mai napig emlékszem, mikor berontottam a budai villába.
- Tomi, mi szél hozott? – mosolyodott el kedélyesen a kanapén ülő férfi, félig leeresztett újságja mögül.
- Van képed vigyorogni?! – ökölbe szorítottam a kezem, legszívesebben ott helyben összevertem volna. Az indulattól szaporán vettem a levegőt. Kényszerítenem kellett magam,hogy ne felindultságból cselekedjek.
- Komolyan nem értem, hogy mire célzol. – az arca elkomorult. Maga mellé tette az újságot, majd ujjait egymásba fűzve, várakozón pillantott rám.
- A bátyám és a húgom elmentek, anyám pedig az öngyilkosság határán áll.
- Sajnálattal hallom. – sóhajtott, de szavaiban nyoma sem volt együttérzésnek.
- Te csak ne sajnálkozz! – ordítottam rá, aztán tettem felé két lépést. – Miattad jutottunk idáig! Te vitted Mikit rossz útra…
- Na, ácsi fiacskám!- feltartott kezével belém fojtotta a szót, majd tárgyilagos hangon így folytatta: - Ha jól tudom, nemrég még te is lelkesen segédkeztél.
- Máskülönben éhen halunk, vagy golyót repítesz valamelyikünk fejébe.
- Apád halála baleset volt! – emelte fel a hangját, nyomatékot adva szavainak.
- Te ölted meg, mert ki akart szállni.
- Hát, mindenesetre a testvéreidet nem kellett annyit győzködni, mint téged. Ők örömmel hagyták itt az országot egy jobb élet reményében.
- Jobb élet? Milyen életet kínálsz nekik?  A bátyám világa a kábítószer körül forog, a húgom pedig kurva lett. – éreztem a halántékomon lüktető eret, hogy minden perccel egyre kevésbé vagyok képes visszafogni magam.
- Tény, hogy Vivien teste tökéletes sőt, talán több is annál, de túl önző vagyok ahhoz, hogy másokkal is megosszam. – Megfeszültek az izmaim, hogy szarrá verjem Vincét, de mielőtt bármit is tehettem volna, megéreztem a tarkómhoz nyomódó fegyver csövét. A férfi felállt, majd elém lépett.
- Te komolyan azt hiszed, hogy ártani tudsz nekem? – kérdezte gúnyosan. A szürke szempár ridegen fürkészte az arcom.
- Lecsukatlak! – mondtam fogcsikorgatva, mire elnevette magát.
- Ugyan, ne legyél már ennyire naiv! – pofon vágott, igaz nem erősen, de ez is elég volt ahhoz, hogy kihozzon a sodromból. – Mégis ki hinne neked?
- Köröznek. – köptem.
- Igen, ez valóban így van Tomi, csakhogy pénzzel bármit el lehet érni. A rendőrök többsége csóró és egy kis plusz pénzért cserébe hajlamosak figyelmen kívül hagyni ezt-azt.
- Akkor is börtönbe juttatlak! Ha belehalok is! – ordítottam.
- Ugyan, kérlek, - legyintett lustán- ne legyél ennyire drámai.
- Nem félek tőled!
- Azt látom fiam, de tudod, van egy anyád, aki elkeseredett és sebezhető.
- Ha csak egy ujjal is hozzáérsz… - a hátam mögött álló férfi meghúzta a ravaszt, de a tár üres volt. Egy pillanatra megállt a szívem.
- A következő talán már töltve lesz. – mondta hűvös hangon a mögöttem álló tag.
- Most elengedlek Tamás, de egyet ne feledj! Ha keresztbe teszel nekem, azt nagyon megbánod!

Magam miatt cseppet sem aggódtam, anyámat viszont féltettem, ezért mikor Vince megkeresett egy újabb üzlettel, igent mondtam.
Sima ügynek tűnt, gyorsan lebonyolíthatónak. Jól is alakultak a dolgok, egészen addig, míg az a másik patkány képű kevésnek nem találta a pénzt.
Ekkor szabadult el a pokol. Az egyik fazon, akivel aznap este dolgoztam, alapból heves természetű volt, szóval egyetlen apró beszólás végzetesnek bizonyult.
Általában jól kezeltem a rázós helyzeteket, ám ezúttal valami nagyon félre csúszott. Lövöldözés lett belőle.
 Csak arra emlékszem, mikor tőlünk pár méterre egy nő sikoltott. Fogalmam sincs melyikünk lőtte le, mert túl nagy volt a kavarodás, de több se kellett, mi elhúztunk, a másik két tag viszont annyit tökölt, hogy végül elkapták őket a zsaruk. Később a hírekben bemondták, hogy a golyót, ami a nővel végzett, egy P63-as ból lőtték ki.

Aztán hetekig semmi sem történt. Reménykedtem benne, hogy az ügyet a rendőrök annyiban hagyják, és még a felhajtás nem csillapodik nyugtom lesz.
 Kezdtem azt hinni, Vince sem váltja be a korábbi fenyegetését.
Egy este azonban kommandósok törtek ránk. Anyám nem volt otthon, amiért hálás voltam, mert nem élte volna túl, ha látja, amit én. A lakásban több kiló kábítószert találtak.

Viki

Anyám temetéséről nem sokra emlékszem, csak érzésekre.
Haragra. Csak azért kellett meghalnia, mert rosszkor volt rossz helyen.
Kétségbeesésre, mert már csak ketten maradtunk és egyikünk sem tudta, hogy mi lesz ezután.
Magányra, mert úgy éreztem, vele halt egy részem is.