LEINER LAURA
BÁBEL
Fülszöveg
Zsófi tizenhét éves és RHCP rajongói blogot ír, ezért nem is kérdés, hogy az idei Bábelfesztre egész hetes bérletet vesz, hiszen az utolsó nap sztárfellépője a Red Hot Chili Peppers.
Zsófinak ez lesz élete első fesztiválja, amelyen barátaival, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával együtt vesznek részt. Ez pedig azt is jelenti, hogy többnapos, ismeretlen olaszok utáni hajtóvadászat, az orvosi sátorban töltött hosszú órák és a VIP-szekcióba való kétségbeesett bejutási kísérletek is várnak rájuk. A folyamatos bulizás, sátorozás, a koncertek és a legelképesztőbb közös élmények felejthetetlenné teszik ezt a hét napot, sőt, talán az egész nyarat.
„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” (Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója)
Nektek melyik borító tetszik? Nekem a piros, talán azért mert az volt az eredeti (az újabb a kiadóváltás miatt kellett gondolom),plusz szerintem végtelenül egyszerű, de nagyszerű.
Ha azt mondom, nem vagyok fesztiválarc enyhén fogalmaztam. Korábban mindig átböngésztem a fellépőket és találtam is olyan koncertet, amire szívesen elmennék. Egyrészt anyagi okai voltak az eddigi mellőzésnek, másrészt fogalmam sem volt milyen lehet egy fesztivál, meg erről az egészről, ami körbelengi magáról az életérzésről nem nagyon volt fogalmam.
Aztán a könyvtáros orrom alá tolta a Bábelt, mint az új Leiner Laura könyvet, neki is álltam.
Maga a cselekmény végtelenül egyszerű. Fiatalok fesztiválon. Ennyi.
Talán nem is az a lényeg, ami történi, hanem amilyen érzést kivált az olvasóból.
Ami engem illet, mióta megjelent, háromszor olvastam végig, plusz sokszor csak belelapoztam, ha rossz kedvem volt. Nem emlékszem a beszólásokra, konkrét jelentetek közül is csak kevés maradt meg az emlékeim között.
Egyetlen dologra emlékszem, sok nevetésre, és az érzésre, hogy ez egy halál jó buli!
Beszélhetnék a karakterekről, de szerintem nem érdemes. Mindegyik totál dilis és szerethető, bár Napsi néha fárasztott, Hipóval egyetemben.
Belebotlottam olyan értékelésbe, ami azt ecsetelte, hogy a karakterek sablonosak és semmiféle fejlődést nem mutatnak. Ez persze igaz lehet, ha az ember nagy elvárásokkal áll neki a könyvnek. Ha viszont az ember nem akar mást csak szórakozni, esetleg bepillantani egy fesztiválra, anélkül, hogy ki kelljen lépnie a szobából annak csak ajánlani tudom.
Fiatalokról szóló történet, nem csak fiataloknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése