"Ha a szerkesztő átírást kér"

Mivel sosem volt dolgom kiadóval, a témával kapcsolatban a saját gondolataimat osztom meg veletek.
Amióta írok, egyedül csinálom. Ha meg is mutattam valakinek, vagy más oldalra kikerült ott is csak magáról a történetről mondtak véleményt. Ezek általában kimerültek abban, hogy jó, mert a történet olvastatja magát. Komolyabb szerkezeti, szerkesztési hibákra sosem világított rá senki, én pedig hiába éreztem, hogy valami nem jó, magamtól nem volt annyi sütnivalóm, hogy kitaláljam pontosan mi is az.

A párom beleolvasott a regényeimbe, el is mondta róluk a véleményét, amit szerintem egész jól viseltem, egy bizonyos pontig. Emlékszem a Bosszú című középkori történetem cselekményét meséltem neki, de rövidre zárta azzal, hogy tele van logikai és egyéb hibával. Enyhén szólva, nem esett túl jól a dolog. Úgy gondoltam milyen jogon szólja le azt, amibe én órákat öltem ( nem mellesleg életem első, de nem utolsó inhüvelygyulladását is összeszedtem). Ezt olvasva azt kell mondjam pocsékul reagáltam a kritikára és utólag is elnézést kérek tőle!

Azt hiszem a tizenéves énemnek csak jót tett, hogy elkerült mindenféle komolyabb szerkesztőt. Még a segítséget is támadásnak vettem volna.

Aztán valamikor megvilágosodtam! Basszus itt van valaki, aki képes objektív véleményt alkotni  arról amit írtam, rámutat a hibáimra. Amit mond, jóval messzebb megy annál, hogy „tetszett”. Évekkel ezelőtt a fél karomat is odaadtam volna egy ilyen emberért, most meg behisztizek!
Ezen túllendülve elkezdtem figyelni rá. Persze ez nem jelenti azt, hogy vakon elfogadom minden javaslatát, általában szükségem van egy kis időre, amíg átgondolom.  Néha most is felkapom a vizet, aztán emlékeztetem magam ara, hogy nem ócsárolja a munkám, hanem segíteni akar, hogy jobban csinálhassam amit szeretek.

Másik dolog, amire a fejezet olvasása közben rájöttem!  Barátságot kell kötöm, a Word korrektúrájával, ha jót akarok magamnak, mert eddig elkerültem (igen helyette minden olyan jelölést használtam, amire a szerző nyomatékosan felhívja a figyelmünket, hogy ne tegyük, mert a szerkesztőnek kihullik a haja tőle).