BÖSZÖRMÉNYI GYULA
LEÁNYRABLÁS BUDAPESTEN ( AMBRÓZY BÁRÓ ESETEI 1.)
Fülszöveg:
1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.
Az első találkozásom a szerzővel a Rémálom sorozat kapcsán esett meg, aztán más műveit is elolvastam, és biztos voltam abban, hogy ezúttal is nagyszerűt alkot.
A borító, akár egy 1900-as években készült fotográfia, meseszép. Egyébként az idei Magyar Könyvek Viadalán a Legszebb borító kategóriában első díjat kapott ( utólag gratulálok hozzá).
Ami az olvasást illeti, egy élmény volt, amit később biztosan megismétlek még.
A fényűző Budapestet láttam magam előtt, azt amiről eddig csak a történelem könyvekben hallottam, de most... mintha én is az utcán sétáltam volna, szinte része voltam ennek a világnak!
Ám, a helyszín egy dolog, a cselekmény teljesen magával ragadott.
A szerző Emma és Mili sorsát is elénk tárja, így két szálon fut a történet. Emmáért sokat izgultam, de igazából sosem féltettem. Mili, jaj az a lány! Szópárbajban nem marad adósa senkinek, ő tele volt meglepetésekkel, bár néha nem csodálom, hogy kiborította a bárót. Hihetetlen, hogy mennyire nem bírt nyugton maradni az a lány.
A vonatút Marosvásárhelyről Pestig egy igen különleges vendéget is tartogat a számunkra, még pedig nem mást, mint a kor egyik leghíresebb alakját Jászai Marit ( bevallom ennél a résznél felvisítottam ). A regényben a későbbiekben is a kor számos ismert és elismert emberei kerülnek elő. Nem csupán megemlíti, de életre is kelti, bevonja őket a cselekménybe. Imádom!
Ambrózy bárót a szívembe zártam, még a stílusa sem vette el tőle a kedvem. Mili és ő tökéletes páros, kíváncsi vagyok hova fut ki a sorsuk ( ha nem is élnek majd együtt, remélem szoros barátságban maradnak).
Keresztül kasul bejárjuk a fővárost, hihetetlen helyere keveredünk el. Nincs egy meghatározott réteg ahol mozgunk. Egyik pillanatban az Ambrózy villában vagyunk, aztán a Tébolydában.
Belekötni semmibe nem tudnék, ha akarnék se.
Imádtam...bárcsak egyszer filmen láthatnám!!
Szóval ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a krimit, a történelmet ( szerintem aki iskolába jár még, és jobban meg szeretné ismerni az akkori világot az is nyugodtan olvassa el).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése