A.O.Esther Frigg Rokkája III.

A.O.ESTHER

FRIGG ROKKÁJA III.

fülszöveg

Isten ​mindenkire annyi terhet tesz, amennyit elbír… De, vajon a folyamatos küzdelemben mennyit sérül a lelkünk? Hol van az a pont, amikor a sötétségben kínlódva meglátjuk a fényt?

Asa fájó szívvel hagyja maga mögött az otthonát jelentő Syn városát, hogy újdonsült férje oldalán új életet kezdjen egy olyan családban, ahol a férfiak az erőszakosságot az anyatejjel együtt szívják magukba, s ahol a nőknek nincs szava.

Alex alkoholba fojtja bánatát, miközben ágyról-ágyra jár, hogy ki tudja heverni a kis Sigurdsson-lányt, ám képtelen továbblépni. Zenésztársai egyként próbálják kirángatni a depresszióból, amikor Einarr és Sonja váratlan jó hírrel örvendeztetik meg őket.

Erik háborúra szólítja fel szövetségeseit, így a viking nemzetségek gyülekezni kezdenek. A behívó Syn harcosait is eléri, ám legnagyobb megdöbbenésükre, a király fia a Sigurdsson-fivérek mellett Alexet is a harcosok sorai közt akarja látni. Sonja megtört szívvel engedi útjára férjét, bátyját és sógorait a véráztatta csatamezőre.

A Feröer-szigeteki mészárlás ezúttal súlyos áldozatokkal jár. Sigurdssonék soraiból sokan elesnek, így hajójukat Ralf bátyja, Viggo viszi haza Syn városába. Sonja élete darabokra hullik, amikor megtudja, mi történt, de innen már nincs visszaút. Mennie kell az otthonából, miközben mindenét elveszíti, ami valaha fontos volt neki.

Testvérek fordulnak egymás ellen, családok tépázzák egymást, és már semmi sem szent: sem az eskü, sem az ígéret, sem a barátság. Farkastörvények uralkodnak a viking földeken, már csak a vér szava számít. A kegyetlenség okozta sikolyok és kínok az égig érnek, de nincs segítség, nincs menekvés, nincs remény – a hatalom ereje mindent elsöpör az útból.

Frigg rokkája tovább ragyog, ám hűvös fénye tehetetlen az odalent folyó öldöklés, gyűlölködés és ármánykodás ellen. De, vajon elpusztítható-e a testvéri szeretet? Elmúlhat-e az igaz szerelem, amelyet sem idő, sem tér, sem a halál nem tépázhatott meg eddig? Megtörhet-e a lélek a fizikai kínoktól, és könnyebbséget ad-e a vérbosszú?

 Kedves Szerző!

Kitépted a szívem, majd ugráltál rajta. Most feltakarítom a vértócsát.

Oké, ez a legvéresebb kötet amit a szerzőtől olvastam, és a legkegyetlenebb is.

Esther olvasói nyomásra írta ennyire véresre a könyvet. Felmerült bennem a kíváncsiság, vajon milyen lett volna az eredeti történet?

Ralffal továbbra sem tudtam mit kezdeni. Einarrnak annyiban igaza volt, hogy szereti Asát, csupán a maga módján, de ez akkor sem mentség a tetteire. Ha betartod a szabályaimat, a tenyeremen hordozlak, amint hibát követsz el megbüntetlek, úgy, hogy megemlegeted. Hát, nem! A modern világban ilyen férfi mellett létezni sem tudnék, de szerintem más sem.

Brennának egyetlen emberi gesztusa volt, mire belestem abba hibába, hogy azt hittem képes kulturált viselkedésre. Tévedtem, mert később több szereplővel egyetemben ugyanúgy a halálát kívántam, mint a korábbi kötetben. Mégis mi játszódik le annak a nőnek a fejében? Mi a lehet a cselekedetei mozgatója?

Olvasás közben nagyjából két érzelem váltakozott bennem, harag és szívfájdalom. Mégis minden olvasással töltött percet szerettem, azzal együtt, hogy pozitív pillanatot nem igazán tudok említeni. Ha éppen minden rendben volt, már vártam, mikor siklanak félre a dolgok.

Ez a brutális vérengzés annyiból jónak bizonyult, hogy ismét bebizonyosodott, hogy Esther, hiába képes gyönyörű szavakat használni, a vértől, erőszaktól sem riad vissza, cseppes sem cenzúrázza a dolgokat. Ha éppen levágják valaki valamijét, az bizony ocsmányul néz ki.

Csak remélni merem, hogy a későbbiekben jobbra fordulnak a dolgok. Nagyon várom a folytatást!