2018. augusztus 30., csütörtök

Paula Mclain A párizsi feleség

PAULA MCLAIN
A PÁRIZSI FELESÉG
fülszöveg
A ​párizsi feleség Ernest Hemingway és első felesége, Hadley Richardson szívszorító szerelmének története.

Hadley halk szavú, huszonnyolc éves nő, aki már-már lemond arról, hogy valaha is szerelmes és boldog lehet, amikor 1920-ban Chicagóban megismerkedik Ernest Hemingwayjel. Rabul ejti a jóképű fiatal férfi lobbanékony természete és szenvedélyes vágya, hogy íróvá váljon. A rövid udvarlást és a gyors házasságkötést követően hajóra szállnak Párizs felé, és hamarosan az ott élő amerikaiak – köztük Gertrude Stein, Ezra Pound, F. Scott és Zelda Fitzgerald – színes és szeszélyes társaságának ünnepelt párja lesz belőlük. 
A kávéházak szabados erkölcsű világa azonban ellentétben áll a család és a monogámia hagyományos értékeivel. Hadley féltékenységgel és önbizalomhiánnyal viaskodik, Ernest pedig ígéretes írói karrierjének elindításán fáradozik. Párizs tele van csábítással, és a házaspárnak szembesülnie kell a veszéllyel: Hemingway árulása az irodalomtörténet egyik legszebb szerelmének végét jelentheti.

Régóta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, de csak most nyílt rá alkalmam.
Viszont őszinte leszek, nem ismerem Hemingway munkásságát, bár ezután illene olvasnom tőle valamit.
A tény, viszont, hogy egy híres íróról szól a regény, kíváncsivát tett, adott egy fajta misztikumot az egésznek. Nem is tudom mit vártam, de számomra az írok mindíg elérhetetlen titokzatos szemlyek voltak, most pedig úgy éreztem, beipllanthatok a függönyv mögé, megpillantva a valódi embert.

Lehet, Mr. Hemingway jó író, de a lapokról egy nehezen kezelhető személyiség bontakozott ki előttem, aki sokszor egy gyerekre emlékeztetett.
Valószínűleg én nem bírtam volna ki sokáig mellette mint a felesége.
Kétség sem fért hozzá, hogy szerették egymást, egyszerűen csak folyton úgy éreztem, valami nem az igazi. Mintha Hadley a második helyen állna, az első mindíg az írás. Viszont (sajnos nem tudjuk a valóságban is így volt-e), de a férfi nagyot nőtt a szememben, hogy a válasuk után sem kiabált kígyót, békát a volt feleségére (és fordítva).
Szívesen belestem volna az Ernest fejébe is néha még akkor is, ha ez nem volt lehetséges.

Hatalmas piros pont a kötetnek, amiért a 20-as években játszódik, Párizsban! Ennek ellenére mentes mindenféle cukormáztól, a szerző kendőzetlenül tárja elénk az akkori világnak minden szegletét, ahol szereplőink megfordulnak.
Még valamit kiemelnék, hozzátéve, hogy az akkori szerzők és műveik közül egyedül Fitzgerald Nagy Gatsby című könyvét olvastam! Őket is sokkal közelebb éreztem magamhoz ezekről a lapokról, mint mondjuk egy irodalom könyvből.
Valóság tökéletesen elegyedett a fikcióval.

Nagyon tetszett a könyv, annak ellnére, hogy szinte egyetlen karaktert sem zártam különösebben a szívembe. Egyetlen percet sem bánok, amit az olvasásával töltöttem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése