CALLIE, KAYDEN ÉS A MEGVÁLTÁS (VÉLETLEN 2.)
fülszöveg
A sötét titok, amit Kayden hosszú évek óta rejtegetett, végül napvilágra került. Ám ami még ennél is rosszabb, hogy a fiút súlyos testi sértéssel vádolják. Egyedül az óvhatná meg a becsületét, ha Callie elárulná az igazat – Kayden viszont soha nem kérné ezt tőle. Inkább hajlandó megtenni bármit, hogy megvédje őt… még akkor is, ha emiatt le kell mondania az egyetlen lányról, akit valaha szeretett.
Callie tudja, hogy Kaydenen ismét eluralkodnak a démonai, és kétségbeesetten szeretné megmenteni. Ám ez azt jelenti, hogy szembe kell néznie legsúlyosabb félelmével, és el kell árulnia legfájdalmasabb titkait. A csönd megtörésének puszta gondolata is rémisztő – de nem annyira, mint annak gondolata, hogy örökre elveszítheti Kaydent.
A szíve mélyén Callie tudja, hogy eljött az idő: neki és Kaydennek el kell felejteniük a múlt fájdalmát. Barátai, Seth és Luke segítségével Callie tervet sző, hogy megmutassa Kaydennek, milyen életük lehetne együtt. De vajon meg tudja győzni, hogy új életet kezdjenek… vagy már késő?
Az előző kötetről ITT olvashatjátok a véleményem.
Miután először elolvastam ezt a könyvet, kevésbbé tartottam negatívnak/lehangolónak, mint az elsőt. Mégsem nyúltam hozzá sokáig, éveket állt a polcomon, de tavaly újra nekivágtam. Akkor már más véleményyel voltam róla. Hogy talán ezúttal sokkal nehezebb dolguk lesz a szereplőknek, a másik dolog pedig Kayde anyja. Itt egyszerűen letettem a könyvet.
Most újra erőt vettem magamon és nekiálltam, azzal, az elhatározással, hogy végigolvasom!
Rögtön a könyv elején, még mindíg Kayden anyja volt, aki kiakasztott a viselkedésével, annak ellenére, hogy később, igaz csupán egyetlen mondattal, de utal a gyerekkorára, ami nem volt túl kellemes. Ez azt jelenti, hogy azért van a férjével, mert anyagilag stabil hátteret biztosít számára, de az, hogy gyerekkouk óta sz@rrá veri a gyerekeit járulékos kellemetlenség? Elhiszem, hogy sz@r érzés, a szegénység, de inkább lennék rossz anyagi körülmények között, mint, úgy éljek, mint ez a nő. Oké, hozott egy döntést, ami neki teljesen jól bevált. Csak tegyük fel, ha nem lettek volna gyerekek, és a férje a fiúk helyett őt verné évek óta. Akkor is így gondolkozna?
Tetszett az első részben említett lista, és hogy annak tételei, kerültek a fejezek elejére, ez msot sem volt másként.
A légkör, ha lehet csak még lehangolóbb, mint korábban. Anno nagy lépés volt Callie-től, hogy bevallotta Kaydennek mi történt, csak arra nem gondoltam milyen következményekkel jár mindez. Most ezt követhettük végig.
A lány hol magát okolja a fiú állapotáért, hol azon agyal, hogyan segíthetne neki, mindemellett szép fokozatosan megérik benne az elhatározás, hogy a szüleinek is elmondja mit tett Caleb. Szörnyen lassú folyamatnak vangyunk tanúi. Annyi éven át magába fojtotta a titkot, hogy már azt sem tudja, hogyan mondja el. Ezzel mind vagyunk így, és valóban nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.
Ez a könyv nem kedvez az anyukáknak. Callie anyukája, mintha egy másik világban létezne. A család szent számára, Calebbel együtt. Másfelől , olyan, mintha egy burokkal venné körül magát, ami kirekeszti a világ kegyetlenségét. Ezt a buborékot zúzza szét végül a lánya, mikor elmondja az igazat. Szintén nem kellemes, mikor szétzúzzák az ember saját kis világát. Kíváncsi lennék, mennyiben változtat ez a későbbiekben a gondolkodásán.
Kaydennek is meg kell járnia a maga poklát. Romokban hever, egyedül Callie, Seth és Luke próbál segíteni neki, és Doug a terapeuta. Mennyi ember, és mégis milyen sokáig tart, míg elfogadja az általuk felkínált segítséget.
Gyűlöli magát, meg van róla győződve, hogy méltatlan és nem is tud szeretni. Callie-t is hol közel engedi maghoz néhány pillanatra, hol ellöki magától. Retteg az érzelmeitől, nem tudja hogyan kezelje őket.
Luke ötlete, hogy szökjenek le a tengerparta, napfényt, hoz a történetbe, nem csak átvitt értelemben.
Ennél a résznél arra gondoltam, hogy talán időnként el kell távolodni a problémától, hogy aztán kéőbb összeszedettebben álljunk neki a megoldásának.
Ebben a néhány napban több előrelépés történik, mint bármikor.
Callie Seth-nek köszönhetően kilép a konfortzónájából, és virágmintás ruhát vesz fel, Kayden is lassan összeszedi a saját darbkáit, végül peidg mindketten meghozzák azt a döntést, amit már rég meg kellett volna. Elmondját másnak is a titkaikat.
Régen nem értettem, de ma már tudom mekkora erő kell egy ilyen lépéshez. Odaállni valaki elé, és elmondani olyasmit, amit hónapok; évek óta magadban tartasz, és majd' megfulladsz tőle.
Sokat gondolgoztam azon olvasás közben, hogyan segíthet egyáson két olyan ebmer, akik romokban hevernek. Milyen pát lehetnének? A hasonló valóban a hasonlót vonzza?
De! A bejegyzés írása közben eszembe jutott még valami. Kayden elköveti azt a hibát, amit én is gyakran el szoktam. Ő maga előre eldönti, hogy Callie nem akarná őt, mert problémák és roncs és a többi! Ezt olvasni szörnyű volt, miközben szegény lány próbált közelkerülni hozzá, segíteni neki. Nem mellesleg hiába a problémái, szerette Kaydent.
Számomra még mindíg Seth a legpoziítvabb karakter, noha nek is megvannak a maga démonai és problémái, amiket le kell győznie. Mégis egy kezemen meg tudom számolni, hányszor áll negatívan bármihez is a könyben. Példát kellene vennem róla.
Ez mint szép és jó, de mi történik vajon aztuán, hogy Callie és Kayden elmondát a titkukat? Hogyan élnek a tehertől megszabadulva? Képesek lesznek valaha rendbejönni? Kezelni az érzelmeket, nem rettegni tömegben, virágos ruhát hordani bő cuccok helyett?
Ezek a kérdések még megválaszolatlanok.
Nem mondom kell hozzá egy hangulat, de abszolut megéri elolvasni, ha az első tetszett. Sokszor gondolkodóba ejtett, saját magam bizonyos vonásaival is szembesített.
A könybben szereplő zenéket ITT találjátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése