OKVÁTH ANNA
MÁS ÁLLAPOTOK
fülszöveg
Egyedül nem megy?
Mit teszel, ha egy nap szembesülsz a benned ketyegő biológiai vekker sürgetésével, ám reménytelenül szingli vagy?
Léna önálló fiatal nő, családi állapota: független, és ezt nem is hajlandó feladni.
Ám vágyik arra, hogy anya legyen.
Tervéhez a véletlen egy apát is a rendelkezésére bocsát – Iványi professzort, régi, rettegett egyetemi tanárát, aki feleségével gyermektelenül él. Megállapodásuk világos: semmi gyengéd érzelem, semmi személyes. Az érintkezés egyetlen célja a kívánt terhesség.
Vajon mihez kezdenek, ha meglepő, más állapotokban találják magukat?
Mennyit ér a becsület, az adott szó? Hol ér véget az értelem, és hol kezdődik az érzelem?
A borító szokatlan, mégis jó rá nézni. Nem zsúfolt, a színek is kellemesek. Szeretem, s még az arany pötty is jól áll neki.
Ez a könyv két évvel korábbi, mint a Szonáta, és tejesen más, nem csak besorolás és terjedelem tekintetében, de maga a történet is szokatlan.
Legalább is számomra, bár biztosan vannak olyan nők, akik csupán gyereket szeretnének, ehhez pedig a férfire eszközként és nem partnerként van szükségük. (Ez így leírva borzalmasan hangzik, elnézést).
Sokáig nem tudtam mihez kezdeni, ezzel a gondolattal, abszurd volt az egész.
Egyébként, miután megvettem, jó egy évig ott állt a polcomon, nem tudtam rászánni magam. Féltem, hogy csalódnék benne, vagy talán akkor még fiatal voltam hozzá.
Tavaly végül nekiálltam, az első rejtvényt pedig a narrátor kiléte jelentette, erre végig nem kaptunk választ. Kifejezetten tetszett, ahogyan látjuk a történteket. Előfordult, hogy a főszereplőktől eltávolodva más apróságokat is megmutatott nekünk. A könyvesbolt többi vásárlóját, vagy akár távolabbi embereket, ezzel érzékeltetve, hogy a világ él a karakterek körül.
Minden furcsasága ellenére, kíváncsian olvastam, hogyan alakul a szereplők sorsa. A rettegett Iványi professzort kifejezetten megkedveltem, végül, ahogy láttam, hogyan szereti meg Lénát és végül a lányát. Érdekes, őt jobban a szívembe zártam, mint Lénát, pedig mindkettejük életébe bepillantást nyerünk.
Sokáig azt sem értettem, mégis miért bólintott rá a férfi Léna ajánlatára? Épeszű ember nem csinál ilyesmit, meg hát felesége van!
Valójában persze mindent okkal tesznek a szereplők, még ha elsőre nekünk olvasóknak furcsának is tűnik.
S a végére kifejezetten sajnáltam, hogy nincs tovább.
A már itt tartunk! Kedves Szerző, mi lett a vége?
Kétszer is elolvastam, s minden alkalommal más hangulatúnak tűnt. Megfordult olyan kósza gondolat is a fejemben, hogy Léna meghal, másodszori olvasásra ennek nyoma sem volt a fejemben.
Érdekes!
Egy olvasását mindenképp megér. Különleges, és valós témát feszeget a szerző, a narráció sem hétköznapi.
Végül egész megszerettem.
U.I.: A Kedves Szerző tudja, hogy Gurigás párti vagyok, mégis azt kell mondjam, ha Lórándot kicsit jobban megismerhettük volna, őt is tudnám úgy szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése