Szurovecz Kitti Gyémántfiú

SZUROVECZ KITTI

GYÉMÁNTFIÚ

Fülszöveg

A világhírű amerikai filmstúdió egy igazi gyémántra bukkan. Úgy is bánnak vele: a széltől is óvják, védik a külvilágtól, de még a szerelemtől is. Miközben Ő, Nick Richards tündöklő csillagként ragyogja be a világot, fénye a boldogság sugaraiként verődik vissza az őt bálványozók arcáról, amerre csak jár. Közvetlen környezete is későn eszmél, hogy a hírnév, a rajongók, a boldogtalanságra ítéltetett igaz szerelem, az örökös bezártság darabokra tépik az érzékeny, fiatal színész lelkét. S vajon mi lehet egy szabadságra vágyó lélek utolsó segélykiáltása? Megtalálhatja e boldogságot, a harmóniát az életben a Gyémántfiú? A történetet, Robert Pattinson élete ihlette. Soha ne hagyd, hogy tönkretegyen a hamis csillogás! 

Eleinte visszatartott a könyv terjedelme, de aztán elkezdtem, és pillanatok alatt beszippantott az írónő világa, ami talán nem is annyira a képzelet szüleménye, mint elsőre gondolnák. Előre szólok viszont, hogy a könyv (és a trilógia további kötetei) inkább érzelmi, mint sem cselekmény szintjén voltak izgalmasak, legalább is nekem.

Mindig is szerettem belátni az ismert emberek álarca mögé, és megismerni a hétköznapi énjüket. A valóságot a csillogás mögött.

A történet nagyrészt két szálon fut, egyrészt a filmszakmába újonnan bekerült Nick, és a hollywoodi csillogásba beleszületett Heily. A férfi karakterét az Alkonyat filmek sztárja ihlette, és azt kell mondjam a szerző remekül eltalálta a fiatal színész jellemét, meg úgy mindent vele kapcsolatban (bár életemben nem találkoztam vele, mégis ilyennek képzeltem el, ahogy annak idején a vele készült interjúkat olvasgattam). Heily... azt hiszem mindhárom könyvben ő volt az első számú kedvencem, de sokszori nekifutásra sem tudom elmondani, miért.

Ha kívülállóként nézek erre a világra, nem látok benne semmi furcsát. Ismert ember rajongókkal beszélget, aláírásokat osztogat, beáll egy közös képre. Jól teszi-gondolom magamban- hiszen ez a dolga. Teszi mindezt ugyanolyan milliódolláros mosollyal, mint mindig, hiszen a gondosan felépített imidzs nem sérülhet, különben a bulvársajtó ízekre szedi.

Azért írtam, hogy nem annyira a képzelet szüleménye ez a történet, mert bizony hallani őrült rajongókról, akik gyűlölködő leveleket küldenek, vagy éppenséggel megvernek valakit....

Kitti, újságíró lévén nem csoda, hogy hihetetlen részletességgel és hihetőséggel ábrázolt mindent és mindenkit.  Ahogy a történet haladt előre, a szereplők ennek megfelelően változtak, (ki pozitív, ki negatív irányba). Hat év telik el a könyvben, s ezt a szerző néhol rendhagyó módon,újságcikkekkel érzékeltette (szerintem zseniális megoldás!)

Egy észrevételem lenne a szereplőkkel kapcsolatban, mégpedig annyi, hogy senkin sem érzetem, hogy mellékszereplő leenne. Az összes többi történetben éreztem, egyfajta  alárendeltséget a karakterekkel kapcsolatban, ami itt hiányzott (ez különösen tetszett).

A női főszereplőn kívül kedvencem lett Steven Hill, és Patrik a magyar fodrász. Bár akadtak olyanok, akik negatívnak tűntek, ha végiggondoltam miért olyanok, amilyenek, nem tudtam rossz szemmel nézni rájuk.

Nick életéről olvasva ijesztő volt, hogy mennyire tönkreteheti a szakma az olyan embert, aki nem elég erős hozzá. A valóságban is mindannyian hallottunk olyan fiatal  gyerekszínészekről, akik nem bírták a nyomást, vagy fejükbe szállt a siker, míg nem elindultak lefelé a lejtőn. Heily részéről nincs más, csak az a végtelen szerelem, amit Nick iránt érzet, mindannak ellenére, amin a férfi keresztül ment. Néha elkönyveltem magamban, hogy beleroppan a vele történtekbe, de mégis összeszedte magát. Erős nő, talán ezért is tartozik a kedvenceim közé. A sztárság mellett, egy hihetetlen erős szerelemről olvastam. Nagyon kíváncsi vagyok rá, vagyis inkább remélem, hogy a mai világban is léteznek még ilyen erős kötelékek az emberek között.

Negatívumként egyetlen dolgot tudnék mondani, de ez is inkább  ízlés kérdése. A szerző sokat használja az "édesem", "drágám", "szerelmem" szavakat, amik nekem már a szirupos kategóriába esnek, és minden alkalommal furcsa volt hallani a szereplőktől. Vagy egyszerűbb oka is lehet, talán az, hogy nem használom ezeket a szavakat a mindennapokban ( szóval ez sem igazán negatív dolog, szókincs függő).

A borító a kedvenceim közé tartozik, egyszerű, de mégis mutatós :)

Olyanoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a valósághoz közelálló történeteket,a sztárok életét vagy tudni szeretnék mi rejtőzik a csillogás mögött!