"Ellophatják a kéziratomat?"

Attól sosem féltem, hogy egy kiadóba beküldve bármi történne a regényemmel. Egyszerűen vakon bíztam, eleve örült feltételezésként tekintettem rá, hogy pont egy olyan helyen történne valami.
Jobban tartok attól, hogy az interneten valakinek megtetszik amit csinálok, lenyúlja, átírja és esetleg neki sikerülne a kiadás. Bár, ha jobban belegondolok, ez is eléggé elvetemülten hangzik, miért kellene bárkinek pont az amit én csinálok?

Viszont felmerült bennem egy kérdés. Ha mégis történne velem ilyesmi, hogyan tudnám bizonyítani és ami a legfontosabb kihez fordulhatnék a problémámmal?
Ne értsen félre senki! Tisztában vagyok azzal, hogy a hasonlóság elkerülhetetlen. Például, a Bosszú című regényemben a Sarah J Maas Üvegtrónját vélem felfedezni néhol. Igaz, mielőtt nekifogtam volna a sajátomnak, olvastam a regényt, épp ezért tartott hónapokig mire rászántam magma a munkára.

Persze, az is előfordul, hogy azt a kevés hasonlóságot is csak én látom, mert már az alapötlet megfoganása óta bennem van.
Érdekesebb a hasonlósággal kapcsolatos esetem az Evernight című Claudia Grey regény és a Holdárnyék című kisregényem. Az Evernightot az első Könyvhéten vettem, amin kimentem, mert Böszörményi Gyula dedikált (ekkor találkoztam életemben először íróval személyesen, szóval maradandó élmény).

Később egy levelet írtam Gyula bátyónak, aminek a végén megemlítettem az Evernight-ot. Miután elolvastam azt a könyvet, arra gondoltam, hogy nekem kellett volna megírnom, ha elég jó lettem volna hozzá, mert annyira hasonlított az én kis próbálkozásomhoz.  Illetve, ha jobban csináltam volna, akár az enyém is ilyen lehetett volna.

Szándékos koppintást igyekszem elkerülni, mégis vannak olya pillanatok, amelyek bár hasonlítanak más könyvekben olvasottakra, annyira beleillenek az én történetembe, hogy benne hagyom.