Meiszner Krisztina MásValaki Probélmaja

MEISZNER KRISZTINA

MÁSVALAKI PROBLÉMAJA

fülszöveg

A Bugyor a pesti éjszakai élet ismert helye. A fekete falakon Lugosi Béla-poszterek lógnak, a koktéllapon baljós nevű italokból rendelhetsz. 

„Vámpírok pedig nincsenek” – állítják a kocsmában dolgozók, mindez csak vendégcsalogató ötlet. 

Ám a pult mögött igazi vámpír áll. 

A jóképű, fekete humortat toló vérszívó épp a Jenő nevet viseli, és évszázadok óta a be nem avatkozásban hisz. 

Csakhogy a kocsma előtt találnak egy hullát, és ő is gyanúsítottá válik. 

Kénytelen cselekedni, és nyomozásba kezd, vajon ki zavarta meg a semmittevésben. 

Elindul az izgalmas kaland, amit hullák, titkok és szenvedélyes légyottok szegélyeznek. 

Ki a gyilkos? Ki az igazi barát? És mi van, ha a történelem lengőajtóként orrba vág?

A borító senkit se tévesszen meg, ez a történet, nem izmos felsőtesttel rendelkező, bőrdzsekis szépfiúkról szól, akik mellesleg vámpírok. Nem is hiányoznak. Mármint, az izmost testek. Amúgy miért kelllett ilyesmi a borítóra? Bár mikor ez a könyv megjelent épp tombolt a vámíprláz, szóval lehet ez volt az oka.

Amúgy, minden a korábban olvasott regényekből ismert vérszívók körüli misztikum kimaradt, de nekem nem is hiányzott.

Szabad azt mondani, hogy hétköznapi vámpírok? Mert szereplőink tényleg azok, ahogyan azt főszereplőnk is felvázolja, az egész életük a rejtőzködés körül forog és dögunalom. A túlélés a lényeg, és hogy beolvadjanak a társadalmunkba amennyire lehetséges.

Ezért is dolgozik Jenő (igen hétköznapi név, csak semmi extrém) és Valéria a Bugyorban Budapest egyetlen vámpírkocsmájában (ahol vannak eredeti Lugosi Béla poszterek és vicces nevű koktélok), ahová mellesleg én is beülnék ha létezne.

Azok számára akik az Alkonyaton nevelkedtek, ez a történet, mint már mondtam, meglehetősen furcsa lehet.  A faj múltját nem feszegeti a szező, de nem is vágytam rá, hogy megtudjam. Egy percig sem az tűnt furcsának, hogy vámpírok rohangálnak a fővárosban, akik már többszáz éveté és életet leéltek a világ különböző szegletein, hanem a pillanat mikor hullát találnak a kocsma előtt. Ki hagyta ott, s miért?

Na, innentől az egész inkább krimi, mint természetfeletti sztori. Szeintem akkor is megállná a helyét, ha a vámpírokat kivonnánk belőle. Szóval, aki vámpíros könyvre számított az csalódni fog.

Nem elég, hogy a rendőrség szaglászik a kocsma és Jenőék körül, meg kell birkózniuk a saját fajtájuk által felállított rendszerrel is.

Nevezetesen a Figyelőkkel, vagyis Lakatosékkal, akik szerintem magukban megérnének egy könyvet.

Róluk annyit, hogy.... Van egy elképzelésed a vámpírokról ugye? Na azt felejtsd el! Képzelje el helyette egy zajos cigány családot, ahol mindenki vért iszik szigorúan csicsás mintás termoszból (!)

Megjegyzem, semmiféle faji megkülönböztetésről nincs szó. Lakatosék attól különlegesek, hogy ők egy család.

Oké, mégis akadnak plusz képességei a vámíproknak, de (!) ez soha nincs olyan erősen jelen, mint mondjuk az Alkonyat világában. Néha felbukkan, de semmi több.

Jenőt és Valériát is nagyon megkedveltem, s aki esetleg a kettejük közt lévő dolgoktól tart (értsd:romantika) annak elárulom, hogy ilyesmiről szó sincs. Ez szerintem törődés, odafigyelés, de semmiképpen sem a vámpíros könyvekben megszokott érzelmek.

Aki a krimit szereti olvassa el, aki a vámpírokat az is! Aki pedig talál valahol egy Bugyorhoz hasonló helyet, feltétlen szóljon!