Helena Silence írónő válaszolt néhány kérdésemre az Enigma könyvek kapcsán.
Eddig két könyved jelent meg. Számítottál ekkora sikerre? Hogyan élted meg?
Nagyon nem. Alapvetően pesszimista vagyok, ezért nem gondoltam sokat arra, hogy mennyien fogják olvasni a könyveimet. Vagy akár szeretni. Az első rész sikere után már jobban előtérbe került ez is, de úgy érzem, ez nem befolyásolta a második rész megírását. Talán mindössze annyiban, hogy szabadabbnak éreztem a munkát, több került bele magamból. A sikert közvetett szinten tudom kezelni, viszont előfordul, hogy szemtől szemben kicsit leblokkolok. Élőszóban nem is nagyon szeretem boncolgatni a történeteim.
Honnan jött az Enigma ötlete?
Egy kényelmetlen élményemet használtam fel hozzá, amelyet sikerült tovább gondolni. Nem bírom, ha idegenek túl közel jönnek hozzám, egy buszozás alkalmával mégis sokáig el kellett viselnem. Egyvalakitől konkrétan rossz érzéseim lettek, ami még sokáig foglalkoztatott. Először novella lett belőle, majd amikor azt befejeztem, és még akkor sem éreztem lezártnak a dolgot, elkezdtem kibővíteni regénnyé.
A két rész hangulata eléggé eltérő. Melyiket volt nehezebb megírni? Illetve hozzád melyik áll közelebb?
Mindkét kérdésre az Ezüsthíd a válasz. Az Enigmát a főiskola után írtam, amikor elég sok szabadidőm volt, így körülbelül három hónap alatt kész lett az első változat. Persze utána még rengeteget dolgoztam vele, kétszer átírtam, javítgattam. Az Ezüsthíd írásakor már folyamatosan dolgoztam, így kevesebb időm jutott rá, az elkészülése tovább tartott. Több munkát fektettem bele, de úgy érzem, sokkal jobban sikerült, többet sikerült belevinnem magamból.
Kinek a bőrébe bújnál szívesen?
Lenáéba, de nem túl hosszú időre. Tesztelném, hogy milyen lehet ilyen menő képességgel élni.
Van elképzelésed arról, mi történik a szereplőkkel az Ezüsthíd után?
Persze, hiszen az én fejemben ők élő szereplők. Az egyik kiegészítő novella megtalálható a blogomon (http://helenasilence.blogspot.hu/2015/02/osszehasonlithatatlan.html), nyolc évvel az Ezüsthíd után játszódik. Illetve elkészült egy új meglepetés is ezzel kapcsolatban, amelyre még egy picit várni kell. Harmadik részt nem tervezek, úgy gondolom, Lena és Alex történetének méltó befejezése lett az Ezüsthíd.
Theo vagy Alex? Te kit választanál?
Alex. Nem is kérdés. Mindig is ő volt az igazi Lenának.
Hogyan élnéd meg, ha tied lenne Lena képessége?
Hú, azt hiszem, nagyon jól szórakoznék egy ideig, aztán lehet, hogy nem tetszene. Néha jobb nem tudni előre a dolgokat, csak akkor megtapasztalni, amikor bekövetkezik. Viszont felmerül a kérdés, egy ilyen képességgel mennyire lehetséges megváltoztatni a jövőt? A sorsunk el van rendelve vagy képlékeny? Ennek számtalan oldala van, és biztos vagyok benne, hogy nem lenne egyszerű egy ilyen áldással/átokkal együtt élni.
Lehet már tudni, mikor jelenik meg új regényed? Dolgozol most valamin?
Pontosat még nem tudok mondani, de igen, dolgozom az új regényemen. Ha időben elkészülök vele, és úgy sikerül, ahogy szeretném, akkor lehetséges, hogy még idén megjelenhet.
Eddig két könyved jelent meg. Számítottál ekkora sikerre? Hogyan élted meg?
Nagyon nem. Alapvetően pesszimista vagyok, ezért nem gondoltam sokat arra, hogy mennyien fogják olvasni a könyveimet. Vagy akár szeretni. Az első rész sikere után már jobban előtérbe került ez is, de úgy érzem, ez nem befolyásolta a második rész megírását. Talán mindössze annyiban, hogy szabadabbnak éreztem a munkát, több került bele magamból. A sikert közvetett szinten tudom kezelni, viszont előfordul, hogy szemtől szemben kicsit leblokkolok. Élőszóban nem is nagyon szeretem boncolgatni a történeteim.
Honnan jött az Enigma ötlete?
Egy kényelmetlen élményemet használtam fel hozzá, amelyet sikerült tovább gondolni. Nem bírom, ha idegenek túl közel jönnek hozzám, egy buszozás alkalmával mégis sokáig el kellett viselnem. Egyvalakitől konkrétan rossz érzéseim lettek, ami még sokáig foglalkoztatott. Először novella lett belőle, majd amikor azt befejeztem, és még akkor sem éreztem lezártnak a dolgot, elkezdtem kibővíteni regénnyé.
A két rész hangulata eléggé eltérő. Melyiket volt nehezebb megírni? Illetve hozzád melyik áll közelebb?
Mindkét kérdésre az Ezüsthíd a válasz. Az Enigmát a főiskola után írtam, amikor elég sok szabadidőm volt, így körülbelül három hónap alatt kész lett az első változat. Persze utána még rengeteget dolgoztam vele, kétszer átírtam, javítgattam. Az Ezüsthíd írásakor már folyamatosan dolgoztam, így kevesebb időm jutott rá, az elkészülése tovább tartott. Több munkát fektettem bele, de úgy érzem, sokkal jobban sikerült, többet sikerült belevinnem magamból.
Kinek a bőrébe bújnál szívesen?
Lenáéba, de nem túl hosszú időre. Tesztelném, hogy milyen lehet ilyen menő képességgel élni.
Van elképzelésed arról, mi történik a szereplőkkel az Ezüsthíd után?
Persze, hiszen az én fejemben ők élő szereplők. Az egyik kiegészítő novella megtalálható a blogomon (http://helenasilence.blogspot.hu/2015/02/osszehasonlithatatlan.html), nyolc évvel az Ezüsthíd után játszódik. Illetve elkészült egy új meglepetés is ezzel kapcsolatban, amelyre még egy picit várni kell. Harmadik részt nem tervezek, úgy gondolom, Lena és Alex történetének méltó befejezése lett az Ezüsthíd.
Theo vagy Alex? Te kit választanál?
Alex. Nem is kérdés. Mindig is ő volt az igazi Lenának.
Hogyan élnéd meg, ha tied lenne Lena képessége?
Hú, azt hiszem, nagyon jól szórakoznék egy ideig, aztán lehet, hogy nem tetszene. Néha jobb nem tudni előre a dolgokat, csak akkor megtapasztalni, amikor bekövetkezik. Viszont felmerül a kérdés, egy ilyen képességgel mennyire lehetséges megváltoztatni a jövőt? A sorsunk el van rendelve vagy képlékeny? Ennek számtalan oldala van, és biztos vagyok benne, hogy nem lenne egyszerű egy ilyen áldással/átokkal együtt élni.
Lehet már tudni, mikor jelenik meg új regényed? Dolgozol most valamin?
Pontosat még nem tudok mondani, de igen, dolgozom az új regényemen. Ha időben elkészülök vele, és úgy sikerül, ahogy szeretném, akkor lehetséges, hogy még idén megjelenhet.
Köszönöm az interjút!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése