HELENA SILENCE
ENIGMA
Fülszöveg:
A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik
sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a
titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a
tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit
csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az
őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert
retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé
rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik.
Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra
lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.
Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.
Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél,
de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a
saját élete árán is megvédi az övéit.
Először is... Őszinte leszek, nem szeretem a fehér borítókat, mert
túl könnyen lesznek koszosak (sajnos nem mindenki vigyáz a könyvekre), ez mégis
a kedvenceim közé tartozik, mert egyszerű, semmi giccs.
Azóta szerettem volna elolvasni, hogy megjelent, mert a tartalom
alapján érdekesnek ígérkezett. Sírós, szomorú történetre számítottam, de egy
szerethető, izgalmas könyvet kaptam.
Lénát elejétől fogva szerettem, és bár
törékenynek tűnik (ami a múltja fényében érthető) mégis végig éreztem, hogy
képes mosolyogni, csak időre van szüksége. A történet azonnal meg is adja a
lehetőséget Zoe személyében. A lány teljes ellentéte Lénának, be kell vallanom
eleinte a sok "nyuszkó" irritált. Talán túlságosan is pörög az a
lány, de egyébként nagyon is szerethető. Egy vidám energiabomba! Azt hiszem,
mindenkinek szüksége lenne egy olyan barátnőre. Ethel...oh, istenem! Egy
gyöngyszem, a saját nagymamámra emlékeztet :) Ami a fiúkat illeti, Alexet
kellene favorizálnom, és valamilyen szinten azt is teszem. Hétköznapi, a szó
legjobb értelmében, ráadásul egy olyan személyiség, aki azt hiszem a mai
világban ritka. Tiszteli a családot, becsületes, szóval tökéletes! Mégis azt
kell mondjam, az első számú férfi ebben a könyvben számomra Victor Wall!
Tökéletes apafigura, szilárd jellem, akire bármikor számíthatsz. Számomra a
megtestesült nyugalom. És végtelenül türelmes, hiszen végig Léna mellett áll,
türelmesen segít neki fejleszteni a képességeit. A lánynak nem csak a
képességével kell megbirkóznia, hanem a szerelemmel is, ami számára eddig
ismeretlen volt. Utóbbi kissé kiszámítható, de a Victorral való kapcsolatát
hatalmasat csavart a szerző. A végén pedig próbára teszi Léna képességét,
amiért nagy árat fizet a lány. A végére olyan izgalmas cselekmény alakult,
amiről nem hittem volna, hogy ebben a könyvben előfordulhat. Az egyetlen rossz,
hogy szerintem túl hamar lett vége, én vártam volna még néhány oldalt.
A környezetről csak annyit tudok mondani, hogy imádtam. Sosem
jártam Colorádoban, de ezek után elmennék! Enigma, oh istenem! El tudnám
képzelni, hogy ott élek, gyanítom legtöbb időmet a könyvtárban és Léna
szobájában tölteném :)
Lényegében szórakoztató könyv, ami nagyon magával ragadott, épp
ezért nem is tartott sokáig, hogy elolvassam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése